Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Dr. Bartha Ferenc - Dr. Varga Árpád: A járóbetegellátás

ségeken túljutott, többnyire zavartalanul és eredményesen működik. A rehabilitáció is mind szélesebb körre terjed ki, javuló eredménnyel. Az üzemorvosi hálózat betegforgalma állandóan növekszik, eredményes munkája nagymértékben járult hozzá, hogy a foglalkozási betegségek lényegesen csökkentek. Az üzemegészségügyi ellátás fő problémája egyrészt abból adódik, hogy nagyon sok még a részfoglalkozású orvosok aránya, bár a főfoglalkozásúak száma az utóbbi években tervszerű intézkedéssel növekedést mutat. A másik gond, hogy az orvosi gárda elöregedett. Erkölcsi és anyagi megbecsülésük fokozásával az elmúlt 2 év során sikerült több fiatal orvost erre a pályára irányítani. Ellátási rendszerünkben a betegek mind a körzeti, mind az üzemorvosi alapellátást igénybe vehetik. Ez a párhuzamosság nem egyértelműen előnyös, mert sok esetben feleslegesen terheli a hálózatot és az olykor ellentmondó orvosi utasítások nem erősttik a beteg bizalmát. Az úttörő jelentőségű gyermekorvosi hálózat Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a körzeti gyermekorvosi hálózat kiépítése, amely a 0—14 éves gyermekekre kiterjedő körzeti orvosi munkán kívül az általános iskolák orvosi teendőit is végzi és a csecsemő-tanácsadást is ellátja. E munkaszervezés keretében sikerült elérni, hogy a gyermeklakosság teljes egészében szakorvosok kezébe került; ily módon úttörő volt az általános gondozás — a szocialista egészségügy egyik legfőbb célkitűzése — megvalósításában. A körzeti gyermekorvos mellett két védőnő dolgozik, ám munkájuk hatásfokát lerontja, hogy egyre több védőnői állás üresedett meg, vagy tartós távollét miatt helyettesítésük szükséges. A körzeti gyermekellátás legfőbb problémája jelenleg a körzetnagyságok aránytalansága, amely különösen a külső kerületeket sújtja. A megoldás csak részben lehetséges átcsoportosítással, mert nem szabad úgy arányosítani, hogy a jelenleg jól ellátott területen a munka színvonala romolják. A IV. ötéves terv folyamán a fejlesztés elsősorban azokat a területeket fogja érinteni, ahol a legnagyobb a feszültség, amint pl. a XI., II. stb. kerületekben és az új lakótelepeken, ahol különösen megnőtt a gyermekes családok aránya. A szakorvosi ellátás 1. Annak ellenére, hogy ez a fővárosi betegellátás egyik legjobban fejlődő területe, a járóbetegellátás keretében itt találkozunk a legtöbb nehézséggel. A XV. és XVII. kerületben — ahol még nincs rendelőintézet — a tervezett építkezések csak késve fejeződnek be. jelentősen elmaradtak az új lakótelepek rendelőintézeti beruházásai is (József Attila, Kelenföldi lakótelep), nem korszerűek a dél-pesti kerületek rendelőintézetei (IX., XVIII., XX.), bővítésre szorulnak a már felszabadulás óta épült intézmények is (X., XXI. ker.), rendkívül korszerűtlen körülmények között, kórházi osztályok épületében elhelyezve működik a XII. kerületi rendelőintézet. javítani kell a helyzeten a XIII. kerületben is. Az utóbbi években a rendelőintézetek kezelési eseteinek száma — a napi betegforgalom — csökkenő tendenciát mutat. Növekedett az egy betegre jutó percátlag. Ez egyrészt a javuló alapellátást is tükrözi, másrészt Pest megye járási rendelőintézeteinek megindulása is érezteti hatását. Egyre nagyobb problémát jelent a rendelőintézeti szakorvosi utánpótlás. A korábbi évek nem eléggé tervszerű káderutánpótlása és az egyes orvosi területeken rendszeressé váló honorálások miatt hiányszakmák alakultak ki az olyan területen, ahol a honorálásra nincs lehetőség. A magyar egészségügynek ez a meg nem oldott tehertétele nemcsak etikai téren válik egyre anakronisztikusabbá az általános szocialista fejlődés előrehaladásával, de egyre jobban nehezíti a tervszerű, arányos orvosi ellátás biztosítását is. Az elmúlt 2—3 év során különböző szervezeti Intézkedések történtek a szakorvoshiány megszüntetésére, de ezeknek hatása csak a következő években jelentkezik. A rendelőintézeti orvosutánpótlás elsősorban a kórházak kezében van, mert csak kórházi gyakorlat alapján szerezhető szakorvosi képesítés. A kádernehézségeket csak akkor lehet jól megoldani, ha a kórházak és rendelőintézetek korábbi, egymástól való izoláltsága megszűnik. Az elmúlt évek során a gyógyító-megelőző ellátás irányításának új rendszere alakult ki a főváros területén és teljes kiépítése ez év végére várható. Ennek keretében a kórházi és rendelőintézeti munka összehangolása, a rendszeres munkakapcsolat kialakítása sok formában megkezdődött. így többek között már 33 olyan orvospár is működik, akik fél munkaidejüket kórházban, fél munkaidejüket rendelőintézetekben töltik el, 2—3 havonkénti váltakozásban. További 20 ilyen kórház-rendelőintézeti cserepár szervezése folyamatban van. Ezek az orvosok személyükben is megvalósítják a fekvő és járóbetegellátás szükséges kapcsolatát, segítik a járóbetegellátó munka színvonalát. Az utóbbi 2 évben megszervezett kórházi konziliáriusi szakrendelések, amelyeket a kórházi főorvosok vezetnek, a problematikus esetek kivizsgálásával szintén könnyítik az alapellátást és csökkentik a rendelőintézet orvosainak munkaterhelését. A gyermekegészségügyi szolgálat keretében is kialakulóban vannak a gyermekszakorvosi rendelőintézetek. Ezek munkafeltételei sok tekintetben rosszabbak, mint a felnőtt szakorvosi rendelőintézeteké; több szakrendelés hiányzik, emiatt a felnőtt szakorvosi rendelők segítségére szorulnak. A teljes szétválasztás még nem sikerült olyan mértékben, mint a körzeti betegellátás terén; ám a fejlesztést tervbe vettük. 2. A szakorvosi járóbetegellátás speciális területei a gondozó-hálózatok (a kerületi tbc-, bőr-nemibeteg, ideg- és onkológiai gondozók), amelyeket egy-egy központi gondozóintézet irányít. Kapcsolatuk a rendelőintézetekkel egyre szorosabbá válik, annál is inkább, mert a gondozás mint módszer, nem szűkült le a gondozóintézetre, hanem egyre inkább az egész gyógyítómegelőző ellátás munkamódszerévé válik. A gondozóintézetek kapcsolata a megfelelő kórházi oszrilyokkal szintén kialakulóban van. A tbc-gondozóhálózat a tuberkulotikus betegek csökkenésével mindinkább a tüdőmegbetegedések általános gondozását végző intézménnyé válik. Az ideggondozókat fokozatosan mentalhygienés intézetekké kell kialakítani, amelyek keretében koordináltan végzik a gyermek-ideg, és az alkoholelvonó gondozás feladatait. A bőr-nemibeteggondozó hálózatban a szakorvosi gárda elöregedése miatt a mind súlyosabb szakorvoshiányt kell először megoldani. Az onkológiai gondozóknak a szűrővizsgálatok számát kell emelniök. A fejlesztés fő iránya A járóbetegellátás tervszerű, a lakosságszám növekedésével arányos fejlesztése állandó feladat. A legkisebb elmaradás kihatása azonnal jelentkezik az egész egészségügyi ellátásban. A fejlesztési feladatok mellett a következő időszakban döntően a munka minőségi megjavítása kerül előtérbe, a megfelelő munkafeltételek biztosításával. A körzeti orvosi ellátásban fokozatosan fel kell számolnunk a korszerűtlen, 1—2 munkahelyes rendelőket és el kell érni, hogy a körzeti orvosok túlnyomó többsége sávcsoportonként egy munkahelyen dolgozzék a csoportvezető főorvos közvetlen irányítása alatt, helyben biztosítva a kislaboratóriumi és EKG vizsgálatok elvégzését, asszisztens segítségével. Itt veszik majd át azokat a vizsgálati anyagokat is, amelyeket a rendelőintézet nagylaboratóriumába kell továbbítani, hogy a betegeket ezért feleslegesen ne küldözgessék. Reális célkitűzés, hogy a következő 10 évben a körzeti orvosok túlnyomó többsége belgyógyász szakorvos legyen és ezzel teljessé váljon az alapellátás szakosítása. Egy-két éven belül el kell érnünk, hogy minden körzeti orvos mellett dolgozzon körzeti nővér. A rendelőintézeti hálózatot elsősorban az új lakótelep-építkezésekkel párhuzamosan kell tovább fejleszteni; felújítani és bővíteni kell az elöregedett régi intézményeket, racionális munkaerő gazdálkodással biztosítani a megfelelő szakorvosi utánpótlást. Az üzemegészségügy további fejlesztése érdekében ösztönözni kell a nagyüzemeket arra, hogy — hasonlóan sok más nagyüzemhez — maguk is gondoskodjanak saját fejlesztési alapjuk terhére az üzemegészségügyi ellátás koszerű feltételeiről. Az üzemegészségügy kapcsolatát is erősíteni kell a kórházakkal; ezzel az üzemorvosok szakképzettségét is fokozni lehet. Ahol lehetőség van rá, főállású üzemorvosokat kell biztosítani, a részállások összevonásával. A Végrehajtó Bizottság utasította az az egészségügyi főosztályt, hogy — az ismertetett feladatok mellett — az egyes kerületek ellátási aránytalanságainak csökkentése érdekében dolgozzon ki megfelelő javaslatokat, amelyeknek megvalósítása a IV. ötéves terv időszakában realizálódhat. 7