Budapest, 1970. (8. évfolyam)
5. szám május - dr. Nemes Tibor: A textiltisztítás helyzete és fejlesztése
gasabb. Előfordul — s ez már főként munkaszervezési hiba —, hogy ilyenkor még a vállalt hosszú határidőt is túllépik. Az elégtelen kapacitás mellett a szakma állandó munkaerőhiánnyal küzd. A dolgozók többsége nő; számukra a három műszakos termelés nagy megterhelést jelent. A nehéz munkakörülmények, s az alacsony átlagkereset miatt nagy a fluktuáció, ami szintén akadálya a vállalási határidők csökkentésének. A textiltisztítás árait még 1953-ban állapították meg. Azóta alapvető változás nem történt. Az új mechanizmus bevezetésével e fontos szolgáltatást a maximált árformába sorolták. A lakosság érdekeit szem előtt tartva — a mosásnál 2,8%-os átlagos áremelés mellett — a ráfordítás-arányos árakat egyelőre nem vezették be, hanem az állam dotációval ösztönzi a szocialista ipart a tevékenység ellátására. így pl. 1968-tól 90%-os, 1969-től no%-os támogatást kapnak minden kilogramm lakossági mosás után. A Patyolat Vállalat kezdeményezésére a vegytisztításnál engedélyzett 2,2%-os áremelést sem alkalmazták, hanem az 1967-es árakon dolgoznak. Az 1969. évi kormányhatározat ösztönző hatása Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a textiltisztítóiparban is viszonylag kedvezően alakult a nyereség, de az egyes szabályozók nem ösztönözték eléggé a szocialista ipart a szolgáltatások fejlesztésére. Ezért például a lakossági mosás mennyisége 1968-ban és 1969-ben nem emelkedett, hanem maradt az 1967. évi szinten. A Kormány az elmúlt évben két ízben is foglalkozott a szolgáltatások helyzetével, s az 1038/1969-es számú határozatával fontos intézkedéseket hozott. Rögzítette, hogy jelentősen tovább kell növelni a lakosság ipari javító-szolgáltatásainak színvonalát, s azok fejlesztését az elkövetkezendő években a fogyasztás általános fejlődésével összhangban kell biztosítani. Az átalagosnál nagyobb mértékű fejlesztést kell megvalósítani az elmaradottabb területeken, a textiltisztítás, a lakáskarbantartás, a személygépkocsi javítás, az elektromos és elektroakusztikai háztartási készülékek javítása terén. A Minisztertanács lényeges intézkedéseket tett a fejlesztési alapok, s az anyagi érdekeltség fokozására, melyeket már 1970-től kezdődően foganatosítani kell, s egyben megszabta a IV. ötéves terv előkészítésével kapcsolatos főbb feladatokat is. A határozat nyomán élénk érdeklődés, elemző felmérés, majd intézkedés született a szocialista szolgáltató iparban. Budapesten a textiltisztítás legjobb szakemberei értékes javaslatokkal segítették az állami és tanácsi szerveket az 1970. évi és a távlati feladatok meghatározásában. A Fővárosi Patyolat Vállalat és a Ruhatisztító Szövetkezet részben állami, tanácsi és szövetkezeti támogatással, részben saját erőből már 1970-ben meggyorsítja a szolgáltatás fejlődését. Befejezik a mintegy 130 millió forint beruházással létesített kelenföldi nagymosoda építését. A korszerű mosoda évi 6000 tonnás teljesítményével az 1971-től rendelkezésre álló kapacitást 16 300 tonnára növeli, így az évente egy főre jutó ellátás a mai 5,1 kilóról 8 kilóra emelkedik. A vegytisztító szolgáltatás 3 új szalonnal bővül; az első a VIII. József körúton már idén januárban megnyílt. Kísérletképpen 2 érmebedobós-önkiszolgáló rendszerű tisztítógép kerül felállításra, s amennyiben a tapasztalatok kedvezőek, úgy további gépek beállításával lehet számolni. A peremterületeken s az újonnan épülő lakótelepeken mintegy 7—8 üzlettel bővül a szocialista szektor fiókhálózata. A magánkisipar erőteljes bevonása érdekében a kerületi tanácsok további iparengedélyeket adnak ki. Fárasztó házimunka helyett: fokozott ipari tevékenységet! Az 1038/1969. számú Kormányhatározat a textiltisztítás dinamikus fejlesztését írja elő a IV. ötéves tervidőszakra. A tevékenységet országos átlagban 80%-kai kell növelni, hogy az egy főre jutó mosás ellátási szintje 1975 végéig országosan elérje a 3—3,5 kilogrammos évi mennyiséget. A célkitűzések kialakításánál és a feladatok meghatározásánál — a fejlődés eddigi ütemén kívül — a társadalmi tényezőket is figyelembe kell venni. Budapesten az igények évről-évre meghaladják a rendelkezésre álló kapacitást; ezért is dolgoznak az üzemek három műszakban. A nők otthoni munkájának csökkentése és a szabadidő jobb kihasználásának érdekében a textiltisztító ipar további erőteljes fejlesztést igényel. A házilag végzett tevékenységnek egyre inkább üzemi feladattá kell válnia. A kulturális fejlődés, az életkörülmények változása további, újabb igényeket is támaszt. Gondoskodni kell a tisztítás során jelentkező apróbb javítások elvégzéséről is (nadrágok koptatójának cseréje, ágytoll, paplanok tisztítása stb.). A divat változása, a ruházati ipar újabb termékei szükségessé teszik pl. a bőrruházati cikkek, a papíralapú ruhák, a ragasztott konfekcióipari termékek tisztításának ellátását. A különböző szintetikus anyagok további elterjedésével várhatóan növekszik a jelzés nélküli textíliák mennyisége. Ezzel is számolva, fejleszteni kell a szakmai felkészültséget. A hálós (nedves) mosási igény várhatóan tovább csökken, ugyanakkor növekszik az ún. szekrénykész választék iránti igény. A budapesti textiltisztító ipar kapacitásának tervezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a fővárosban magas az átutazók száma; itt koncentrálódik az idegenforgalom, s a nemzetközi rendezvények is zömmel itt bonyolódnak. Minderre tekintettel, Budapesten 1975 végéig évi és fejenkénti 14 kilogrammos mosási ellátottságot kellene biztosítani, mely 75%-os fejlődést jelentene az idei állapothoz képest. így válna lehetővé a jelenlegi magas vállalási határidők csökkentése is. Ennek érdekében évi mintegy 9600 tonnás kapacitást biztosító mosodát (mosodákat) kell építeni, a rekonstrukciók végrehajtásával pedig évi 2100 tonna plusz kapacitást kell létrehozni. E beruházásokra a szocialista szektorban van szükség, mert a mosásban a magánkisipar hézagpótló tevékenységével — annak beruházási igényessége miatt — nem számolhatunk. A vegytisztításnál el kellene érni az évi fejenkénti 3 tétel teljesítményt, ami kb. 1,6 millió tételes évi plusz kapacitást igényel. Ennek 75%-át a szocialista iparban, szalonok építésével, 25%-át pedig a kisiparban, újabb iparengedélyek kiadásával kellene megvalósítani. Szervezési és műszaki intézkedések a fejlesztés gyorsítására A mosás és vegytisztítás ilyen arányú fejlesztése oly nagy anyagi eszközöket igényel, melyhez a Patyolat Vállalat és a Ruhatisztító Szövetkezet fejlesztési alapja nem elegendő. Nagymértékű állami támogatásra van tehát szükség. A fővárosi textiltisztítás fejlesztése során jelentős szervezési és műszaki intézkedéseket kell tenni: — a munkaerő problémák csökkentése érdekében át kell térni a 44 órás munkahétre és a kétműszakos üzemelésre, — végre kellene hajtani a textiltisztító kapacitások nagy részének rekonstrukcióját; az elavult gépparkot olyan modern gépekre kellene kicserélni, melyekkel nagy mennyiségű élő munkát lehet megtakarítani, — meg kell szervezni (esetleg önálló vállalati formában) a textiltisztító gépek javítását, karbantartását, a folyamatos alkatrészellátást. Folytatni kell továbbá az üzemekhez kapcsolódó felvevőhálózat fejlesztését, különösen a peremterületeken és az új lakótelepeken, s el kell hárítani a háztól-házig szolgáltatás fejlődését akadályozó tényezőket. A szalonosítási rendszert tovább kell fejleszteni. A vegytisztítás mellett ingszalon és mosószalon kialakítása is szükségesnek látszik. További erőfeszítéseket kell tenni a minőség javítására, a vállalási határidők csökkentésére. A negyedik ötéves terv időszakában el kellene érni, hogy az átlagos vállalási határidő 12 munkanapnál hosszabb ne legyen. Az egyes szektorok különböző, de jelentős szerepet töltenek be a lakosság ellátásában. A szocialista iparban annak az egységnek támogatása indokolt, mely adottságai alapján rövidebb idő alatt, kisebb támogatási igénnyel magasabb ellátási szintet tud megvalósítani. Eredményes lehetne az egészséges verseny kialakulása is a lakosság jobb, gyorsabb, kulturáltabb kiszolgálásáért. A tanácsi szerveknek nagy gondot kell fordítaniok a lakossági érdekek védelmére, saját területük igényeinek felmérésére. Rendszeresen ellenőrizniök kell a maximált árak betartását. A Fővárosi Tanácsnak pedig iránymutatással, információk nyújtásával kell támogatnia ezt a tevékenységet. Ugyancsak a Fővárosi Tanács feladata, hogy a fejlesztés és a telepítés megfelelő koordináció és elemző munka eredménye legyen — hogy az adottságokhoz és az eszközökhöz mérten arányosan gyorsíthassuk meg a textiltisztítási szolgáltatások fejlődését. Dr. Nemes Tibor, a Fővárosi Tanács VB főosztályvezetőhelyettese 27