Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Bajor Nagy Ernő: Antikvárium-látogatóban

forintért vásárol régi könyvet. Ez nyers becsléssel is —2 millió kötet. Manapság a legolcsóbb gyűjtőpasszió a könyvvásárlás. Jómagam például annyiért vettem meg annakidején az 1830-as években megjelent lexikonnak, a Közhasznú Esmeretek Tárának 16 kötetét, mint amennyiért ugyanaznap egy 50 év előtti rézmozsarat kínált a Bizományi Áruház. A legtöbb gyűjtő számára a legnagyobb gond nem az, hogy nincs pénze könyvre. Inkább olyan panaszokat hallok, hogy szűk a lakás, a gyűjtőt már kiszorítja a könyvtára. És még gyakoribb panasz: leülepedett a régi könyvanyag. Egy ismerősöm éppen e sorok papírravetése közben meséli kedvetlenül: harmadik hete hajszolja a komplett nagy Révai lexikon sorozatot — hasztalan. Nemrég alig akadt még olyan antikvárium, melynek kirakatában ne díszelgett volna e mű köteteinek falanxa... Az antikvárforgalmon belül nemcsak a régi könyvek, az új gyűjtési divatok sorsa követhető nyomon. Némelyik mai könyv sikere vagy bukása előbb realizálódik e boltok pultjain, mint a folyóiratok kritikai rovatában. Emlékszem például, hogy Palotai Boris Zöld dió című könyvének közönségvisszhangjára imígyen hívta föl figyelmemet Salgó úr a Híradó mozival szemben levő antikváriumban: — Eddig vagy negyvenen keresték, eladni senki se hozta a Zöld diót. Űj kiadás kell belőle. Ez az érzék az antikváriusokban sok mindennel kapcsolatban megmutatkozik. Fehér úr, a Népköztársaság úti bolt főnöke, aki olyan halk és tapintatos, mint egy fiatal japán diplomata, egyszer szinte mellékesen azt mondta nekem: — Nem érdekelné egy közmondásgyűjtemény ? Kérdezte, de azzal a bizonyossággal, amit csak az antikvárium pszichológiai iskolája adhat meg a könyvesnek. Hiszen tudnivaló, hogy úgy kell a gyakorló újságírónak a közmondásgyűjtemény, mint vasasnak a kalapács. Elzevir és „könyves-hősök" Egyetlen színműről tudok, amely antikváriumban játszódik és ez Hevesi Sándor Elzevir című darabja. A Centrál kávéház mellett volt valamikor a Révay — a Tudományegyetem tövében pedig a Tietz féle antikvárium. Életrajzírója szerint Hevesi e két boltból ötvözte össze az Elzevir színhelyét, antikvárius főalakját pedig részint a boltosokról, részint önmagáról mintázta. Vajon mai drámahős köszönti azokat, akik ma járják az antikváriumokat? Magam is ismertem olyan boltost, aki a történettudományok kandidátusaként öltötte magára a kék köpenyt és állt rendelkezésére a „valami szerelmeset" kereső bakfisnak és a 19