Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Gyárfás Endre: A csepeli munkásotthon

A Csepeli Munkásotthon GYÍRFÍS ENDRE „Ki itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő." (Juhász Gyula) Találó a század eleji elnevezés : munkásotthon. Nemcsak művelődési ház, nemcsak szórakozóhely, nemcsak a munkások társadalmi életének központja. Évtizedeken át ez az intézmény adott valóban otthont a csepeli munkásság szervezeti életének s az önművelésnek. A tízes években különböző vendéglőkben zajlott a Munkásotthon tevékenysége. Gyűjtésekből, felajánlásokból, a szó szoros értelmében téglánként sikerült végre emeletes, színháztermes épületet emelni, ezt éppen ötven esztendővel ezelőtt avatták fel. A Horthy-korszakban a hivatalos szervek több ízben be akarták szüntetni a Munkásotthon működését. Csakis az összefogásnak, a harcos kiállásnak köszönhető, hogy ez nem sikerült. Itt tevékenykedett a Csepeli Általános Munkás Dalárda, a Munkásszínjátszók Vigalmi Gárdája, az Általános Munkáskönyvtár, itt volt a Természetbarátok, a Gyermekbarátok, az eszperantisták támaszpontja. Ezek az egyesületek nemegyszer az illegális kommunista párt fedőszerveiként dolgoztak. A Munkásotthon szerepe a felszabadulás után megnőtt, mint ahogy megnövekedett maga a kerület, a gyárváros. Szaporodtak az ismeretterjesztő előadások, mind több színházi este, film-32 vetítés, szakkör vonzotta a csepelieket. 1954-ben 45 ezren látogatták, 56-ban már 122 ezren, 1960-ban pedig 350 ezren. Mind a nagyobb forgalom, mind a népművelés magasabb színvonala megkövetelte, hogy a Munkásotthon szép, tágas, jól felszerelt épületbe költözzék. A Csepel Művek Párt és Szakszervezeti Bizottságának állami támogatással sikerült biztosítania az építkezés megindításához szükséges összeget. 1968. november 4-én adták át a 30 millió forintért épített új Munkásotthont. Az épület belső elrendezése nagyon célszerű. A földszinten van az étterem, a színház, a táncterem. A 450 személyes, légkondicionálható nagyteremben a fővárosi színházak és a Déryné Színház társulatai tartanak rendszeresen előadást. A tévé is gyakran közvetít innen műsorokat, legutóbb például a Röpülj páva népdalverseny egyik fordulóját. Vasárnaponként háromszor vetítenek filmeket, délelőttönként a gyerekek matinéműsort nézhetnek. A fiatalok hétvégén táncrendezvényekre, beathangversenyekre járhatnak. A termekben gyakran tartanak társadalmi ünnepséget: esküvőt, névadót, közgyűlést, évfordulót, nyugdíjas búcsúztatást. Az öntevékeny művészeti csoportok közül az aranykoszorús Központi Vegyeskórus rendelkezik a legnagyobb múlttal: 1906 óta működik. A Férfikórus és a Női Kamarakórus 18—20 éve énekel együtt, de teljes a három nemzedék: 1968-ban megalakult a KISZ Vegyeskórus is.