Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Gyárfás Endre: A csepeli munkásotthon

Az otthon fúvószenekara helyi és országos ünnepségeken egy­aránt muzsikál. A tagoktól leg­alább kétéves hangszertanulástkí­vánnak, az Ifjúsági Zenekar azon­ban magasabb követelményt állít a jelentkezők elé: négyéves hang­szertudást. Az igényesség és az alapos felkészülés eredményekép­pen már több ízben vendégszere­peltek külföldön. Hasonló sikereket könyvelhet el a Csepel Táncegyüttes. A ha­gyományos magyar táncok mellett más népek táncait is bemutatja. A legújabb együttes, az Iro­dalmi Színpad alig néhány hó­napja alakult. Egyelőre még csak felkészülnek: beszédtechnikát, műelemzést, mozgásművészetet tanulnak. A Képzőművészeti Kör tagsá­ga hetenként többször is talál­kozik. Országos kiállításokon vesz­nek részt, helybeli tárlatokat ren­deznek. Jogosan panaszolják, hogy az új munkásotthonban nincs megfelelő kiállító helyiség, a különféle termek pedig techni­kai okokból nem alkalmasak a képek kiállítására. A festők és grafikusok csaknem mind fiata­lok, a Vasműben dolgoznak, túlnyomórészt fizikai munkások. Akik szabadidejükben tevé­kenykedni szeretnek: hajlamuk és érdeklődésük szerint válogathat­nak a szakkörök között. Bábozó, kézimunkázó, honismereti és bé­lyeggyűjtő kör várja őket, két fotószakkör, és az, amelyre a Munkásotthon igazgatója, Mó­rocz Győző a legbüszkébb: a csil­lagászati szakkör. Ezt nemrégi­ben 50 cm átmérőjű távcsővel ajándékozták meg. Közép-Euró­pában ez a legnagyobb amatőr csillagvizsgáló. Amióta új épületben működik a Munkásotthon, a klubok száma is megszaporodott. Akad elég hely az összejövetelekre, a fel­szerelés kielégítő, a környezet kellemes. Az Olvasó Munkás Klubnak 87 tagja van. Néhányan maguk is írnak: verseik, novellá­ik a Csepel újság mellékletében jelennek meg, de a közelmúltban saját antológiát is kiadtak. Az összejöveteleken előadásokat, vi­tákat rendeznek. Lássuk, hogy egy találomra kiválasztott hónapban, 1970 ja­nuárjában milyen klubfoglalko­zásokat rendeztek. Izgalmas témáról izgalmas és időszerű vita zajlik az Ifjúsági Klubban. Az imént vetítették a rendőrgyilkosságról szóló tévé­dokumentumfilmet. A fiatalok kérdéseire a kerületi rendőrkapi­tány és egy ügyész válaszol. A Nyugdíjas Klubban folytatódik a sokrészes történelmi előadás­sorozat: Magyarország szerepe a II. világháborúban. Feltűnő, hogy e sorozat iránt azok érdek­lődnek leginkább, akiknek a há­ború személyes élménye volt. Néhány nappal később az Ifjú­sági Klub tagjai maguk is szemta­núi lehettek a népirtás néhány mozzanatának — szerencsére csak a vetítővásznon, a Hétköz­napi fasizmus című film révén. Délelőttönként útibeszámolók hangzanak el: az egyik Angliá­ról, a másik Indiáról szól. Az Autósklubban a Biztosító képvi­selői szolgálnak hasznos felvilá­gosításokkal, a fotóklubban a Siklós Péter felvételei fotóművészet esztétikai kérdéseit tárgyalják. Beszélgetésre, vitára hívták meg a klubok Palotai Boris írót, Gyöngyössy Imre filmrendezőt, Hofi Géza paro­distát, Surányi Ibolya szavaló­művészt, dr. Halász László pszichológust. A Szocialista Brigádvezetők Klubjában Dolmányos István egyetemi tanár tart előadást Leninről, Szovjet-Oroszország bel- és külpolitikájáról. A magnósok hétfőtől péntekig mindennap cserélgethetik felvé­teleiket, aki azonban a lemezeket szereti, beül a könyvtár lemezhall­gatójába. Több ezer hanglemez között válogathat. Ha táncolni is akar, résztvesz a Modern Tánc­klub pénteki találkozóin. Januárban a következő tanfo­lyamok indultak: orosz, angol, német nyelvtanfolyam az audio­vizuális nyelvi laboratóriumban, orosz nyelvű gyermekklub, sza­bás-varrás és társastánc. A könyvtárról elég annyi: 12 ezer beiratkozott olvasója van és 1969-ben 113 000 könyvet kölcsönöztek. Végezetül egy érdekes jelenség: a tévénézés miatt az utóbbi idő­ben csökkent a színházak, a mo­zik látogatottsága. A Csepeli Munkásotthoné azonban növeke­dett és egyre növekszik. Naponta ezer-ezerkétszáz ember fordul meg falai közt. Mi ennek a ma­gyarázata ? Nemcsak a változatos progratn, a jó hírverés, az olcsó vagy ingye­nes szórakozási, művelődési le­hetőség, hanem az is, hogy a csepeliek otthonosan érzik magu­kat ebben az intézményben. Nem látogatók, hanem házigaz­dák, akik a maguk kedvére töl­tik itt a megérdemelt szabad­időt. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom