Budapest, 1970. (8. évfolyam)
4. szám április - Dr. Berti Béla: A budapesti városrekonstrukció
Dr. Berti Béla » A budapesti vá rosrekonstrukció Az ENSZ II. Városrekonstrukciós Szimpóziuma elé A városrekonstrukció .1 városrendezés egyik módja. Azr iuenti, hogy az avult városszerkezeut a korszerű váltja fel, elsősorban az avult városrészek szanálása, a beépítettség fellazítása, a lakás- és ipartelepítési tervek koordinálása révén. A szanálás, felújítás és konzerválás különböző módja a meglevő városszerkezet hatékonyabb hasznosítását teszi lehetővé, mégpedig a jelenlegi és a jövőbeni szükségletek kielégítése, az építészetileg és történelmileg fontos városrészek megőrzése, általában a meglevő környezet megjavítása érdekében — úgy, hogy közben a városi élet folyamatossága is biztosított. A városrekonstrukció problémája nemcsak nálunk merül fel — volumenét tekintve főként a fővárossal kapcsolatban jelentős —, hanem az urbanizálódással együttjáró világjelenség. Magyarországot az a megtiszteltetés érte, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének Európai Gazdasági Bizottsága a II. Városrekonstrukciós Szimpózium rendezésével bízta meg. A szimpóziumot, amelynek elnöke Szilágyi Lajos miniszterhelyettes, mintegy 30 ország 150 résztvevőjével Budapesten 1970. április 27. és május 7. között tartják meg. Itt fogják megvitatni a városrekonstrukcióval kapcsolatos lakás- és ipartelepítési, közlekedési és közműellátási, zöldterületi és egészségügyi, városesztétikai, agglomerációs-vonzási és egyéb — szociológiai jellegű — kérdéseket, illetőleg az azokkal összefüggő gazdasági, műszaki, jogi és társadalmi szempontokat. A tapasztalatcsere, az abból levont következtetések és a jövőbeni fejlődés irányának vizsgálata — a városok korszerűsítéséhez szükséges tervezési kereteknek, azok átfogó szervezetének, — a városközpontok, és — a lakóterületek rekonstrukciójának kérdéseit öleli fel. A mai, 22 kerületből álló Budapest 525,5 km- területén 1869-ben élő lakosok száma alig haladta meg a 300 ezret; ezzel szemben most a kétmilliónál is több. Így az 1 km 2 -re eső átlagos népsűrűség 575-ről száz év alatt 3800 fölé emelkedett. Az általános városrendezési terv Budapest népességét 2000-ben 2 millió 300 ezer főben határozza meg. Nagyban-egészben Budapesten lakik az ország népességének egyötöde, és ez az arány feltehetőleg az elkövetkező 20-30 év alatt is alig fog változni. Budapest szerepe tehát az ország településhálózatában nem változik meg lényegesen. Ellenpólusok kialakulására sem kerülhet sor, hiszen 300-400 ezres lakosságszámú városunk nincs és belátható időn belül feltehetőleg nem is lesz. Annál az aránytalanságnál, hogy az ország lakosságának egyötöde a fővárosban él, még nagyobb aránytalanság jelentkezik az egyes kerületek népsűrűségében. így a VII. kerületben 57 és félezernél is több, míg a XVII. kerületben 800 fő jut 1 km 2 -re (1. sz. ábra). Budapesten a belső városmagot a budai oldalon a Várnegyed, a pesti oldalon a Belváros jelenti. E két, építészetileg és történetileg egyformán jelentős városrész, valamint a Dunapart két oldalának rekonstrukció-ismertetésére a továbbiak során nem térek ki, hiszen mindegyik rész egyegy önálló, külön tanulmányt igényelne. A város további fejlődését a budai völgyvonulatok, a pesti oldalon pedig a csápszerűen kiterjeszkedő települések határozzák meg. Az 1950-es években megépült lakótelepek általában a rekonstrukcióra váró sűrűn beépített belső városrészek és a volt ún. elővárosok között települtek, többségében az altalaj-adottságok miatt üresen maradt területeken. Ezek azonban a már meglevő közlekedési hálózaton ke-1. NÉPSŰRŰSÉG KERÜLETEK SZERINT 1970. JANUÁR 1-ÉN 1 km -re 0-2 2-5 5-15 15-30 30-60 EZER LAKOS JUT 13