Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Dr. Berti Béla: A budapesti városrekonstrukció

2. A BUDAPESTI FŐKÖZPONT, VAROSRÉSZKÖZPONTOK ÉS A JELENTŐSEBB KONCENTRÁLT LAKÁSTELEPÍTÉSEK resztül szervesen, de nem minden esetben kielégítő módon kapcsolódnak a városközponthoz és a szomszédos külső városrészekhez. E területek viszonylagos beépítetlensége kevés bontással tette lehetővé nagyszámú lakás telepítését a városmagot körülvevő első gyűrűben. így jöttek létre — hogy csak a legnagyobbakat említsem — a Thälmann utcai, a Kerepesi út— Nagy Lajos király útja melletti, a József Attila és a Lágymányosi lakótelepek. Nem véletlen, hogy a városrekonstrukciós kérdések tárgyalásánál a lakásépítés problémájának feltárása elsődleges jelentőségű, mert a város területi elemei közül a lakóterületek jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva meghatározó jelentőségűek. Az általános rendezési terv ezen túlmenően megvizsgálta, hogy melyek a városnak azok a részei, amelyek a lakóépületállomány szempontjából az elkövetkező 10-30 év alatt feltétlenül rekonstrukcióra szorulnak. A város fejlődése, illetve terjeszkedése kétféle módon történik: sugarasan és körgyűrűsen. A budai oldalon a terjeszkedésnek határt szab a budai hegyvidék, tehát a fejlődés lehetősége északi irányban (Óbuda, Békásmegyer) és dél felé (Lágymányos, Kelenföld, Gazdagrét, Budafok és Őrmező) kínálkozik. A Duna bal partján — a pesti oldalon — a tulajdonképpeni városmagtól (a Tolbuhin, Múzeum és Tanács körúttól, észak felől pedig a Deák Ferenc utcától határolt régi Belvárostól) intenzívebben és sugarasan fejlődött a város. A városmagból kivezető, illetőleg az oda bevezető országutak közül északi irányban a Váci útra, dél felé a Soroksári útra fűződnek fel a gyárak, míg keleti irányban a Kőbányai útra. A közbeeső Rákóczi és Üllői utak (az előbbi a Kerepesi út révén), de a már említett Váci és Soroksári utak is a részben ipari, részben falusias jellegű települések (kerületek) felé vezetnek. Budapest városközpontja A főváros rekonstrukciójával kapcsolatban önként felvetődik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy hol van Budapest népességének és területének a középpontja, hol találjuk meg azt a pontot, amelytől északra és délre, valamint keletre és nyugatra a népességet, illetőleg a területet egyformán megosztottnak vehetjük. A városrekonstrukció szempontjából ez számunkra nem közömbös, mert a súlypont északkeleti irányban fog eltolódni. Budapesten nem található meg a kifejezett főközpont, de még csak az igazgatási, kulturális, kereskedelmi, felsőoktatási vagy más vonatkozású sem. A Nagykörútnak a Marx és Blaha Lujza tér közötti szakaszát lehet olyannak venni, amely a beépítettség, a népsűrűség, vagy az átmenő forgalom szempontjából a főközpontot jelenti. Települési és morfológiai szempontból egyaránt sokat mond az az adat, amely szerint 1950-ben Budapest összterületének 10%át el nem érő területrészén: a pesti oldalnak a Duna és nagyban-egészben a 33 jelzésű autóbusz vonalával határolt területén félmilliónál is többen laktak — míg a további, kereken egymillió lakos az ezt övező 480 kmterületen élt. A budapesti városrekonstrukció feladata az, hogy a belső városrészt körülvevő távolabbi gyűrűben — az életre hívott alközpontokban — biztosítsa a nagyvárosi élet előnyeit. (2. sz. ábra) így Óbudán, Újpesten, Rákospalotán, Zuglóban, Kőbányán, Kispesten, Pesterzsébeten, Csepelen és Budafokon kerül sor elsősorban az alközpontok kialakítására. A városrekonstrukció kapcsán a népességet elsősorban ezekbe az alközpontokba, illetőleg ezeknek a vonzáskörébe tartozó területekre kell kiszívni, hogy a belső városrészek telítettsége fellazuljon. Új lakótelep - vagy régi városrész rekonstrukciója? Számos esetben gondot okoz annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon új lakótelep építéséről vagy régi városrész rekonstrukciójáról van-e szó, illetőleg hol lehet a kétfajta módozat között a határvonalat meghúzni. Az elmúlt két évtized nagy lakótelepei — amint már említettem — úgy épültek, hogy a csaknem üres területekre kerültek. Amellett azonban például a IX. kerületi József Attila lakótelep építése egy régi, barakkokból álló nyomortelep felszámolását jelentette; a XVIII. kerületi Lakatos utcai lakótelep építésénél alig öt-tíz éves, szépen megépült családi házakat kellett lebontani (ha keveset is). A befejezéshez közeledő Kelenföldi lakótelep egyes részein azelőtt előkertes, egyemeletes és kisparcellás családi házak, esetleg ikerházak épültek, de a terület északi része vegyes — többszintesésföldszintes — lakóház és ipari beépítésű volt. Az építés előtt álló egyik legnagyobb és legmodernebbnek ígérkező lakótelepünk, az új rákospalotai — vagy más néven páskomligeti — 12-14 ezer

lakásának megépítése érdekében csupán 163 olyan lakást kell lebontani, amely — földszintes, falusias házakban — már akkor sem volt korszerű, amikor elkészült. Ha a békásmegyeri lakótelep nem 12 és fél ezres, hanem 14-15 ezres lakásszámmal épülne meg, akkor a község mintegy 900-1000 avult, bontásra érett lakásának felszámolására is sor kerülne. A most épülő zuglói lakótelep megépítéséhez mintegy három és félezer lakást kell lebontani. Jelenlegi beépítési módja ma már avultnak mondható, egyébként túlnyomórészt jó állapotban levő földszintes, elszórtan földszint f egyemeletes lakóépületekkel találkozunk. A városrészközpontok rekonstrukcióján kívül külön figyelmet érdemel a Víziváros és Angyalföld rekonstrukciója. A gazdaságosan helyre nem állítható lakóépületekkel és üres telkekkel tarkított Víziváros rekonstrukciója kapcsán magas házak nem épülhetnek (a dunai látképbe ezek nem illeszthetők be). Ezért az I. kerületben 3-4, a II. kerületben 5-6 emeletes házak épülnek, egyedi tervek alapján. Angyalföld tulajdonképpen a XIII. kerület központja. Jelenlegi lakásállományára jellemző, hogy négyötödénél több az egyszobás és lakásállományának csak 17 %-a fürdőszobás. A rendezési terv földszint + ^ és 4 szintes beépítést javasol, keretes beépítési jelleggel, a jó állapotban levő épületekhez csatlakozóan. A kerületi rekonstrukció kétezer lakás bontása mellett négyezer lakás építésével számol Angyalföldön. Lakótelepépítést, de egyben tipikusan avult városrész rekonstrukcióját és városrészközpont kialakítását jelenti a budapesti lakásépítési terv Óbuda néven ismert része. A szűk utcák földszintes épületeiben levő lakások háromnegyede nagyon avult és egészségtelen, felújításuk gazdaságtalan lett volna, állagában tovább nem tartható, ezért lebontásra kerül. A terv nemcsak az avult városrész rekonstrukcióját biztosítja, hanem a megújuló városrésznek a tájjal való harmóniáját is, emellett — a műemlékvédelemre is gondolva — a feltárandó rommezők helyén parkok épülnek vagy az épületek lábakra kerülnek. A városközpont-rekonstrukciók mind olyanok — hisz ez a rekonstrukciók céljából is következik —, hogy az avult állapotban levő kerületrész felszámolása után a terület előnyösen illeszkedik a városszerkezetbe, útjai és a tömegközlekedési eszközök révén pedig általában jól kapcsolódnak a környező munkahelyekhez, valamint a főváros többi részéhez is. így épülnek meg a budapesti rekonstrukció kapcsán az új városrészközpontok. A soron következő feladatok közé tartozik az, hogy ebbe a fővárosi második gyűrűbe, az ún. peremvárosrészekbe, azok szívóhatást kifejtő központjába és a köréjük tervezett lakástelepítési területekbe költözzék a már korszerűtlen, zsúfolt belső városrészek — az Erzsébetváros és Terézváros, a Józsefváros és Ferencváros — lakossága. Azt, hogy a két legsűrűbben lakott városrészünk (Erzsébetváros és Terézváros) fellazításával kapcsolatban mennyire kell a gazdasági lehetőségeket figyelembe venni, három jellemző számadattal világítom meg: 15 ezernél is több lakás bontása mellett ugyanarra a területre csak 5700 építhető, ugyanakkor a területen megmaradó régi lakásokkal együtt a lakásszám 16 700 lesz. 35-40 ezer lakos lakásváltoztatásával kellene tehát számolnunk, az Erzsébetváros és Terézváros rekonstrukciója kapcsán. Az ipartelepítéssel kapcsolatban már eddig is az a kedvezőtlen helyzet állt elő, hogy az általános rendezési tervben előirányzott ipari területek kevésnek bizonyultak, a fővárosból kitelepítésre ítélt üzemek nagy része pedig tovább fejlődött. A terv az i960, évihez képest újabb 800 hektárral növelte az ipari, illetőleg az iparivá átminősíthető területek nagyságát. Ami a városrekonstrukciót illeti, a kisebb, környezetüket nem zavaró ipari üzemek, különösen a helyi szolgáltatóipari létesítmények elhelyezésének a kijelölésére — az általános városrendezési terv keretén belül — nincs szükség. Ezek a lakóterületeken belül, általában külön tömbökön telepíthetők; úgyszintén az új városrészközpontok közelében is. Budapest környékén olyan ipari — elsősorban nőket foglalkoztató — üzemek telepíthetők, amelyek helye a budapesti agglomerációban van, de megfelelő terület hiányában a környéken kedvezőbben helyezhetők el, mint a főváros közigazgatási határán belül. Ilyenek elsősorban a budapesti üzemek raktárai és segédüzemei. A kelet- nyugati metró A városrekonstrucióknál behatóan kell foglalkozni az utazás és a tömegközlekedési eszközökön történő helyváltoztatás kérdéseivel. Az összes — tömegközlekedési eszközökön és személygépkocsikon — végrehajtott utazás fővárosunkban naponta 4 millió, amelynek 88%-a tömegközlekedési eszközön és 12%-a személygépkocsival bonyolódik le. 14