Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Dr. Gámenczy Béla: A közellátás megindulása

Dr. Gámenczy Béla A közellátás megindulása 1945. január 23-án reggel, miközben Budáról a németek lőtték a pesti oldalt, lakásomról nagy nehezen eljutottam a Vízművek Egyetem utcai óvóhelyére. Előző nap ugyanis Reisz József Móric, a Húsipari Munkások Szakszervezetének főtitkára üzent, hogy menjek, mert ott alakul a főváros új vezetősége. -A Vízművek óvóhelyén Beliczay tanácsnok bemutatott Csorba János polgármesternek. Egyben felhívta figyelmét, hogy nagy gyakorlatom van a közélelmezésben és ezért hasznomat vehetnék. Csorba mindenekelőtt Bechtler Péter alpolgármester véleményét kérte. Nyilvánvaló volt, hogy az elpusztított fővárosban elsősorban az élelmezést kellett megszervezni, és biztosítani, hogy az embereknek legyen erejük munkához látni. Bechtler egyetértett megbízásommal, melyet Csorba a Nemzeti Bizottság a Vízművek egy másik óvóhelyén tartózkodó tagjaival is közölt. A polgármester megbízásával a zsebemben még január 23-án délelőtt az Egyetem utcából eljutottam a Városháza épületébe. A Városháza nagy része romokban volt, egyes részei kiégtek. Törmelékek borították a megmaradt folyosókat. Minden kihalt volt, csak a Városháza óvóhelyei voltak tele a környékbeli lakosokkal. A volt közélelmezési ügyosztály egyik kis szobáját valahogy rendbe hoztam. Egy könyvszekrény véletlenül épen maradt ajtóüvegének felhasználásával a szoba ablakait Sipos István altiszt segítségével beüvegeztük. Közben besötétedett. Világítás nem volt. Aztán az óvóhelyről felhoztak néhány kis karácsonyi gyertyát, melyek pislákoló fénye mellett, az összeszedett papírhulladékon, írógép hiányában kézírással megszerkesztettem egy felhívást, melyet másnap a „Szabadság" című napilap közölt. Ebben értesítettem a fővárosi élelmezési üzemek és intézmények dolgozóit, hogy a Városházán a közélelmezési ügyosztály megkezdte működését. A vezető beosztású dolgozók jelentkezzenek, egyébként pedig az üzemek és intézmények dolgozói, amint tehetik, jelenjenek meg a munkahelyeiken, kezdjék meg a romok eltakarítását, és igyekezzenek megteremteni a munka újrakezdésének lehetőségét. Egy-két napon belül egymásután jelentkeztek is a Községi Élelmiszerüzem, a kenyérgyár, a vágóhidak, piacok dolgozói és jelentést tettek az üzemek helyzetéről. De egymásután jelentkeztek a pékek, a vendéglátóipar és a többi ipartestület vezetői is, akiknek munkájára a kenyérsütés megkezdéséhez, valamint az egy tál étel főzéséhez és kiosztásához elsősorban volt szükség. Az első vidéki küldemény A közélelmezési ügyosztály már egy hete dolgozott a Városházán, amikor Csorba János polgármester is átjött a Vízművektől. Január vége felé a többi központi hivatal is megkezdte működését. Csorba egy ideig velem együtt éjszakára is bennmaradt a Városházán, esténkint az egyik belső udvaron sétálgatva módunkban volt megtárgyalni a közélelmezési kérdéseket és teendőket. Közöltem Csorbával, hogy előkészítem a lakosság fejadagon alapuló ellátásának megszervezését. Legalább egy tál meleg levest is kellene kiosztani ... Egyelőre azonban sok helyen még víz sem volt, nemhogy élelmiszer. Eltelt néhány nap az általános szervezéssel. A fővárosi és egyéb üzemek dolgozóinak áldozatos és önfeláldozó munkájával megkezdődött a romok eltakarítása. Lépésről lépésre megindult a közélelmezési üzemek és intézmények működése is. Február 3-án estefelé begördült a Városháza elé 17 szekér, tele élelmiszerrel. Kecskemétről jöttek, házról házra járva gyűjtöttek az ínséggel küszködő budapestiek részére. A szekereken 5000 kg nagy kerek kenyér, 1000 kg vágott baromfi (pulyka) és mintegy 5000 kg alma volt. Bizony nem sok, mégis mekkora segítség! Csak az almáért kértek pénzt, de a főváros fizetni nem tudott, mert a pénztárban egy fillér sem volt. Mindent kiürítettek és elvittek a nyilasok. A sötét, világítás nélküli estén már nem lehetett az élelmiszereket kiosztani, ezért a szekereket éjjelre a mai városházi garázs-épület helyén levő romos épületbe vitték. Itt elég gondot okozott a készletek megőrzése. Hamar elterjedt a híre, hogy a Városházára élelmiszer érkezett. Egy darab kenyérért könyörögtek családapák; mások ügyeskedéssel, vag}' erőszakkal akartak hozzájutni. A szekeres gazdák azonban egész éjjel ébren őrizték az élelmiszert. Kora reggel pedig kézikocsikkal és szánokkal jelentkeztek a kórházak és gyermekotthonok megbízottai, akiket küldöncök útján hívtunk be. Az egész kecskeméti készletet a betegek és a kisgyermekek részére juttattuk. Ezután sürgősen biztonságos, jól őrizhető központi raktárt létesítettünk a városházi óvóhelyen. A Nyugati pályaudvar egy külső részén pedig rendbehozattuk a vágányhálózatot és vasúti kirakodót létesítettünk raktárral, hogy felkészüljünk a vagonokban érkező áruk fogadására. Rövidesen a városházi raktárhoz orosz katonai őrséget is sikerült kapni. Viszonylag hamar jelentős készleteket sikerült itt összegyűjteni. A vasúti raktárra is nyomban szükség lett. Február 4-én beérkezett az első vasúti élelmiszerszállítmány Gyuláról. 15 vagonban házikenyeret, .lisztet, szalonnát, sonkát, kolbászt, vajat, tojást, baromfit, hüvelyest küldtek adományként. Külön gondot okozott a vasúti kocsik és főleg a mozdony megszerzése, de végül a szovjet katonai parancsnokság segítségével mindez sikerült. A szállítmányt egész úton éjjel-nappal 12 falusi kísérő őrizte. Néhány napon belül újabb 3 vagon liszt és hús érkezett Karcagról, majd 10 vagon liszt és hüvelyes Hódmezővásárhelyről. Február 17-én 21 vagon lisztet és húst küldtek Kisújszállásról, Karcagról és Törökszentmiklósról, majd ezt követően 10 vagon liszt és burgonya érkezett Nyíregyházáról. Ezek voltak az első jelentősebb élelmiszer-szállítmányok, még a Közellátási Kormánybiztosság megalakulása előtt. A Nyugati pályaudvari raktárral, ahová a vagonokat kirakták, az első hetekben csak küldöncök útján lehetett érintkezni, mert a telefon sem működött. Február 13-án Budapest végleg felszabadult. Eközben mindinkább érezhető lett a Debrecenben székelő kormány segítőkészségének eredménye. Felhívására a vidéki Nemzeti Bizottságok februárban 678 vagon élelmiszert gyűjtöttek össze Budapest ínséges népe részére. Sajnos, ebből a mennyiségből csak 131 vagon érkezett meg Budapestre — ebből 62 vagon liszt, 30 vagon burgonya, a többi hús,