Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Pesti malmok

Egy régi épület új arca Állami Operaház 1884. szeptember 27., este hét óra: fényes külsőségek között megnyílik Budapest Operaháza. A karmesteri pulpitusnál az idős Erkel Ferenc — haláláig ő az új zenei intézmény főzeneigazgatója —, a műsoron a Bánk bán és a Lohengrin egy-egy felvonása között a Hunyadi László-nyitány szerepel. Egy régi operai évkönyv tanúsága szerint „ő cs. és kir. Apostoli Felsége I. Ferencz József Klotild főhercegasszonyt vezette (trombitaszó és háromszoros tus kíséretében) a fényes nézőtér udvari díszpáholyába". A nép azonban, amely építette és építtette a színházat, csak ezt az „előadást" láthatta; a Sugár úti és Hermina téri fákra meg gázlámpaoszlopokra kapaszkodva bámulhatta meg a pompázatos bevonulást. A népnek pontosan 61 évet kellett várnia — 1945. február 23-ig, mert akkor rendezték meg a felszabadulás után az első hangversenyt az Operaház földszinti ruhatárában —, hogy nagyobb tömegben is helyet foglalhasson a nézőtéren. Igaz, hogy ezt a bevonulást nem kísérte sem trombitaszó, sem háromszoros tus. 1. Az Operaház megnyitását hosszas munka előzte meg. Egy pályázat például az építési tervekre; erre a pályázatra Ybl Miklóst, Steindl Imrét, Szkalnitzky Antalt és Linzbauer Istvánt hívták meg Budapestről, Fellnert, a híres színházépítészt Bécsből és Bohnstedtet Göttingából. 1873 nyarán kihirdették az eredményt: Ybl tervezete nyerte meg a pályázatot. Az első terv azonban kissé költségesnek tűnt: ha kivitelezik, több mint 3 millió forintba került volna az építkezés. Ybl kénytelen volt leszállítani az igényeit — még menet közben is beleszóltak, hogy miben és hol takarékoskodjék —, így az új terv költségeire már csak 2 mülió 100 ezer forintot irányzott elő. Ami azután a felépítéskor jóval többre rúgott — úgy tűnik, ez építőipari hagyomány —, és túlhaladta a 3 mülió 300 ezer forintot is. A tiszta reneszánsz stílusban készült zenepalota építkezése 1875 augusztusában kezdődött meg és 9 évig tartott. 1884. szeptember 22-én Erkel Ferenc birtokába vette a színházat, és megtartotta az első színpadi próbát. A teljes Faustot játszották végig, hogy kipróbálják az új színház technikai, akusztikai lehetőségeit. Az Operaház a kezdéskor átvette a Nemzeti Színháznak — ahol addig az operaelőadások folytak — teljes operai személyzetét. És a kezdetkor olyan művészek léptek a színpadra, mint Doppler Ilka, Odry Lehel, Ney Dávid és Maleczki Vilmos. Az épületben pedig, amely egyik legszebb XIX. századi műemlékünk, már az első években megindult a vendégjárás. Vendégjárás a színpadon és a nézőtéren is. 1885-ben Heródiás című operájának előadását Massenet, Coppélia című balettjének előadását pedig Delibes vezényli. Néhány év múlva, 1893-ban a Bajazzók előadásán megjelent a szerző, Leoncavallo, 1894-ben pedig a Manón Lescaut ötödik előadásán Giacomo Puccini, (ő néhány év múlva, 1906-ban, nemcsak előadást nézni jön majd Budapestre, hanem azért is, hogy új operája bemutatóját személyesen irányítsa. A Pillangókisasszony volt ez a mű, amelynek igazi sikere zenetörténészek szerint innen, Budapestről indult el, lévén, hogy budapesti barátai tanácsára Puccini sokat rövidített, változtatott operáján.) A sok-sok híres vendég, államférfi és politikus sorában 1889 augusztusában meglátogatta a perzsa sah is az Operaházat. És nemrégiben is, néhány évvel ezelőtt díszelőadást tartottak az Operaházban az iráni sah tiszteletére. Mondják, hogy amikor beléptek az épületbe, a sah építészmérnöki diplomával rendelkező felesége ámuló tekintettel pillantott fel a különleges kiképzésű, két oldalról induló és a félemeleten, középütt találkozó márvány lépcsősorra, az aranykazettás menynyezeten Thán Mór freskóira, a patkó alakú nézőtér hatalmas csillárja körül a káprázatos díszítésre, Lötz Károly képeire. És állapítsuk meg önteltség nélkül: nem az iráni sah felesége az egyetlen szakértő, aki áhítattal 20 Bartók Béla: A csodálatos mandarin