Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Bozóky Éva: A főváros alkoholistái

FÓRUM A főváros alkoholistái Betegség? Felelőtlenség? Bűn? Ha egy emberről azt halljuk, hogy „iszik", egyszerre ébred bennünk szánalom és megvetés. Ha tántorgó részeget látunk az utcán, első mozdulatunk a menekülésé, holott máskülönben a rosszulléttől roskadozóhoz a segítés szándékával sietnénk. Ösztönös mozdulatunkat a tudat alján lappangó ítélet: az iszony, a megvetés és a félelem határozza meg. Jogos-e ? A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének közleménysorozatában megjelent új kötet, mely az Alkoholizmus címet viseli, ezekre a kérdésekre is keresi a választ, miközben az italozás egész problematikáját fővárosi vetületben vizsgálja. Az alapos, mindenre kiterjedő tanulmányt Dr. Andorka Rudolf, Dr. Cseh-Szombathy László és Dr. Vukovich György írták, reprezentatív felmérésük eredményeit összegezve benne. A vizsgálat a Budapesti Fővárosi Alkoholista Gondozó Intézet 6867 betegének válaszaira épül, és elősegíti e társadalmi jelenség felderítésének további eredményeit. Figyelemre méltó helyzetképet és sok megszívlelendő intelmet tár a laikus elé is; e munka alapján áll módunkban, hogy mindazt, amit a főváros alkoholistáiról megtudtunk, olvasóinkkal közöljük. Urbi et orbi Mielőtt szűkebb pátriánk iszákosairól szólnánk, a teljesség kedvéért vessünk egy pillantást a nemlétező városfalakon túlra. Az alkoholisták arányszámát a máj zsugorban meghaltak halálozási arányaiból becslésszerűen következtetik. így feltehető, hogy hazánkban 70—80 ezer ember rabja az italnak, s ebből kb. 29 000 súlyos alkoholista fővárosunk lakója. Ha mindegyikre 2-3 olyan családtagot számítunk, aki az iszákosság miatt szenved, akkor elmondhatjuk, hogy az ország népének 2—3%-a, Budapest lakosságának pedig 4—6%-a viseli el e kóros állapot családi otthonokat feldúló borzalmát. (A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyik jelentése 40—50 ezerre becsüli az alkohol miatt veszélyeztetett helyzetbe került gyermekek számát.) Az adatok emelkedő tendenciát mutatnak: az alkoholizmust egyelőre nem sikerül lokalizálni. Nemcsak nálunk: másutt sem. A „járvány" világméretű. Akadnak közkeletű magyarázatok; pl. az északi országokban azért isznak, mert hideg van. De bőségesen locsolgatják torkukat a napfényes Dél-Franciaországban is, pedig ott nincs szükség a belső fűtésre. Isznak ott, ahol megterem a bor és isznak, ahol színét sem látják szőlőtőkének. Nem a bortermelők az igazi ivók; ínyenc borkedvelő és részeg iszákos csillagtávolságban van egymástól. Ki, miért, mi okból, mi céllal iszik? Erre keresünk majd magyarázatot. Egyelőre — nem megnyugtatásként, csak a tények kedvéért — nézzük meg a nemzetközi összehasonlítást. Magyarország európai helyezése (1965-ös adat) szerint a nyolcadik a között a 27 ország között, melyeknek felmérései nálunk ismeretesek. Van még egy elgondolkoztató adatunk. A KSH számítása szerint hazánk lakossága a nagy árucikk csoportok közül csupán élelemre és ruházkodásra költ többet, mint szeszesitalra. Az összes többi kiadás ezután következik. De még az élelemnél is riasztó a helyzet: zöldségre, gyümölcsre csupán feleannyit költ lakosságunk, mint italra. A vásárlások tanúsága szerint nem csak az iszákos iszik, hanem más is. De ha ekkora a szeszfogyasztás, mennyi ifjú és gyermek kap belőle ? Hol kezdődik a rászokás ? Férfiak és nők Térjünk vissza városunkba. További statisztikai fogódzóink már idekötnek, ha akarnánk sem kóborolhatnánk el: erről tudunk. A reprezentatív mintavétel szerint az alkoholisták 90%-a férfi. Az „erősebb nem" betegsége — mondhatnánk; de mégsem fordulhatunk el figyelem nélkül a 10%-nyi italos nőtől, nemcsak azért, mert az arányszámok mögött eleven emberek vannak — nem is kevesen! —, hanem mert merőben eltérő törvényszerűségek érvényesülnek náluk. Az iszákosok 2/3-a ma 30—50 év közötti életkorban van. De a férfiak általában korábban lettek szenvedélyük rabjai (mégpedig 20—24 éves korukban jelölik meg a kezdet idejét,) a nők később, 30 felett. A férfiak többször hivatkoznak arra, hogy barátok, munkatársak, katonacimborák szoktatták ivásra őket, a nőknél gyakoribb a búfelejtés szándéka, valamilyen tragikus esemény vagy a magány sodorja őket a mámorba. Az iszákos férfiak 85%-a házas, a nőknek csak 60%-a. A férfiak többsége társaságban iszik, a nők inkább magukban. A férfiak törnekzúznak, botrányt okoznak, a nők bújnak és szégyenkeznek. A nők között több az elvált, s a rendezetlen családi állapotú. A megkérdezett mindkét nembélieknek csaknem fele panaszkodik rossz házasságára, de úgy látszik, a férfiaknál az elrontott családi élet az alkohol következménye, míg a nőknél a zátonyra futott házasság az iszákosság oka. A közhiedelem úgy tartja, hogy az italos embereknél sok a gyermek. Tévedés. Az 1960-as népszámlálási adatok átlaga szerint egy felnőtt férfira 1,9, egy nőre 2,1 gyermek jutott; ezzel szemben egy alkoholista férfira 1,4, nőre 1,3 gyermeket számíthatunk. Hogy a számok mögött az alkoholisták megrendült egészsége, csökkent nemző- illetve fogamzóképessége rejlik-e, vagy a mérgezett családi légkör képezi-e akadályát a további születéseknek — ezt nem tudhatjuk. Társadalmi körülmények A vizsgálódás másik szempontja a foglalkozás és műveltség szerinti megoszlás. Kétségtelen, hogy a műveltségnek van vértező, immunizáló hatása — különösen férfiaknál. Legnagyobb arányban az ipari, építőipari és közlekedési szakmunkások isznak (ők képezik az alkoholista férfiak 37%-át), rajtuk kívül vezetnek a betanított és segédmunkások (28%) és a kereskedelmi és szolgáltatási fizikai dolgozók (17%). Az iszákos értelmiségiek csupán az alkoholisták 5%-át jelentik, az »egyéb szellemi kategóriákba" soroltak pedig 7%-ot. Utóbbi két csoport az italosok között sokkal kisebb, mint foglalkozási kategórájuk aránya a kereső népességben. A nőknél — bár a megoszlás hasonló — feltűnően több az értelmiségi és a kereskedelmi pályán működő iszákos. A foglalkozási besorolás azonban nem mond el mindent. Ha az iskolai végzettség felől is puhatolódzunk, kiderül, hogy az ital rabjai gyakran dolgoznak képzettségüknél alacsonyabb munkakörben. Ok és okozat düemmájához érkezünk megint: szenvedélyük miatt kellett-e pályájukról távozniok, vagy deklaszszálódásuk miatt kezdtek-e inni? Bizonyára mindkét helyzetre akadna példa. Egy érdekes adat: a fővárosi alkoholisták 60%-a nem budapesti születésű. Az iszákosok munkahelyek közötti vándorlása nem számottevő, csupán a fiatalok között akad „vándormadár", de aránylag nem több, mint a korosztály absztinens tagjai között. Arról is van — habár a vizsgálat végzői szerint nem pontos — adatunk, hogy melyik kerületben mennyi alkoholista lakik. A pontosságot itt csökkenti az a tény, hogy — járóbeteg interjúalanyokról lévén szó —, a rendelőhöz közel eső kerületekből esetleg