Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Miklós-torony. Gink Károly felvétele

£ VII. ÉVFOLYAM 12. SZAM 1969 DECEMBER 0 FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Szerda 16—18 óráig I., Országház u. 20. Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor téri sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,—Ft egy évre .. 120, — Ft 69.3633 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Kelemen Lajos vb-elnökhelyettes nyilatkozata 4 Dr. Katona Géza: A tanácsok hatósági tevékenysége 5 Siklós László: A Fővárosi Művelődési Ház .. 7 Gábor István: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 17 Vargha Balázs: Babits Mihály Budapestje ... 21 Horváth Tibor és Gink Károly A Hopp Ferenc Múzeum jubiláris kiállítása 23 FÓRUM Dr. Patkós Lajos: Válás, családjog, gyermekvédelem 26 Hoch István: Épületek, városrészek korszerű átépítése 29 Bozóky Éva: Mit csinál ön 5-től 10-ig? ... 30 B. Bónis Éva: A városalapító kelták 36 Csurka István: Óbuda rejtélye 48 A címlapon: A Miklós-torony. Gink Károly felvétele A hátsó borítón: Matteo D. Giovanni: Angyal (a „Madonna gyermekével és két angyallal" című festmény részlete) Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság tagja; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója A Dél-pesti kórház Részlet az építészeti műleírásból: „A kijelölt terület a XX. kerület (Pesterzsébet) Köves út, illetve Vasútsor mentén fekszik. Helyrajzi száma 182 640, területe 95 130 négyzetméter. A telekből a Köves út felé eső oldalon 20 méter széles sáv, gépkocsi parkoló céljából, a közterülethez kapcsolódik, ezáltal a kórház kerítéssel lehatárolt területe 89 690 négyzetméter. A terület a Virág Benedek, illetve Alsóhatár út felől közelíthető meg, az utóbbival párhuzamosan haladó MÁV-vonal szintbeni kereszteződésével, ahová fénysorompó létesítését irányoztuk elő. A telken jelenleg egy 350 légköbméter nagyságú szanálandó lakóépület van. A terep egyébként beépítetlen, ritkán elszórt fákkal és bokros növényzettel, függőleges tagoltsága 4 méteres nagyságon belül szabálytalanul váltakozik. Mélyebb részei vizenyősek, a maximális talajszint eléri a jelenlegi terepszintet, ezért, valamint a csapadékvíz elvezetése érdekében a tereprendezés jelentős földmunkával jár. A beépítés lényegében a telek nyugati felét foglalja el, hogy ezáltal a kórházi hotel előtti, egy kedvező tájolású kertesített területet biztosítsunk. Az egész épületegység hosszirányú tengelye északkelet-délnyugati irányú, és a kórtermek tájolása délkeleti. A főépület magja a 9 szintes hotelépület, ehhez csatlakozik északnyugati irányban az 5 szintes diagnosztikai és terápiás tömb. A diagnosztikai tömbhöz kapcsolódik délnyugati irányban a 4 szintes gyermekápolási épület. A hotelépület északkeleti végéhez kapcsolódik a mosodát, konyhát, garázsokat, műhelyeket és raktárakat magába foglaló 3 szintes épület, valamint a 2 szintes kazánház a hulladékégetővel. A telek déli sarkába lyeztük az 5 szintes nővérszállást." he-Azt hiszem, ez a hosszúra sikerült idézet is nyilvánvalóvá teszi: az építészeti leírás nem a legkönnyebb olvasmány. Mindenekelőtt a fantáziát teszi próbára. A szintek, légköbméterek, égtájak ugyanis egyelőre a nemlétezőt elevenítik meg. Azt a gondolatot, amelynek szigorúan pontos kiteljesítésével több mint egy évtizede orvosok, mérnökök, tervezők, s fővárosi vezetők foglalkoznak. Számukra csöppet sem tetszik fantasztikusnak a pesterzsébeti Virág Benedek utca jelenlegi kietlenségei helyén megpillantani a modern autóparkolót, a kórházi főbejáratot, s a száraz gizgazok, a hepehupás homokbuckák helyére nyugalmas-csöndes parkot képzelni. Ámi a legjobb esetben alaktalan épülettömbként jelenik meg előttem, az számukra ismerős márványmozaikot, színes erkélyt, mozgalmas előcsarnokot testesít meg. S ha gondolatban megpróbálom velük végigjárni a tágas folyosókat, a modern kórtermeket, minduntalan azon kapom magam, hogy naiv és csodálkozó vagyok, holott az efféle képzeletbeli séta gyökeresen más magatartást követel. Legalábbis, ha az ember nemcsak passzív részese, hanem aktív alakítója akar lenni a holnapi valóságnak. Ebben az esetben ugyanis kíméletlenül racionálisnak kell maradnia: a modernség építészeti és berendezési káprázatát meg kell szűrnie a szigorú ésszerűség-célszerűség elsődleges parancsai alapján. Csupán egyetlen példát: ki gondolná, hogy egy kórházépület „szétterülése" csöppet sem építészeti probléma ? Az esztétika szempontjait messzemenően egyeztetni kell — sok egyéb mellett — például azzal is, hogy az ápolónőknek egy „szétterült" épületben sokat kell fölöslege-1