Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Miklós-torony. Gink Károly felvétele

sen gyalogolniuk. Azaz: kevesebb beteget képesek gondozni. De a felhőkarcoló-alakzat is ésszerűtlen. Gondoljunk csak a látogatási időre, amikor például — a 922 ágyasra tervezett Dél-pesti kórház esetében — körülbelül négyezer beteglátogató igyekszik rövid időn belül eljutni rokona-ismerőse ágyához. Az építészeti műleírás olvasójának tehát inkább gyanakvónak és tárgyilagosnak kell lennie. Akár a mosdókba tervezett leszerelhető műanyag és papíriszap álmennyezetről legyen szó, akár a légkondicionálás hagyományos, illetve modern alternatívájáról. Az előbbi kapcsán ugyanis tüstént hig.eniai-fertőtlenítési kérdőjelekkel kell számolnia, az utóbbit pedig a biztonságosság alapján szabad mérlegre tennie. Mert úgyszólván sehol nem katasztrofális, ha a csak szakember által nyitható ablakokat követelő modern légkondicionáló berendezés átmenetileg nem működik — kivéve egy kórházban. A hagyományos légfűtést ezúttal a betegek biztonsága igényli. Igaz, ez nem jelent maradiságot: a kívánatos hőmérsékletet télen-nyáron automatikus berendezés szabályozza, a kórtermekbe fúvatott levegőben levő baktériumokat speciális lámpákkal pusztítják el stb. Úgy hiszem, mindebből máris kitűnik: a kórháztervezés sajátos-furcsa feladat. Főképp nálunk: a felszabadulás óta nem épült új kórház Budapesten. Következésképp nincs gyakorlattal bíró szakembere. Holott itt egy lámpa elhelyezésének, egy lépcső magasságának is jelentősége lehet. Aligha akad még egy olyan feladat az építész számára, amelynek megoldása közben szinte a szó szoros értelmében élet és halál felelőssége nehezedne rá. S nem volt könnyű azoknak a helyzete sem, akik idestova tíz esztendeje — amióta a Dél-pesti kórház fölépítésének gondolata fölmerült — vívódnak ezzel a felelősséggel. Kiknek lehetett közülük a legnehezebb ? — szögezem magamnak a kérdést, amelyre csak kérdőjeles választ adhatok. Talán már azoknak, akik a helyét kijelölték? Mi szólt Pesterzsébet mellett? Akik a terveket elbírálták? S az A-val és B-vel jelölt elképzelés között választottak? Netán azoknak a tanácsi vezetőknek, akiknek — hogy a végszót nyugodt lelkiismerettel mondhassák ki — jártasságot kellett szerezniük a számukra többé-kevésbé idegen kórházi világban? Jól tudom, kiválaszthatnék egy automatikus kézmosó-berendezés tervezőt is, hiszen neki — éppúgy, mint a többieknek! — ugyancsak azzal a tudattal kellett dolgoznia: a legnehezebbel birkózik, amikor a kéz-közeledtére önmagától szükséges vizet sugárzó csapot tervezi, amelyen fölösleges az orvos kezéről származó, a szennyeződést továbbtenyésztő nyitó-záró fej. Technikaüag, persze, szó sincs rendkívüliségről: a holdutazás korában fantasztikusabb feladatok megoldásához szoktunk hozzá. Valószínűleg a kelleténél is jobban: mintha elvesztettük volna a teljes embert kívánó, s mégsem fantasztikus munka megítélésének egyszerű mércéjét. Márpedig enélkül képtelenség fölfogni mind a szóban forgó tervező, mind többi társa tevékenységének mélyebb tartalmát. Amelynek eddigi eredménye egy köznapi hírbe is összefoglalható: a Fővárosi Tanács 1969. október i-i végrehajtó bizottsági ülésén jóváhagyta a Dél-pesti kórház beruházási programját. . . Az immár „jogerőssé" lett főbb adatok a következők: — a 922 ágyas kórház 513 millió 545 ezer forintos költségvetést igényel; (a tulajdonképpeni kórház 483 millió 145 ezer forintba kerül, a nővérotthon 14 millió 100 ezerbe, a közművesítés 10 mülió 248 ezerbe, a telekmegváltás és szanálás pedig 6 millió 52 ezerbe); — a munkálatok 1970. október i-én kezdődnek, és 1975. december 31-én fejeződnek be; — a Középülettervező Vállalat terveit a Középületépítő Vállalat ülteti át a valóságba; szép magyar szóval élve, utóbbi a „generálkivitelező". Katona Mihály, a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztályának beruházási csoportvezetője kiszámította: egyetlen kórházi ágy 524 ezer forintba kerül. A szakember az első pillanatban tudja, hogy ennél olcsóbban is lehetne építkezni. De nem minden takarékosság ésszerű. A többletköltségek ugyanis az előrelátásból adódnak: a konyha-mosoda, a kazántelep, a laboratórium, a gyógyszertár tervezésénél tudniillik a később fölépítendő 360 ágyas elmeosztály szükségleteire is tekintettel voltak. Tehát akkor helyes a számvetés, ha 922+360=1282 ágyra számítjuk a költségeket. Ez esetben a fönti 524 ezer forint 433 ezerre csökken, ami afféle józan középszintet képvisel. A kórház építésztervezője számította ki, hogy 1975 végéig összesen 220 180 légköbmétert építenek be. Ebből egy ágyra 239 légköbméter jut. A hasznos alapterület 38 875 négyzetméter, azaz ágyanként 42,2. Ami azt jelenti: az ésszerűség határain belül tágas lesz a kórház. Erre utal az épületekben közlekedésre való területek 30 százalékos aránya is. (A külföld új kórházaiban ez az arányszám 29 és 31 százalék között ingadozik.) 1976. január i-től az elektromos műveknek számítaniuk kell arra, hogy a dél-pesti energiafogyasztás napi 1670 kilowattórával emelkedik. A vízművektől napi 880,4 köbméter vizet igényel az új kórház. (Ugyanennyit — szennyvízként — el is kell vezetni!) S ha ehhez hozzávesszük az évi 4 millió köbméter fölhasználandó gázt, akkor — a jelenlegi árakat figyelembe véve — a Dél-pesti kórház évi energiafogyasztása 6 mülió 100 ezer forintba kerül. De számoljunk tovább: az ország egyik legkorszerűbb kórházában 90 orvos, 2 gyógyszerész, 368 középfokú egészségügyi képzettségű és 350 egyéb munkás dolgozik; azaz összesen 810 ember. Béralapjuk évi összege 18 millió 300 ezer forint. Minden kiadást tekintetbe véve, egy nap üzemeltetési költsége 133 ezer 800 forint; ágyanként 1454,4 forint. Ennek a két számnak azonban inkább csak statisztikai jelentősége van. A gazdasági szakemberek szívesebben számolnak az évi 48 mülió 860 ezer forintos üzemeltetési össz-költséggel, amelyből egy-egy ágyra 53 ezer forint jut. A számok önmagukért beszélnek. Egyelőre kissé utópisztikus mellékzöngével. A jelenidőnek még nincs statisztikája. Csak helyszínrajza, homlokzati vázlata és emeleti alaprajza. A három közül a délkeleti homlokzat rajza a legképszerűbb. S a szó szoros értelmében a legújabb: a legutóbb ítélték átdolgozásra a túlságosan meredek főbejárati lépcsőzet miatt. A nem saját lábukon érkező betegeket persze nem itt cipelik majd az I. emeleten levő fölvételi irodába, ületve — sürgős esetben — az elsősegélyre. A mentőautók számára modern rámpát terveztek, amely közvetlenül az I. emeletre vezet. Innen gyorsliften szinte pülanatok alatt elérhető akár a III. emeleti központi műtő is. Ajánlatos a helyszínrajz segítségével megpróbálkozni a tájékozódással. Az előcsarnokban ugyan még aligha lehet eltévedni: itt csupán irodákat, előadótermet és könyvtárat talál az érkező. A főépület I. emeletén intézik a betegfölvételt, a II. emeleten zajlanak a röntgen vizsgálatok. A III. emelet a sebészeté: a két osztályra 120 ágyat terveznek. IV. emelet: ugyancsak 120 ágyas szülészet és nőgyógyászat, műtővel és szülőszobákkal. A következő emeleten lesz a 60 ágyas urológia, és a hasonló nagyságú idegosztály. A legnépesebb — 240 ágyas — belgyógyászat foglalja el a VI. és VII. emeletet. 59-59 beteget lehet elhelyezni a VIII. emeleti orr-fül-gége, illetve szemészeti osztályon. A betegápolási osztályok általában 30 ágyas ápolási egységekből állnak. Középfolyosóról nyílik a két 1 ágyas, a két 2 ágyas és a hat 4 ágyas kórterem; közülük kettőkettőhöz tartozik egy mosdófülke WC-vel és ágytálkiöntővel. Valamennyi betegágy-2