Budapest, 1969. (7. évfolyam)
2. szám február - dr. Pásztor — dr. Saly: A kiskereskedelmi hálózat fejlesztésének távlatai
Dr. Pásztor László - Dr. Saly Ferenc A budapesti kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózat nap mint nap kb. 2,5 millió ember ellátását biztosítja. Itt bonyolódik le ugyanis az országos kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalomnak egyaránt a3i%-a. Ezt a forgalmat 570 ezerm2 kiskereskedelmi és 300 ezer m2 vendéglátóipari alapterületen bonyolítják le. A jelenlegi hálózat országos méretekben sem kielégítő. Fokozottan áll ez Budapestre. A fővárosi kiskereskedelmi hálózat túlterhelt. Az élelmiszerboltok egy-egy négyzetméterén elért forgalom 25%-kal, a ruházati boltoké 40%-kal, a vegyesiparcikk boltoké pedig 90%-kal nagyobb mint a vidéki átlag. A boltok túlzott megterheltségét csak a kiskereskedelmi hálózat gyors ütemű fejlesztésével lehet elérni. Nagyobb alapterület Az elmúlt években valamennyi boltprofilban a nagyobb alapterületű egységek létrehozását szorgalmazták a szakemberek. Az 1961—66 évek között megépített új kiskereskedelmi egységek átlagos alapterülete élelmiszerboltoknál 178 m2 , iparcikk boltoknál 236 m2 , vendéglátóipari egységeknél 396 m2 volt. Miért van szükség a nagy alapterületű boltokra ? Mert csak a nagy alapterületű boltokban alkalmazhatók a korszerű kereskedelmi gépek, berendezések, a fejlett technológiák; ezekben szervezhető meg a legnagyobb hatékonysággal a korszerű önkiszolgáló rendszer; ezekben a boltokban lehet biztosítani a bolti dolgozók kulturált munkakörülményeit, szociális ellátását. Csak nagy alapterületű boltokban lehet a profilba tartozó cikkek teljes választékát biztosítani. Ezek a boltok amellett, hogy a vevő részére biztosítják a gyors vásárlás lehetőségét, a vállalatok részére is gazdaságosabbak. A történelmüeg kialakult üzletközpontokban (pl. Belváros, Rákóczi út, Nagykörút) a nagy boltok mellett továbbra is létjogosultságuk van a kis alapterületű szakboltoknak. E boltok kevesebb cikket hoznak forgalomba, de ezen cikkekből a választék maximális (pl. kalap, nyakkendő, bőrdíszmű szaküzletek). A teljes áruválasztékot az üzletközpontokban elhelyezett boltok együttesen biztosítják. A vendéglátóiparban létrehozott nagy egységeket az eddigi tapasztalatok szerint a közönség nem kedveli és üzemeltetésük sem gazdaságos. A lakosság a kisebb (vendéglátóipari méretekben 200—300 m2 ) alapterületű, családias hangulatú vendéglátóhelyeket keresi fel szívesen. Ezt a szempontot a jövőben fokozottabban kell szem előtt tartani. A tervszerű hálózatfejlesztési munka az államosítások után kezdődött el. A régi, kapitalizmustól örökölt korszerűtlen, elavult berendezésű, rendszertelenül telepített hálózatot teljesen át kellett alakítani. E munka kapcsán — a belterületi kiskereskedelmi hálózatot boltösszevonások, területbővítések, profilváltoztatások révén átszervezték, átalakították, ezáltal növelve a hálózat forgalomlebonyolító képességét; — a peremkerületekben szép számmal található ún. „fehér", illetve „szürke" foltokat, az ellátatlan, illetve rosszul ellátott területeket boltlétesítésekkel fel kellett számolni. Ez a folyamat jelenleg is tart; — a felépülő lakótelepek ellátását megfelelő üzlethálózat kiépítésével kellett biztosítani. Ez a feladat az utóbbi időben még nagyobb jelentőségű, mivel a lakosság a belső kerületekből a külső kerületek felé áramlik. Ezt bizonyítja az, hogy i960—1966 között az I., V., VI., VII., VIII. kerület lakossága együttesen 3421 fővel csökkent, pedig a lakások száma ugyanezen időszak alatt 4488-cal növekedett. Az anyagi ráfordítás A kiskereskedelmi hálózat fejlesztése rendkívül nagy anyagi áldozatot követelt és követel jelenleg is. 1968-ban — terv szerint — a hálózat 2d Akiskereskedelmi hálózat fejlesztésének távlatai
