Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Siklós László: A Fővárosi Művelődési Ház

Éremgyűjtők kerül asztalfiókba: publikálják. A módszertani feladatokat sorolhatnánk még: továbbképzés a művészeti csoportok és az ifjúsági klubok vezetőinek, munkásszállások kulturális felelőseinek; ankét, tapasztalatcsere, országos konferenciák előkészítése; budapesti pályázatok lebonyolítása, műsortanácsadás, zsűrizés ... Sokirányú feladatának a ház csak nagyon komoly szervezéssel, erőinek maximális kihasználásával és sok fővárosi népművelési szakember, hivatalos szerv segítségével tud eleget tenni. A jobb és hatásosabb működés érdekében szeretné segítségül venni maga mellé minden kerület legnagyobb területi művelődési házát, amelyekkel közösen alakítanának egy módszertani hálózatot. Ezek a bázis művelődési házak — így nevezték el — a gyakorlati módszerek kidolgozásában ötlettel, javaslattal segítségükre lennének, s nem alkalomszerűen, hanem állandóan. Gyors és megbízható információk összegezését és publikálását tudnák ezzel megoldani. De a terv immár nyolcadik éve húzódik. A két irányító szerv, a Fővárosi Tanács és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa — amelyek egyébként minden segítséget megadnak működésükhöz — érvelnek, vitatkoznak és nem tudnak dönteni. Meglevő munkájukon kívül sok újat szeretnének még. Ennél az intézménynél összefogták az erőket, s a szándékot valóra is váltották. De a Szakszervezetek és a Tanács nagyösszegű anyagi támogatása ellenére nekik is vannak anyagi gondjaik. A hatásos népművelés ma már technikai felkészültség függvénye is. És minden új felszerelés, berendezés (stúdió, laboratórium stb.) sok pénzbe kerül. Mindez — megéri-e? A népművelők örök dilemmája: munkájuk hatása milyen ? Egyénre és tömegekre, fiatalra és idősre, műveletlenre, közömbös emberre mennyire tudnak hatni, bennük magasabb igényeket támasztani? S éppen ez a hatás a legnehezebben lemérhető. A hobby klub vasárnap délelőtti csereakciója