Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Miklós-torony. Gink Károly felvétele

nál lesz fülhallgatós rádió, nyomógombbal ellátott nővérhívó, amely a hívás tudomásulvételét is jelzi. Kórtermenként fölszerelnek egy-egy mikrofonnal ellátott nővérhívót, amely lehetővé teszi, hogy a betegek anélkül is beszélhessenek ápolójukkal, hogy a nővérnek oda kellene jönnie. Az orvosok ugyancsak bármely pillanatban elérhetők. Akkor is, ha éppen úton vannak valahol a kórházban: mindegyikük rendelkezik a vezetéknélküli személyhívó berendezés vevőkészülékével, tehát a telefonközpont közvetítésével bármikor érintkezésbe lehet lépni velük. Különösen fontos szerepet kap a gyermekkórtermekben a telefon és a televízió. Itt ugyanis a látogatót üvegfal választja el a betegágytól, s a beszélgetés — a fertőzést kizárandó — telefonon zajlik. Hasonló célja van az ipari televíziónak: az újszülötteket például a képernyőn nézhetik meg a látogatók, miközben persze beszélni is tudnak a nővérekkel. Az ipari tv-lánc a műtőket is összekapcsolja az előcsarnokból nyíló előadóteremmel, ahol a jövendő orvosok részeseivé válhatnak az emeleten lezajló operációknak. A központi épülethez — építészeti kifejezést használva: — nyaktaggal kapcsolódik a gyermekkórház. A földszinten lesz a tápszerkonyha, a szoptatós anyák több helyisége, valamint a személyzeti öltöző. Az előcsarnokban függesztik föl az imént említett ipari tv-lánc kameráit, hogy a látogatókat megkíméljék a fölösleges emeletjárástól. Az I. és II. emelet a gyermek-belgyógyászaté, a III. — amely a központi műtőkkel egy szinten van — a gyermek-sebészeté és a koraszülött osztályé. Ez utóbbi ugyancsak rövid úton — a nyaktag-folyosón keresztül — megközelíthető a főépületben egy szinttel magasabban elhelyezkedő szülészeti műtőkből és szülőszobákból. A helyszínrajzon D betű jelöli a központi épülethez kapcsolt háromemeletes mosodát. A mosoda kapacitása egy műszak alatt 36 mázsa szennyes ruha; azaz a Dél-pesti kórház napi teljes szükségletét kielégíti. Egy esetleges második műszakban pedig már más egészségügyi intézmények szennyes textíliáit lehet mosni, fertőtleníteni. Az épület földszintjén helyet kap még a gépkocsigarázs, a javítóműhely, a hozzájuk szükséges raktárakkal. A felsőbb emeleteken lesz a konyhaüzem is, ahol naponta 2500 adag ételt tudnak készíteni. A korszerű sütők és tűzhelyek gázfűtéssel, az üstök és melegítő pultok gőzzel működnek. Itt kell említést tennem egy érdekes vitáról: milyen legyen az ételek tálalása? — tették föl a kérdést a tervezés során. Mindenek előtt azért, mert köztudott, hogy az egységesített ételadagok tetemes része moslékba kerül, másrészt — a jobbétvágyúak közül — szép számmal éhesek maradnak. Ha azonban a konyhaszemélyzet — a betegeit jobban ismerő diétás nővér jelenlétében — személyreszólóan tálal, minden bizonnyal észszerűbbé válik az ételfölhasználás. A mosodaépület mellett lesz a kazánház, ahol a többi között a kórházi hulladékot is elégetik. (A hulladék-továbbítás célját szolgálja az egész kórházépület alatt — a gyermekszárnytól a kazánházig — húzódó járható csőfolyosó. Ezen keresztül érkezik a hulladék a kazánházba.) A helyszínrajzon E betűvel jelölt kazánházból indulnak ki a földbe sülylyesztett fűtési távvezetékek, amelyeket vasbeton védőcsatornába helyeznek. A tervezők pontosan kiszámították, hogy fűtésre átlagosan óránként 8 millió 400 ezer kilokalóriára van szükség. A konyha, a mosoda, a melegvízszolgáltatás, s az egyéb berendezések hőigénye pedig 5 millió kilokalória óránként. Tekintélyes számok: egy kisebb lakótelep alig igényel ennyi meleget... A kazánház melletti sarokban épül föl az állatház. (H). Itt tartják majd a kórházban folyó tudományos vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen kísérleti állatokat. Kézenfekvő volt tehát az épületet csöndes, félreeső helyre tervezni. Csakúgy, mint a növényházat (L), ahol a hatalmas kert és a belső épületek otthonosságát biztosító cserepes növényeket, palántákat gondozzák. A szeptember i-én végrehajtott tervmódosítás eredményeként került a helyszínrajzra a K-épület. A 240 személyes nővérszállásra ugyanis föltétlenül szükség van. A négyemeletes épület földszintjén a közös helyiségek, az emeleteken pedig a 2 ágyas szobák kapnak helyet. Szintén ez év szeptemberében határozták el, hogy a Dél-pesti kórházban izotóp-laboratóriumot, valamint évi 3500 liter kapacitású vérellátó állomást is létesítenek. A távoli jövőt körvonalazza az N-betűs hármas épületrész. A tervezők ide képzelik az 1975 után építendő 360 ágyas elmepavilonokat, amelyek tető alá hozása a szokásosnál több mint 50 százalékkal kevesebb költséget — ágyanként 200 ezer forintot igényel. Hasonlóképp szaggatott vonallal rajzolták a főépülethez északnyugat felől kapcsolódó orvosi rendelő alapterületét. A 36 munkahelyes körzeti rendelő építésére hasonlóképp 1975 és 1980 között kerül sor. Tartozom még a G és az F betű magyarázatával. Az előbbi — a helyszínrajzból nem nehéz kitalálni — a főporta, a várakozóval. Az utóbbi a gazdasági bejárat portája, ahol mellesleg a transzformátor és a hidrofor berendezés is helyet kap. A két bejárat ésszerűen megosztja a forgalmat. Tehát például a látogatóidőben érkező mentőautó nem találkozik a vendégekkel, mert a gazdasági bejáraton keresztül közelíti meg a főépület I. emeletére vezető rámpát. Ugyanezen az úton zajlik le minden olyan forgalom — az élelmiszer szállítástól egészen a hullaszállításig —, amely nem kívánatos, hogy a főútvonalakon közlekedőket zavarja. A számítások szerint több mint 4 ezer ember teszi meg az utat a betegekhez és vissza egy-egy látogatási időszak alatt. A 90 orvos, s az ápolószemélyzet számára azonban ilyenkor is biztosítani kell a gyors közlekedés lehetőségét. Erre valók a személyzeti bejárók, s a hozzájuk vezető utak. Másrészt a látogatók tekintélyes részét vonja el a főútvonalakról: a gyermekkórház nem a főépületen keresztül, hanem közvetlenül a kertből is megközelíthető. * A beruházási program szabályos tanulmányt is tartalmaz: a kórházi ágyak számának alakulásáról, s az ezzel kapcsolatos egészségügyi igények változásáról. Ebből tudom meg, hogy 1. a fővárosi kórházak zsúfoltságát talán a legjobban az a szám jelzi: az egy ágyra jutó előírás szerinti 6 négyzetméternyi alapterület a valóságban 4,7-re zsugorodott, ami még az 5,1-es országos átlagnál is rosszabb; 2. a budapesti kórházak ápoltjainak harmada vidéki, csaknem fele Pest megyei; (ez persze nem baj, csupán a főváros későbbi kötelezettségeire figyelmeztet: a jövőben is Budapesten kell biztosítani — kiváltképp egyes speciális betegcsoportokban — a legmagasabb szintű orvosi ellátást); 3. 1967 végén a fővárosban 10 ezer lakosra 74,6 általános kórházi ágy jutott; ez a szám 1970 végére 73,6-ra csökken; 4. a dél-pesti kerületekben az előbbieknél 20-25 százalékkal kedvezőüenebb a helyzet; pülanatnyilag a 180 ezer lakosú Pesterzsébet, sőt a 30 ezres lélekszámú ráckevei járás betegeit egyetlen — a VII. — kerület kórházaiban gyógykezelik; 5. a Dél-pesti kórház fölépítésével kapcsolatban sem szabad illúziókat táplálni; márcsak azért sem, mert 1975-ig a főváros lakosainak száma előreláthatólag 80 ezerrel szaporodik; azaz a 10 ezer emberre jutó kórházi ágyak száma — 74,2 — 1975-ben még mindig alatta marad az 1965-ös 75,1-es átlagnak; tehát igencsak szükség lesz a tervezés stádiumában levő 900 ágyas kecskeméti és az 1000 ágyas Pest megyei kórházra is; nem utolsósorban az időközben már minden bizonynyal magasabb színvonalon működő Délpesti kórház tehermentesítése végett... Veszprémi Miklós 3