Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Dr. Györök Ferenc főkapitányhelyettes: Fiatal bűnözők

Dr. Győrök Ferenc rendőrezredes, főkapitányhelyettes Fiatal bűnözők Mindenki tudja, mert tapasztalja, hogy a fővárosi fiatalokat — értem itt a 25 éven aluli korosztályokat — a becsületes tanulás, munkavégzés, egészséges erkölcsi-politikai tisztánlátás jellemzi. Idejekorán elsajátítják a szocialista társadalmi együttélés szabályait és annak megfelelően élnek, tevékenykednek. Ugyanakkor, a társadalmi viszonyokban végbemenő gyors fejlődés, az életritmus megváltozása, a család struktúrájának és funkciójának bizonyos fokú átalakulása, továbbá a nem szocialista és amorális környezet egyeseknél zavart idéz elő és ez gyakran a törvényekkel való szembehelyezkedéshez vezet. A magatartási szabályok megsértésének mértéke természetesen rendkívül széles skálán mozog: jelentkezhet enyhébb formában, mint pl. hangos, feltűnő viselkedés az utcán, de jelentkezhet a közrendre, közbiztonságra jelentős veszélyt rejtő mértékben. Ilyen például egy csoportosan elkövetett rablás, erőszakos nemi közösülés, vagy betöréses lopás. A rendőri szervek elsőrendű feladata a bűnözés megelőzése. Ezért állandóan figyelemmel kísérjük a fiatalság körében tapasztalható problémákat, a negatív jelenségeket, mélyrehatóan kutatjuk, elemezzük és értékeljük a bűntett elkövetését elősegítő okokat, körülményeket, feltételeket. A fiatalok bűnözését — figyelembe véve azok jellegzetességeit, tagoltságát, az elkövetők életkorát — az alábbi felosztásban vizsgáljuk: — a

„gyermekbűnözés" (a 14 éven aluliak társadalomra veszélyes cselekményei), — a fiatalkorúak (14—17 évesek) bűnözése, — az ún. ifjú felnőttek (18—25 évesek) bűnözése. Ismeretes, hogy nálunk a büntetőjogi vétőképesség, a felelősségrevonhatóság alsó korhatára a 14. életév betöltése. Az ennél fiatalabb, egyébként bűntettnek minősülő cselekményt elkövetett, ún. „gyermekbűnöző"-vel szemben csak államigazgatási intézkedéseket (például nevelőotthonban való elhelyezés) lehet foganatosítani. Pedig évenként a fővárosban jóval ezren felüli számú „bűntettet" elkövető gyermekkorú ügyével kell a rendőri szerveknek foglalkozni (pontos adatok nem állnak rendelkezésre), és emellett jelentős a hatóságokkal nem közölt súlyosabb cselekmények száma is, amelyet pedagógiai, vagy szülői eszközökkel oldanak meg. A gyermekkornak „bűnelkövetéseinél" a leggyakoribbak a kis kárértékű alkalmi lopások; az elmúlt évben azonban találkoztunk néhány jelentős károkozással járt betöréses lopással, rongálással és más súlyosabb cselekménnyel is. A probléma megoldásában jelentősebb változás szerintünk csak akkor várható, ha hatékonyabb eszközök (például differenciáltabb intézeti rendszer) állnak rendelkezésünkre. Budapesten 1968-ban valamivel több mint kétezer 14—17 éves fiatalkorút kellett bűntett elkövetése miatt felelősségre vonni (a megvádolt fiatalkorúak száma 1564 volt, mely az 1966 évi 1920-al szemben csökkenést mutat). A fiatalkorúak részvétele az összbűnözésben sokévi átlagban 10 % körül mozog (1968-ban 10,9% volt). Ugyanakkor már hosszabb idő óta nyugtalanítóan magas a hányaduk egyes, általunk kiemeltként kezelt súlyosabb bűntettek elkövetésében. így az elmúlt évben például a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett betöréses lopások tetteseinek 44,7%-a, a személyi tulajdon sérelmére elkövetett betöréses lopások elkövetőinek 46%-a volt fiatalkorú. Magas még a részvételük a tiltott határátlépés kísérletében, illetve előkészületében, a fegyver- és lőszerrejtegetésekben és az erőszakos nemi közösülésben is. A fiatalkorú bűnözés struktúráját illetően a legnagyobb hányadot itt is az egyszeri, alkalmi, kisebb kárértékű lopások képviselik, egyre számosabbak azonban a betöréses lopások, garázdaságok, testi sértések is. Mind gyakrabban találkozunk gépkocsi feltörés, jogtalan használat elkövetői között fiatalkorúval. Az elmúlt év eredményeként könyvelhetjük el, hogy tízezer azonos korú 14—17 évesre az előző évi 148-al szemben 143 vádemeléssel felelősségre vont fiatalkorú terhelt jutott. Foglalkozásukat tekintve a bűntettet elkövetők közül a legtöbb fizikai munkás, őket követik az ipari tanulók, az iskolai tanulók, majd a foglalkozás nélküliek. Fokozott figyelemmel vizsgáljuk a 18—25 évesek bűncselekmény-elkövetéseit is, hisz a fővárosban minden negyedik tettes ebből a korosztályból kerül ki. Ezen túl még kedvezőtlenebb tény, hogy az elmúlt évben ilyen korúak követték el a rablások 42,5%-át, az erőszakos nemi közösülések 40%-át, a garázdaságok 37,8%-át és a jogtalan használatok 37,5%-át. A fiatal korosztályok — 14—25 évesek — összbűnözésben való részvétele tehát — a gyermekkorúakat figyelmen kívül hagyva — 34,2%-os volt. Ez a magas hányad arra kötelez bennünket, hogy a fiatalok bűnözését továbbra is az illetékes állami szervek és társadalmi szervezetek, de az egész fővárosi lakosság figyelmének középpontjába állítsuk. Néhány szót egyéb, az ifjúság körében a közelmúltban tapasztalt negatív jelenségről. A korábbi évekhez képest közbiztonsági szempontból nem jelentettek különösebb problémát a külföldi és hazai beat-zenekarok hangversenyei. A fiatalok részéről a már megszokott tetszésnyilvánítási formákon túl nagyobb mérvű rendbontással nem találkoztunk. A galeri tevékenység sem jelentkezett a megelőző időszakhoz képest nagyobb intenzitással. 1968-ban 47 galerit számoltunk fel, 993 taggal, közülük csak néhány (a „Fekete Kéz" bandája, az Abbázia galeri) jelentett nagyobb veszélyt a közrendre és közbiztonságra. Továbbra is problematikus a nevelőintézetek helyzete. Elsősorban a krónikus férőhelyhiány. De a már nem megfelelő intézeti rendszer, a differenciáltság hiánya, némely intézetben a helytelen nevelési módszerek alkalmazása, a növendékek egy részénél tapasztalt nagyfokú erkölcsi züllöttség, a gyakori szökések és az ezek alkalmával elkövetett bűntettek sokat foglalkoztatják a bűnüldöző szerveket. A bűnözés megelőzése érdekében a rendőri szervek rendszeresen és mélyrehatóan kutatják a fiatalok bűnözését előidéző okokat, körülményeket és feltételeket. A többéves felmérés eredményeként kialakultak azok a főbb okcsoportok, amelyek közrejátszanak a bűntett elkövetésében. Ezek közül rem kívánok mindegyikkel részletesen foglalkozni, csupán a családi környezet, a felnőttek és az alkohol szerepével. A családnak jelen viszonyaink között is meghatározó szerepe van a fiatal testi és szellemi fejlődésében, a helyes vagy helytelen magatartási normák kialakításában. Döntő, hogy a fiatal milyen példát lát maga előtt, melyek azok a benyomások, amelyek a kritikus időszakokban őt érik. Köztudomású, hogy a család struktúrája és funkciója bizonyos mértékben megváltozott. A nők nagy részének munkába állása, a szülők nagyobb elfoglaltsága következtében lazult, illetve az időhiány miatt felületesebbé vált a fiatalok ellenőrzése. A szülők rossz házasélete, gyakori veszekedése, meg nem értése a gyermekből kedvezőtlen hatásokat vált ki. Nem egy esetben az utcára menekül és ott legtöbbször rossz társaságban, galeriben keresi a megértést, amit szüleitől nem tudott megkapni. Az ilyen fiatal számára a galeri helyettesíti a családi életet, a csoport által meghatározott normák, a galeri vezér tekintélye pótolja a családfőét. így azután később előfordulhat, hogy önként vagy éppen vakon engedelmeskedve teljesíti a „főnök" utasításait, amelyek esetleg már bűncselekmény elkövetésére vonatkoznak. A szülők válásai az esetek nagy többségében 2(5