Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Vargha Balázs: Irodalmi városképek - Arany János Budapestje IV.

n Hopp Ferenc Múzeum jubiláris kiállítása Gink Károly felvételei - Horváth Tibor írása Wajang álarc, Jáva, vagy Báli, XIX. század Ez év áprilisában ünnepelte a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum alapításának 50. évfordulóját. A jubileumra megrendezett kiállítás a Múzeum legszebb műtárgyait mutatja be, ritka alkalomként; az utóbbi 20 esztendőben ugyanis, az anyag gazdagsága és a szűk kiállítási termek miatt, az egyes ázsiai országok művészete, vagy azoknak egyes korszaka csak egymás után kerülhetett bemutatásra. Most válogathattunk az indulásnál rendelkezésre álló anyagból éppúgy, mint az eltelt félévszázad gyűjtéséből, gyarapodásából. A Múzeum Kelet-ázsiainak indult; ma már, két-három kisebb ország kivételével, felöleli Ázsia egészének művészetét. Az új anyag megszerzésében a baráti ázsiai országok nagy értékű ajándékai jelentettek igazi segítséget. így vált lehetővé a mostani kiállításunkon, hogy mintegy 3500 évet felölelve, a régi művészetet az új kövesse, az ázsiai történeti fejlődés bizonyítására. A kiállítás anyaga megoszlik a Múzeum két épülete között. A Hopp Ferenc Múzeumben került bemutatásra Zichy Jenő kaukázusi és szibériai régészeti gyűjteménye, a Közel-Kelet, Nepál, Pakisztán, India és Hátsó-India művészete. A térnek és időnek ilyen távlatában a műtárgyak természetesen csak a történeti folyamatra figyelmet felhívó példákat szolgáltathatnak; de mivel kiemelkedő értéket képviselnek, sokat mondanak el magukról és korukról is. A figyelmes látogató leolvashatja róluk hol a tradícióként folytatott formai és díszítési megoldásokat, hol meg a váratlanul fellépő újat, amit nem egyszer az új technikai megoldás alakított ki. Esetenként csak egyes tárgyak, máskor pedig egész kis tárgyi csoportok képviselik a korszakok változásait, így a virágzás nagyszerű időszakát, vagy eltérőleg, az elernyedés és lassú sorvadás folyamatát, azon mód, ahogy a politikai és gazdasági viszonyok, meg az uralkodó eszmék segítik vagy gátolják a művészi tevékenységet. A század elején Okakura Kakuzo japán művészettörténész azt hirdette, hogy Ázsia egy egységet jelent. Ez azonban nem az eszmék egységét ie-Wajang báb.Jáva, vagy Báli, XIX. század lentette, ahogy azt ő bizonygatta, hanem nagyrészt az elmaradottság, meg a gyarmati, félgyarmati kiszolgáltatottság egysége volt. Napjainkban Ázsia korántsem mutat egységes képet. A különbségeket azonban csökkenthetik, vagy időszakonként akár meg is szüntethetik az egyes népek között kialakuló szoros kapcsolatok. Erre több közvetett példát is felsorakoztathatnánk Ázsia művészetéből, ahogy a kiállítás is bizonyítja. Ilyen összefüggésben kerülhetnek szinte egymás mellé például a Zichy gyűjtemény egyes darabjai, a Kaukázus vidékiek a dél-szibériai Minuszinszk környékén előkerült bronztárgyakkal. Együttesen az ún. állatstílus körébe tartoznak, mely a nomád népeknél — valószínűleg elsősorban az intenzív állattartás révén — egy erőteljes kifejezésű, helyenként realista jellegű, máskor meg bátran stilizáló, sőt, az egésznek részelemek által való képviseltetésével már-már ornamentálisba forduló, bronzba öntő-mintázó művészet volt. Közel egy időben fejlődhetett ki, az i. e. VI. században, a dél-orosz sztyeppékre húzódó szkítáknál és a Dél-Szibériában élő iráni és a mongóliai török-tatár népeknél. A szkíták esetében a görög és a perzsa művészetek hatása segítette e stílus kialakítását; a távoli északkeleten a kínaiakkal való kapcsolatok jelentették a kölcsönös átformálódás megindulását. A jubiláris kiállítás anyagában igen nagy számban szerepelnek a buddhista művészet emlékei. Ezek segítségével a buddhizmus fejlődésének korszakait jól áttekinthetjük. Mind a mai napig a legtöbbször tárgyalt kérdéshez — hogy ti. milyen mértékben járult hozzá a Gandhára vidéke (Pakisztánnak Kasmír és Afganisztán közé eső része) a maga hellenisztikus tradíciójával és kora császár-kori római kapcsolataival az I —II. században a Buddha emberalakban való ábrázolásához — bőséges anyagot szolgáltatnak a Schwaiger Imre ajándékozta gandhárai, meg a vele egykorú indiai Mathura darabok. Az I. évezred közepére virágkorához elért buddhista művészet Hátsó-India országai-23