Budapest, 1969. (7. évfolyam)
11. szám november - Vargha Balázs: Irodalmi városképek - Arany János Budapestje IV.
ban, m e g az indonéziai szigetvilágban is Példaképül szolgált. A IX-XI. századi bengáli és bihári alkotások pedjg Tibetben és Nepálban továbbfejlesztve és eképpen később Mongóliában is elterjedve, a buddhizmus kései, ún. lamaista művészetének lettek éltetői. Mathurához és a kusán uralkodók idejéhez visszatérve, azt is el kell mondani, hogy akkor nemcsak a buddhista művészet élte meg a nagy átalakulást; a fellendülés elősegítette a másik két indiai vallás, a hinduizmus és a dzsainizmus ikonográfiái gazdagodását is. A VII—VIII. századtól kezdődően a buddhizmus - azzal egyidőben, ahogy Kelet- és Délkelet-Ázsia országaiban már gyökeret eresztett — Indiában egyre inkább háttérbe szorult a felülkerekedő hinduizmussal szemben. Azután, hogy Észak-Indiát a XII. században mohamedán vallású hódítók igázták le, a buddhizmus már csak a bengáli öböl kikötővárosaiban élt meg további egy-kétszáz évet. India civilizációs eredményeire nagyon jellemző, hogy Jávában, ahonnan pedig mind a hinduizmus, mind a buddhizmus a XV. századdal, az iszlám elterjedésével kiszorult és a Báli szigetén talált menedéket, a wajang színjátszás mindmáig a Mahábhárata és a Rámájana helyi változatát adja elő bábjátékos vagy árnyjátékos változatban, hol meg álarcot öltő színészekkel. A jubileumi kiállítás második része a Kína Múzeumban látható, ahol ez alkalommal helyet kapott Vietnám, Korea és Japán művészete is. Buddha, kő, Gandhára, II—III. század Türkizszemes vadkacsa, berakott vas, Irán, XVIII. század Bőrből kivágott wajang figura, jáva. vagy Bili. XIX. század Hegyi kecske, bronz, Szibéria, i. e. VI—V. század Buddha, aranyozott Thai-föld, XVI. bronz, század 24