Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Siklós László: Népi ellenőrzés

Siklós László Népi ellenőrzés Napi gondjai, kisebb-nagyobb elintézendő dolgai közben gyakran érzi az ember, hogy környezetének kiszolgáltatott. Ez az érzés egyszerre megalapozott és irreális. Mert, ha száz esetben ügyét megnyugtatóan rendezik, akkor elégedett, de ez az érzése nem nyilvánul meg különösebb lelkendezésben. Igazságérzetünk azt követeli — igaz, többnyire másoktól —, hogy dolgainkkal lelkiismeretesen foglalkozzanak, az üzletben ne csapjanak be stb. stb. Éppen ezért, ha az embert sérelem éri, felháborodik, tiltakozik, s vérmérséklete szerint dühöng, vagy elkeseredik. Ki nézi ilyenkor a jó és a rossz százalékos arányát ? Ki vigasztalódik azzal, hogy száz másik esetben rendben elintéződött minden ügye? A szenvedő alanytól ezt nem is lehet elvárni. E cikkben a sérelmek körül vizsgálódunk; nem a számukat — a százalékos arányt — vizsgáljuk, hanem azt, hogy van pl. olyan szövetkezeti vagy öröklakás, amelyik beköltözéskor teli rejtett és nyílt hibákkal, s keserves hónapok telnek el, amíg azokat helyrehozzák; hogy a sok régi bérházban beázik a tető, megjavítják, csak kérdés, mikor és hogyan; ha elromlik valamelyik háztartási gép, készülék, kijavítják, de hogyan és mennyiért; a boltban talán kapható a keresett áru, de a minősége milyen; és ha nem gyári csomagolású, hanem a pultnál mérik, mennyit mér és mennyivel számol többet az eladó . .. Más természetű a kiszolgáltatottság, amikor leteszi a számlát az építőipar, a szolgáltató vállalat — helyes-e a számla összege ? Ellenőrizni nem tudja a kisember, tehát meg kell bíznia benne. De bizalmát megtépázzák a leleplezett visszaélések . . . S mennyi időt, energiát, készpénzt veszít az ember? A különböző módon jogtalanul kifizetett összegek vajon mennyire rúgnak? Csak a legszembetűnőbbet, a napi kis bevásárlásokat nézzük. A legtöbb vásárló panaszolja, hogy naponta kéthárom forinttal becsapják. Sokan mérgelődnek, hogy a kilónyi húsért többet számoltak, vagy otthon derül ki, hogy az olcsóbb minőségből is hozzácsaptak egy darabot. Ha kilónként csak egy forinttal csapják be a vevőt, akkor is, milliókra rúg egyetlen árucikkből. Naponta hányan vásárolnak öröklakást, hány ember vásárol magának autót ebből a pénzből? Természetesen, minden nap más ... Az biztos, hogy nem fillérekről van szó. Különösen, ha az összes csatornákat számbavennénk, amin a pénz elfolyik, illetve új gazdához vándorol. S nem vigasztaló, hogy engem becsap a zöldséges, őt a fűszeres, a fűszerest az autójavító, az autójavítót a pincér, a pincért a ... és így tovább. Mert sokan vannak, akik akár jellemüknél, akár helyzetüknél fogva nem csapnak be, vagy nem tudnak becsapni senkit. Ök az igazi vesztesek. A bizonytalanság és a bizalmatlanság érzése merül föl abban, akivel ilyen eset megtörtént és esetleg ismétlődik. Ki védi érdekeit, ki néz a számlák, az árucikkek, a szolgáltatások, a minőség mögé ? Milyen sikerrel ? Megpróbál-e és tud-e gátat szabni ennek a folyamatnak valaki? Aki nemcsak az egyéni magatartást vizsgálja, hanem azt, hogy gazdaságilag mi teszi ezeket lehetővé? Ellenőrzés A fővárosban sokféle ellenőrzés folyik. Az ellenőrző szervek nagy része egy meghatározott területet ellenőriz valamilyen szempont szerint. Az építő, termelő, szolgáltató üzemekben, a kereskedelmi vállalatoknál a belső ellenőrzés önmaga házatáját ellenőrzi. A trösztök, a minisztériumok, a tanácsok a hozzájuk tartozó vállalatokat ellenőrzik. Egészségügyi szempontból ellenőriz a KÖJÁL, minőségi szempontból a KERMI, és soksok minőségellenőrző intézet. Közös vonásuk, hogy munkájukat hivatalból végzik, ez a szakmájuk, az állásuk. Ez függőségüket megszabja, hatáskörüket és munkájuk eredményét körvonalazza. Tőlük gyökeresen a népi ellenőrzés különbözik. A népi ellenőrzést 1957-ben hívta életre a kormány. Az 1968-ban hozott új törvény kimondja: „A népi ellenőrzés általános hatáskörű központi ellenőrző szerv, amely feladatait a dolgozó nép széles rétegeinek az ellenőrzési munkába való szervezett és közvetlen bevonásával oldja meg." A népi ellenőrzés tehát nem hivatal, hanem társadalmi testület. Tagjai önként vesznek részt munkájában. Javaslataikat és észrevételeiket — mindenfajta vállalati vagy csoport-érdek fölött — a nép érdeke szabja meg úgy, hogy az az egyes embernek is jó legyen. A legnagyobb bizalom éppen ezért a népi ellenőrzés tevékenységét kíséri. Sok embernek a végső menedék. Amikor hozzájuk fordul, másban már nem bízik. Mivel foglalkoznak? A Fővárosi Népi Ellenőrzés Bizottságban és az irányításával működő kerületi bizottságokban közel ötezer népi ellenőr tevékenykedik. Ez az ötezer ember munkahelyén irányító-szervező, vagy termelőmunkát végez, és emellett jutideje, energiája arra, hogy társadalmi munkában a köz érdekét szolgálja. Az ellenőrzés nem ötletszerűen folyik, és nemcsak a lakosság bejelentései alapján. Szabályzata, ügyrendje szerint ellenőrzi a tanácsok szakigazgatási szerveit; ellenőrzi, hogy a saját hatáskörébe utalt vállalatok, intézmények, szövetkezetek tevékenysége összhangban van-e a népi demokratikus állam rendjével, és végrehajtják-e a gazdasági, szociális és kulturális feladatokat; ellenőrzi, hogy az állami és szövetkezeti szervek milyen erőfeszítéseket tesznek munkájuk egyszerűbbé, pontosabbá tételére, az ésszerű gazdálkodás megvalósítására, a társadalmi tulajdon védelmére és megóvására ; ellenőrzik a hivatalok ügyintézését, figyelik az életszínvonal alakulását, felkutatják azokat az okokat, amelyek a közérdeket sértő magatartást, pazarlást, hanyagságot lehetővé teszik. A vizsgált ügyekről közgazdaságilag elemzett, átfogó képet adnak. Azt az évi több száz ügyet, amellyel a fővárosi — és kerületi — népi ellenőrzés foglalkozik, e cikk keretében felsorolni főbb csoportjaiban sem lehet. Az alapos, körültekintő vizsgálatok sok szakember munkáját ölelik fel. Egyetlen vizsgálatot: „Az állami kezelésben levő lakóépületek fűtési idényre való felkészüléséről", kilenc kerületben, 147 lakóépületben, 112 népi ellenőrrel folytattak le. A fontosabb élelmiszerek, háztartási és vegyicikkek előrecsomagolásának helyzetét Budapest tizenegy kerületében 272 üzletben 179 ember vizsgálta. A főváros úthálózatát; a gondozásra szoruló öregek helyzetét; a tanácsok ügyintézését, a lakosság beadványainak a sorsát is többszáz népi ellenőr bevonásával vizsgálták. Mivel a lakosságnak minden ügy fontos, a kiragadott példák önmagukban tetszőlegesek lennének, ezért e példákkal csupán illusztrálni szeretném a vizsgálatok összefüggéseit és hatását. Hogy amikor befejeződik egy ügy, milyen javulás és változás várható. Lakáskarbantartás A népi ellenőrzés rendszeresen vizsgálja a helyiipart, ezen belül a házkezelési szervek tevékenységét. Egyrészt maga is látja a megoldásra váró problémákat, másrészt újból és újból érkeznek bejelentések. A folyamat első lépcsője a tények megállapítása. S a tények évek óta nem sokat változtak: a főváros lakóházainak karbantartása, felújítása akadozik. Sokára javítják ki a hibát, néhol minőségileg rossz munkát végeznek és hiányosan, a berendezések, a felvonók nem üzemképesek, sok esetben csak ígérget a házkezelőség. Az ellenőrzés megállapította, hogy a házkezelőségi szervekhez Budapesten 34 000 lakóépület 10