Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Siklós László: Népi ellenőrzés

tartozik, s ezek nagyrésze tatarozásra szorul. Egyetlen évben, például 1968-ban 2808 épületet újítottak fel részlegesen vagy teljesen, egymilliárd forint értékben. De ugyanabban az évben 570 ezer műszaki jellegű hibát jelentettek be, aminek csak kis részét tudta megjavítani a házkezelőség. Közrejátszott ebben az építőanyag árának emelkedése, emiatt még kevesebb lakást tudtak tatarozni; létszám és szakemberhiánnyal küzdenek; hiányos a műszaki előkészítés; nem kielégítő a szervezés; a kivitelezés elhúzódik. A népi ellenőrzés az okokat feltárta, de mivel nincs módja operatív beavatkozásra, sem anyagi eszközöket adni, sok minden marad a régiben. Mélyebb és összetettebb okokat tárt fel a kelenföldi lakótelep felvonóinak a vizsgálatakor. 1968-ban, a lakók beköltözésekor a kilenc emeletes házakban a 85 darab felvonó alig, vagy egyáltalán nem működött. A motor leégett, a gomb beragadt — utasa két emelet között — és még a vészcsengők sem működtek! A vizsgálat több száz hibát fedezett fel. Kiderült, hogy a liftek már az átadáskor nem feleltek meg és nem működtek biztonságosan. A hosszú vizsgálat eredménye azonban több ennél. „A korszerű technológiával készülő lakóházakban a felvonószerelés hagyományos, elavult módszerekkel történik" — állapította meg a jelentés. Ennek oka: a felvonószakma elavult. A tervezést, a gyártást, a szerelést, a karbantartást egymástól független vállalatok végzik, sőt, irányításuk több minisztériumhoz tartozik. A minisztériumok és a vállalatok közti ellentétek miatt a felvonóipar nem fejlődött annyira, hogy összhangban legyen a házgyárak minőségi és mennyiségi termelésével ... A népi ellenőrzés 1966-tól többször megtette javaslatait az érdekelteknek. A megoldás most már azokra tartozik. Ki javítson? Állandó vizsgálat tárgya a javító-szolgáltató ipar. A lakosság sok és sokféle háztartási gépet, elektromos készüléket vásárol, a javító-hálózatnak ennek arányában kellene növekedni ahhoz, hogy kielégítse az igényeket. De a város sűrűn lakott területein hosszú a vállalási határidő, a peremkerületekben, új lakótelepeken pedig alig van felvevőhely (igaz, hogy ahol meg létesítettek, nem mindenütt vette igénybe a lakosság). Néhány szolgáltatáshoz hosszú ideje nehéz hozzájutni. Az új mechanizmusban tovább romlott a helyzet. 1968 első negyedévében 43 felvevőhelyet zártak be az állami és a szövetkezeti vállalatok, s senki sem kötelezheti őket, hogy ráfizetéses üzleteiket üzemeltessék. Hiába kapnak bizonyos szakmákban ártámogatást, adómentességet. Hiába ajánl fel kedvezőbb helyen üzlethelyiséget a tanács. Sok állami, szövetkezeti vállalat nem szívesen foglalkozik a javítással, mert munkaigényes, kézműipari jellegű, jó szervezést igényel. A népi ellenőrzés javasolta a tanácsoknak, hogy fokozottabban adjanak iparengedélyt a magánosoknak. Időközben elszaporodtak a kontárok. Mivel a lakosságnak szüksége van rá, igénybe veszi az engedély és szaktudás nélküli autójavítók, szabók, szobafestők munkáját. A kontárokat semmilyen rendelet, büntetés nem képes megszüntetni, csak a konkurrencia — ha az üzletben, vagy a kisiparos műhelyében jól, gyorsan és olcsón kiszolgálják ... A népi ellenőrzés éveken át szorgalmazta az iparengedélyek kiadását azért is, mert a működő kisiparosok fele hatvan évesnél idősebb, a cipészek, szabók átlagéletkora hatvanhét év, számuk tehát rohamosan fogy. Most már ad engedélyt a tanács. Némely szakmában — szobafestő, bádogos, vízvezetékszerelő, cipőjavító — már nemcsak a mester, a szakmunkás is kap iparengedélyt, ha kér. Csak épp közben változtak a körülmények. Sok kisiparos elkezdi a javítást, és hamarosan rájön, hogy nem kifizetődő neki a toldozás-foltozás. Jobban jár, ha újat gyárt. Megrendelést bőven kap, tehát rátér az árutermelésre . . . A kisiparosok számának növekedése természetesen csak egyik módja a megoldásnak, de illusztrálja a folyamatot; a népi ellenőrzés felismerte, mit kell tenni. Javaslatait, ha lassan is, igyekeznek megvalósítani. Anti-kereskedelem Az állami, a szövetkezeti kereskedelemben, a vendéglátóiparban gyakori a minőségrontás, az árdrágítás, a fogyasztók egyéb módon történő megkárosítása, a kulturálatlan kiszolgálás. Mindez következmény. Elsősorban a kiváltó okokat kell vagy kellene megváltoztatni ahhoz, hogy javuljon a helyzet. A népi ellenőrzés különböző szintű vizsgálatokon sokat foglalkozik ezzel. Nem éppen a napi gondokkal, mert a próbavásárlások, rajtaütések, helyszíni bírságolás elsősorban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség feladata. Havonta több ezer rajtaütést végeznek. (Kár, hogy alkalmazottait nem cseréli gyakrabban, egy idő után ugyanis me

gismerik őket a boltban.) A népi ellenőrzés itt is elsősorban az összefüggéseket vizsgálja. S amit találnak, nem megnyugtató. A vállalatok sokszor tehetetlenek: elküldenék a bűnöst, különösen a visszaesőt, ha nem lenne munkaerőhiány. Már ez csökkentené a visszaélést. De az üzletvezetők és a beosztottak tudják, hogy szükség van rájuk. A vállalat vagy nem elég éber, vagy kénytelen elnéző lenni. Az első alkalommal megtévedtet csak figyelmeztetik, a harmadik esetben szabálysértési feljelentést tesznek ellene. A törvény, ha nem is kellő eréllyel, de legalább büntet. A társadalom viszont, a kollegák, a szaktársak, a család, a rokonság legtöbbször egyáltalán nem ítéli el. Magam is több „lebukás" után hallottam: „szegénynek nem volt szerencséje!" Vagy: „Kár, hogy túlzásba vitte. Ha mértéket ismer, még ma is vidáman él. . ." Leüli tehát a büntetést, vagy enyhébb esetben kifizeti a bírságot, alacsonyabb munkakörben meghúzza magát néhány évig, aztán . . . Kell a szakember. Hátráltatja a megoldást az is, hogy a feljelentés alapján az az egy eset bizonyítást nyer, de hogy az ötödik, vagy az ötszázadik károsult jelentette fel, az sokszor csak a vagyoni helyzetéből derül ki. 1968 decemberében például épp a kiforratlan, új rendelkezések következtében az a furcsa helyzet adódott, hogy a kereskedelemben nem volt érdeke árulni annak, aki éves tervét már teljesítette. A bankhitel-politika miatt pedig arra törekedett, hogy raktára és polca üres legyen. Számtalan boltban egyszerűen nem lehetett vásárolni, amit kért az ember: „hiánycikk", tárták szét kezüket az eladók. Akik már a pénzüknél voltak . . . A gátló rendelkezést ez év nyarán feloldotta a Magyar Nemzeti Bank. De ez még nem jelenti, hogy az idén minden kapható lesz! Éppen ezért a népi ellenőrzés jóelőre vizsgálatot tűzött ki az üzletek év végi forgalomra való felkészüléséről — hogy az idén ne legyen fennakadás. A FNEB vezetői bíznak abban, hogy javulnak az állapotok, de ez nem jelenti azt, hogy az élet most nem vet föl valami mást, olyat, amilyenre senki sem számít . . . Eredmények A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság arra törekszik, hogy a vizsgálatok, a tájékozódást szolgáló felmérések minél több javulást hozzanak. A rendelkezésére álló eszközök egyike ehhez a hivatalos forma. A népi ellenőrzés a fővárosi és a kerületi tanácsokkal szoros kapcsolatot igyekszik kialakítani. A vizsgált ügyek tartalmától függően javaslatát sok esetben a tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszti. Ha a V. B. elfogadja a megállapításait és a javaslatot, megerősíti azzal, hogy határozattá emeli. A javulás útja elől sok akadály elhárul ezzel, hiszen a közigazgatási szerv a magáévá tette. Ha szükséges, törvény adta jogaival él a népi ellenőrzés. A fővárosi és a kerületi bizottságok számtalan esetben tesznek szabálysértési és büntető feljelentést, aminek folytatásaként a bűnüldöző szervek megindítják az eljárást. Az ügyek és a vétségek nagyságától függően a bizottságok fegyelmi eljárásra is tesznek javaslatot. S tapasztalatuk szerint az érintett vállalatok általában lefolytatják a tárgyalást, amelynek határozata a szóbeli figyelmeztetéstől az elbocsátásig terjed. A népi ellenőrzés kezdeményezi pénzügyi eljárás megtételét, kártérítési javaslatot tesz. A jogszabályokban meghatározott feltételek esetén kezdeményezi a szanálás megindítása és a gazdasági bírság kiszabását. Vizsgálatainak hatását társadalmi úton is próbálja növelni. Ennek alapja a lakosság rendszeres tájékoztatása. Nagyobb vizsgálatok után a FNEB sajtótájékoztatót tart. A rádió, a napilapok és az üzemi újságok rendszeresen foglalkoznak a népi ellenőrök munkájával. A szabad pártnapokon és a Hazafias Népfrontban a kerületi vizsgálatokat napirendre tűzik. A tapasztalat szerint a nyilvánosság sok segítséget nyújt, különösen a hasonló jellegű hibák leküzdésében. Az eredmények fokozására a FNEB szeretne egy kevésbé ismert módszert népszerűsíteni, ez azonban jelenleg még ellenállásba ütközik. A vizsgálat befejezése, a jegyzőkönyvek kölcsönös aláírása után a helyszínen — az intézmény, az üzem dolgozói és vezetői előtt — rendezett ankéton ismertetné a hibákat. Ez egyrészt megakadályozná, hogy a vállalat a kollektíva elől eltitkolja a mulasztást, eltussolja az ügyet. Másrészt a közvélemény fölháborodása gátat szabna a hasonló mulasztásoknak. S nem utolsó sorban erősebb lenne a felelősségrevonás: szembenézni és magyarázatot kellene adni. A hétfejű sárkány Javaslatait, észrevételeit az illetékes szerveknek továbbítja a fővárosi, vagy a kerületi NEB. Az intézmény vezetője, ahol a vizsgálatot folytatták, megkapja a „realizáló levelet", amelyben felkérik a hibák kijavítására, az intézkedések megtételére. Hogy valóban intézkedett-e — és hatásosan — , azt utólag ellenőrzik. Természetesen, vannak olyan területek, ahol a népi ellenőrök munkája nyomán javulnak az állapotok. Ahol megvan a javulás szándéka és a megoldás módját is megkeresik. Mert a paragrafus szerint pénzügyi nehézségekre, kooperáció hiányára hivatkozva a legtöbb ügyben el lehet hárítani a felelősséget s ezzel elodázni a javulást. A népi ellenőrzésnek működése óta vannak visszatérő ügyei, amelyekben keveset tudtak előrehaladni. A vizsgálat után továbbra is érkeznek a panaszok, az ellenőrök — magánemberként — maguk is látják-érzik, hogy nincs kellő javulás. Néhány ilyen ügyben újabb vizsgálatot tartanak, s akkor jön a meglepetés: a hiba megvan, pedig a régebbi, tavalyi, tavalyelőtti okot megszüntette a vállalat. De újabb bukkant elő . . . Szinte állandóan napirenden tartják a társadalmi tulajdon védelmét, a kereskedelmet, a szolgáltatást. S egy-egy területen a népi ellenőrzés munkája nyomán javulnak az állapotok. Talán tovább fokozná a hatást az újabb és újabb utóvizsgálat. De ha minden vizsgált ügyet újból napirendre tűznének, nem tudnának az újabb panaszokkal, a bejelentések özönével foglalkozni. Ha a sárkány egyik fejét levágják, marad még elég. Most nem ezért hiányzik az áru, hanem azért. Nem súrolókefe hiányzik, hanem Hypo. A borotvakrém minősége javult, a szappané romlott. A sarkon nyílt egy fodrászüzlet, de bezárt a zöldséges. Az egyik kerületi tanácsnál gyorsabb lett az ügyintézés, a másiknál akadozik. Ez az állandó kavargás próbára teszi a népi ellenőrzés erejét és kitartását. S hiába dolgozik és él becsületesen az emberek túlnyomó többsége, hiába a körültekintő gazdasági vezetés — ha hibák, visszaélések adódnak, az megkeseríti az egyes ember életét. Hogy a hibák megszűnjenek — ezen munkálkodik, fáradhatatlanul a népi ellenőrzés. 11