Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Város az időben IV.: Schreiber Rózsa: A bronzkori népek országútján

. •—k'v.,. BÖRCSÖK MÁRIA VERSEI: Egyiptomi királylány szobra Néhányszor ezer éve épp úgy festetted a szemed, miként ma én, s nyakadban nagy színes gyöngysorok ragyogtak. Hercegnő, ha ébredni kellene, ámulnál, hogy robognak földön és ég felé száguldó gépeink. Aztán megkérdenéd, a kendőm hogy kötöm, s itthon lennél megint. Sirályok Egy kristályrobbanás fehér szilánkjai, amelyeket nyitott mágnes-tenyérrel a szélből leszedek. Mozaik Egy fehércsontu gót templomban keskeny, sápadt ablak vagyok, de ha szerelmed napja átragyog, parázsló szinem felizzanak. szerezni. A korabronzkor végétől azonban —i. e. 1600-tól kezdve— igen változatos bronzékszereket kezdtek készíteni a bronzöntőműhelyekben. Több bronzöntő műhely lehetett a Duna—Tisza közén is, ahol az importált nyersanyagból készítették azokat a tűket, csüngőket stb., melyeket szívesen szereztek meg a tehetősebbek. Néhány bronz ékszerlelet a szigetszentmiklósi temetőből is előkerült. Az ékszerek, tűk vagy a ruházat összetűzésére szolgáltak, vagy pedig díszként használták a karpereceket és a nyakba akasztva felfűzve viselhető különféle csüngőket és hajkarikákat. A gazda-Bronzkori temetkezési urna (Gink Károly felvételei) Korabronzkori csontvázas sír (Füredi P. felv.) gabbak az ékszereket házaikban felfüggeszthető edényekben tartották és ilyenekben helyezték a sírokba is az urnák mellé. A középső bronzkorban aránylag nyugodt földművelő és állattenyésztő életmód bontakozhatott ki, mely egyre növekvő termékfelesleget és bővül* termékcserét eredményezett. Ez addig tartott, amíg északnyugatról újabb nép beáramlása zavarta meg a nyugodt élet hosszabb időszakát és adott új irányt a bronzkori fejlődésnek. A későbronzkorban Budapest környékének őskori élete is átalakult. 37