Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Náray Dezső: Mi történjék a szeméttel?

Hogy a szemétszállításban lehetett fantázia, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Háberhauer János tanácsnok 1890. május 24-i, a fővárosi tanácshoz intézett jelentése, amelyből kitűnik, hogy nem kevés azoknak a vállalkozóknak a száma, akik szerették volna a szemétszállítás jogát megszerezni. így például — a többi között — 1887. október 23-án 36832/ 3401 II. sz. ajánlatában a bécsi Allgemeine österreichische Transport Gesellschaft fordul a fővárosi tanácshoz „-- általánosságban — az összes fővárosi köztisztasági munkálatok elvégzése iránt." Érdekes javaslattal fordul 1888. április 4-én 12592/1450. II. sz. francia nyelvű beadványában Meyer F. J. a fővárosi Tanácshoz. Ebben felajánlja szolgálatait arra az esetre, ha a főváros „elhatározná, hogy a szemétnek tűz által megsemmisítése czéljából kályhát (destructeurt) kíván felállítani." Ezzel 24 óra alatt 30 — 40 tonna szemetet lehetne megsemmisíteni. A „kályha" árát 68 750 Ft-ra teszi, a telek ára nélkül. Felállítását négy hónap alatt kívánná elvégezni. A tekintetes tanács a beadványok egyikét sem fogadta el és 1888. november 24-én a köztisztasági bizottmány úgy döntött, hogy a köztisztaságra vonatkozóan egy szűkebb albizottság dolgozzon ki átfogó tervet. Ifjú Cséry Lajos 1892-ben kötött a székesfővárossal szerződést. A szerződes hatálya hat pesti kerület: a IV., az V., a VI., a VII., a VIII., és a IX. kerületek (a IV. ker. akkor a Belváros volt, amelynek határai a Duna, a Deák Ferenc u., a mai Tanács és Múzeum krt., valamint a Vámház krt., a mai Tolbuchin krt.) belső területéről kikerülő „házi, piaczi, utcai szemét és sárnak, valamint a csatorna, pöcegödör ürüléknek a főváros területéről a nevezett vállalkozó által külön e célra épített vasúton való elszállítására" vonatkozott. Ez a szerződés 1912-ig volt érvényben, de közben 1901-ben a Köztisztasági Hivatal megszervezte a budai kerületek szemétgyűjtését és annak kiszállítását a IX. ker. Cséry-féle átemelő állomásra, saját üzemében. Kitűnt, hogy a budai fuvartelep jobban, olcsóbban végezte el ezt a feladatot, mint Cséryék. Ez késztette a fővárost arra, hogy a IX. ker. nagyfuvartelepet összes berendezésével, megváltással átvegye Csérytől és ezért a szerződést erre a tevékenységre vonatkozóan már nem hosszabbította meg. A fővárosi fuvartelepet 1907-ben váltotta meg a főváros és kereskedelmi alapon szervezték meg, de egyelőre nem tartozott a Köztisztasági Hivatal irányítása alá, hanem önálló szervként működött 1928. december 31-ig. 1928-ban a 78699/1928. IV. B. M. sz. leirat a fuvartelep önállóságát megszüntette és azt a Köztisztasági Hivatal részévé tette. A Cséryékkel való kapcsolat végleges megszüntetését nem lehetett már sokáig halasztani. Kézenfekvő volt, hogy az összefüggő köztisztasági tevékenységet vertikális üzemként közös irányítás alá kell vonni. Hogy ez megvalósulhasson, a „törvényhatósági bizottság 1911. évi december 29-én tartott rendkívüli közgyűlésében a 2159 sz. határozatával utasította a tanácsot, hogy egy erre a célra megszervezett üzem révén saját hatáskörébe vegye át a vasúti továbbszállítást és szemétfeldolgozást a Cséry-féle szemétfuvarozási és feldolgozási gyár rt.-től. Az a szerződés tehát, amelynek értelmében a Cséry-féle rt. a fuvartelepről vasúton köteles a kispesti lerakóig a szemetet kiszállítani, 1912. végén érvényét vesztette. A Cséryféle szemétszállító rt. berendezései a szerződés lejárta után 3 204 655 korona megváltási áron a főváros tulajdonába kerültek. Ez a gépezet zavartalanul működött 1944 végéig, Budapest ostromáig. A második világháborús károk következtében átmenetileg megbénult a szemétszállítás addigi rendszere. Az újjáépítés során modellként az előbbi — már nem korszerű — nehézkes szervezet szolgált. Más, modernebb megoldásra akkor gondolni sem lehetett. A hároméves terv is azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a korábbi állapotot kell helyreállítani. A helyreállítás után egyre inkább kitűnt, hogy a múlt század végén korszerűnek tartott módszer nem is annyira szervezetében, mint eszközeiben vált elavulttá (lovaskocsival gyűjteni és gőzüzemű mozdonnyal továbbszállítani), a távolságok esetenként 20 km-re is kinyúltak. De hogy helyébe beruházások mellőzésével, vagy minimumra szorításával újabb kerüljön, annak előbb meg kellett találni a módját a szemét higiénikusnak elfogadott lerakásával, a vasútüzem kiiktatásával. Több éves — különböző nagyságrendben végzett — kísérlet után 1954-től fokozatosan rá lehetett térni a meglévő vegyesüzemű kocsipark felhasználásával egy olyan szemétlerakási módra, amely lehetővé teszi a lerakott szemétben a biotermikus folyamat megindulását és ezáltal azoknak az ártalmaknak a megszüntetését, amelyek a rendezetlen szemétlerakó telepeken jellemzőek. (Nagyfokú légyveszély, patkányinvázió és az egész övezetre kiható kibírhatatlan bűz, öngyulladásból keletkező füst stb.) A formák változhatnak; azokat ugyanazon a helyen kombinálni is lehet. A lényeges a higiénés feltételek biztosítása a megadott technológiával, azaz a bűz, a légy és patkányveszély megszüntetése. Ez a lerakási mód csak addig gazdaságos, míg viszonylagos közelségben találhatók megfelelő térfogatú mélyterületek. Hátránya, hogy egyegy ilyen mélyterület csak korlátozott időre elegendő; mellőzni kell a még hasznosítható anyagok rendszeres kiválogatását, mert ezt higiénikusán, csak zárt rendszerben, mechanizáltan lehet gazdaságosan elvégezni. Bár az egyes települések területén sokáig van lehetőség e módok alkalmazására, mégsem lehet itt megállni. A jövő — a higiénia szem előtt tartása mellett — azé a gazdaságos rendszeré, amely messze figyelembe veszi a helyi adottságokat és hazai viszonyokat. De annak eldöntése hosszantartó — több éves — állandó tanulmányozást igényel a szemét sokoldalú analízisétől a hulladék mennyiségének hullámzásáig. Ragaszkodni egy külföldön már jól bevált rendszerhez csak azért, mert az ott jól bevált, nem helyénvaló. Ezt a kérdést a helyi adottságok és lehetőségek alapján kell megvizsgálni és kerülni kell az olyan szélsőséges felfogást, hogy pl. a szemét legmegfelelőbb ártalmatlanítási módja a termikus módszer; vagy a szemetet (a városi hulladékot) akkor is csak komposztálni kell, ha az eleve ráfizetéssel jár. Az utóbbi álláspontot képviselők azzal érvelnek, hogy a városok és ipartelepek lakói sok humuszt fogyasztanak és vissza semmit sem adnak a mezőgazdaságnak. Kár tehát azt a szerves anyagot elégetni, aminek nagy hasznát látná a mezőgazdaság komposzt formájában. Ennek a két felfogásnak a kiegyenlítésére törekedtek Rómában, ahol kb. öt éve üzemeltetnek olyan berendezést, amelyben komposztálással és égetéssel kombinálva ártalmatlanítják, illetve hasznosítják a városi hulladékot. A hangsúly azonban a komposztáláson van. Ebben a kombinátban napi 750 tonna kapacitású a dán rendszerű Bio-Stabilizátor, ugyanakkor 50 tonna/24 óra a szemétégető kapacitása. A szomszédos Bécsben kb. öt évvel azelőtt készült el egy nagy kapacitású, korszerű elvek alapján működő szemétégető telep, amelyben nemcsak a lakásokban keletkezett szilárd hulladékot égetik el, de az iparban és autóközlekedésben elhasznált, regenerálásra már alkalmatlan olajat is. Ebben a Roll cég által épített szemétégetőben a bécsi szemét mintegy 50%-a semmisül meg és a járulékos beruházásokkal együtt 250 millió schillingbe került. A járulékos rész alatt itt a hőerőmű, az onnan a fogyasztóhoz vezető hő távvezeték, illetve a fűtött intézmények (kórházak) belső fűtési felszerelése értendő. Hogy ennek a kérdésnek milyen nagy fontosságot tulajdonítanak sok országban, arra nézve megemlíthetjük — többek között — a Zürichben székelő Internationale Arbeitsgemeinschaft für Müllforschung I. A. M. (Hulladékhasznosítást Kutató Nemzetközi Munkaközösség) működését. Ennek is köszönhető, hogy évtizedek óta igen jó eredményeket érnek el pl. a nagyon intenzív mezőgazdaságú Hollandiában a komposztálással. A Szovjetunióban sokféleképpen hasznosítják a városi hulladékot: Moszkva egyes kerületeiben „osztott gyűjtés" folyik. A sertéshizlalásnál még értékesíthető szerves hulladékot külön gyűjtik és juttatják el a közeli kolhozokba. Dc részleges komposztálást is folytatnak. Nem lehet itt az a célunk, hogy az egyes eljárások szakleírását közöljük, de azt ismételten hangsúlyozzuk, hogy a döntés előtt módszeres analízist kell folytatni, hogy el lehessen dönteni a további erre vonatkozó teendőket. A nagyon heterogén összetételű szemetet, amely jelentkezési helyén értéktelen, tömegében még hasznosítható nyersanyagként kell tekintenünk. Azt már tudjuk, hogy a fővárosi nyári szemetet kitűnően lehet komposztálni. Azt is tudjuk, hogy a szemétből készült komposzt bizonyos trágyaértéken túl előnyösen hat a talaj szerkezetére. Azt kell végső fokon eldönteni, hogy mi az előnyösebb a szemét ártalmatlanításánál: mezőgazdasági érdekeket tartunk-e szem előtt, vagy az égetésnél felszabadult hőmennyiséget hasznosítjuk hőerőmű útján ? Az is elképzelhető, hogy nálunk mindkét módszert külön-külön vagy kombinálva bevezessék. Tekintettel arra, hogy a valóban korszerű eljárások bevezetése tetemes beruházással jár, a megvalósulás hosszabb időre nyúlik. Addig természetesen megmarad a mai gyakorlat: a „Budapesti Gödörgazdálkodás programjaként a házi és ipari szemétkezelés együttes rendszere." Náray Dezső A Harmat utcai téglagyári gödör prizmás feltöltésének kezdete Kőbányán. Ma sportpálya van a helyén 33