Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Város az időben IV.: Schreiber Rózsa: A bronzkori népek országútján

Város az időben IV. Schreiber Rózsa II bronzkori népek országútján Ékszertartó edény (Molnár J. felvétele) A régészeti mozgalom kezdetén, még a múlt században feltűnt a kutatóknak, hogy a kőeszközök használata Európa-szerte megelőzte a réz és a bronz felfedezését és csak ezek használatba vétele után következett a vas megismerése. A különböző nyersanyagok használati sorrendje és a technikai eljárások, mint például a kőcsiszolás annyira törvényszerűnek tűnt, hogy az egész őskort ezek alapján tagolták nagy korszakokra. A régészeti kutatás több mint egy évszázad alatt nagy lépéseket tett meg, amíg történelmi tudománnyá lett. Az ősrégészet nem leleteket gyűjt csupán, hanem az írást még nem ismerő idők életét, fejlődését vagyis történelmét igyekszik rekonstruálni. Közben a technikai eljárásokon alapuló korbeosztás és a tényleges fejlődés nagy korszakváltozásai némüeg elcsúsztak egymástól. Ennek ellenére a régi, meggyökeresedett elnevezéseket továbbra is használjuk, mivel ezek nem állnak teljes ellentétben a történelmi eseményekkel. Az új nyersanyagok felfedezése, az új technikai eljárások bevezetése a fejlődés következménye. Kisebb-nagyobb elcsúszásokkal megfelelnek ezek az elnevezések a fejlődés változásainak. A kő-, réz-, bronz- és vaskor időjelzőket a könnyebb tá-Bronzkori női ékszerek (Gink Károly felvételei) jékozódás miatt most is használjuk, holott az illető korok nevei sokkal átfogóbb tartalmat takarnak, mint csupán a kő-, réz-, bronz- vagy vaseszközök használatát. A réz mint ékszer már abban a korszakban fellépett, amit még kőkornak nevezünk, s akkor is használatban volt, amikor az életet megváltoztató történelmi események elindítói lettek a bronzkort kibontakoztató fejlődésnek. S azt is meg kell jegyezni, hogy a bronzkor késői szakaszáig a legfontosabb szerszámok és eszközök továbbra is a hagyományos kőből, agancsból, csontból készültek s csak akkor vált a bronzeszközök használata általánosá, mikor ezt a fejlődési szakaszt már korai vaskornak nevezzük. A zóki műveltség A bronzkori fejlődést Magyarországon különböző irányú népmozgások indították el csaknem 4000 éve, i. e. 1900 táján. A keleti sztyeppékról nomád pásztornépek törtek be, délről, a Balkán felől fejlett földművelést és állattenyésztést meghonosító népcsoportok áramlottak a Kárpát-medencébe. Összetalálkozásuk eredményeképp létrejött a korabronzkori zóki műveltség, melynek népe Budapest területén 14