Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Mándi Éva: Mozi-válság?

Az építőipari vállalatok elsősorban a kiemelt építkezésekhez biztosítják a kapacitást, mert anyagilag ez előnyös számukra. Mozi építésnél azonban nincs célprémium, külön juttatás, van ellenben sokféle különleges hozzáértést igénylő szakmunka. Építőipari kapacitás hiányában tolódik el az új lakótelepi mozik építési határideje (az első ilyen mozi előreláthatólag 1971-ben kezdi meg működését a József Attila lakótelepen). Építőipari kapacitás hiányában húzódnak el a kisebb-nagyobb felújítások, ezért kell néha hosszú hónapokra, vagy évekre bezárni az értetlenkedő közönség előtt a mozik kapuit. Jellemző példa a cinkotai mozi esete. A mintegy másfél millió forint értékű munka egy és negyedév alatt készült el. Az idő nagyrészében egyetlen kőműves dolgozott az „építkezésen", a felesége volt a segédmunkás. Lakás hiányában erre az időre a mozi egyik helyiségébe költöztek, érthető, hogy nem is nagyon igyekeztek a munka befejezésével. Természetesen a FŐMO vezetői is tudják, hogy a mozikat modern vetítő, hangleadó berendezéssel kellene ellátni, de erre a célra igen kevés valutát kapnak. S nemcsak a külföldi berendezések beszerzése ütközik nehézségekbe; a mozik felszerelését a belföldi vállalatok is sokadrangú kérdésként kezelik. Elhatározták például, hogy a vetítőberendezésekbe újfajta Xenon-lámpákat szerelnek be. Ez erős, egyenletes fényt, jó minőségű vetítést biztosít. A lámpák gyártását az Egyesült Izzó vállalta. 1968-ban szállított is egy kisebb mennyiséget, 1969-ben azonban egyéb kötelezettségekre hivatkozva már elutasította a vállalat rendelését. Ami a gyakori műsorcserét, régi filmek rendszeres, indokolatlannak tűnő felújítását illeti, azt a forgalmazási szervek vezetői azzal indokolják, hogy rendkívül kevés a rendelkezésre álló film. A második világháború előtt Magyarországon évente több mint kétszáz filmet mutattak be, most mindössze 150-et hoznak forgalomba. Körülbelül 40 nyugati film megvételére van pénzügyi keret, kb. 20 magyar film készül évente, a többit a szovjet, a népi demokratikus, s fejlődő országok filmtermésének legjavából kell kiválogatni. A 150 film egy része olyan művészi film, ami erkölcsi sikert arat ugyan, a kritikusok tetszését elnyeri, de a közönségnek csak töredékét csábítja be a mozikba. A propagandakeret szűkös. Hogy mennyire az, egyetlen szám mutatja: a rendelkezésre álló pénz 30%-át felemészti a napilapok heti egyszeri műsorközlése. Sok bajt okoz az is, hogy anyagi okok miatt a filmekből rendkívül kevés kópiát gyártanak. Ezek persze gyorsan elhasználódnak, hibás hangot, képet adnak még akkor is, ha a vetítőberendezés különben kifogástalan. A kópiahiánnyal magyarázható, hogy Budapesten még mindig dívik az elavult, korszerűtlen ún. „pendliztető" rendszer: ugyanazt a kópiát egyszerre több moziban is játsszák, a tekercseket motorbiciklin szállítják előadás közben a város egyik végéből a másikba. Mindez igaz. A fő gondok valóban akkor fognak megszűnni, ha lesz deviza több film, több modern vetítő berendezés beszerzésére, ha felépülnek az új lakótelepi modern mozik. Mégis, bizonyos, hogy még a jelenlegi, nehéz körülmények között is többet lehetne és kellene tenni azért, hogy visszaszoktassák a nézőket a mozikba. A rend, a tisztaság megteremtése a mozikban — minden moziban — nem függ a devizakerettől. Jó plakátok, ötletes, célratörő propaganda — ez hozzáértés, tehetség kérdése. S a valóban művészi filmekhez is lehetne nagyobb közönséget toborozni, ha a mozik vezetői ezt feladatuknak tekintenék. Van Budán egy 420 férőhelyes mozi, az Ugocsa. Kellemes, tágas, otthonos, előcsarnokát az elmúlt évben szőnyeggel borították, az ajtókra függönyt szereltek, a helyiségeket kifestették, rendkívüli módon vigyáznak a tisztaságra. Mégsem ezért ment híre mostanában nemcsak szakmai körökben, hanem a környék lakói között is, — bár természetesen ez is vonzza az embereket. Másfél évvel ezelőtt új vezető, főiskolai végzettségű fiatalember került a mozi élére. Berecz György könyvtárszakot végzett népművelő. Határozott tervekkel, elképzelésekkel érkezett, s ezekből sokat valóra váltott már. Mivel a környék lakossága többségében értelmiségi, elhatározta: az Ugocsát a különleges filmek mozijává teszi, így is reklámozza ügyes, ötletes plakátokon. Ha csak lehet, visszautasítja a véleménye szerint értéktelen, rossz filmeket. Igyekszik úgy öszszeállítani a mozi műsorát, hogy a szórakoztató filmek közül is a jobbakat választja ki. Különböző rétegműsorokat alakított ki. Vasárnap délelőtt gyerekeknek való filmeket játszanak, szombat éjjel új vígjátékokat. Péntek este pedig sorozatban vetítik az elmúlt évek érdekes, újszerű filmjeit, — rendkívül nagy érdeklődés mellett. Sok fiatal jött el tavaly a város másik végéből, hogy a csehszlovák és lengyel sorozat filmjeit végignézze. (Ősztől magyar és szovjet sorozatot indítanak.) Ezekre a péntek esti bemutatókra meghívókat bocsátanak ki, előtte bevezető előadást tartanak. A résztvevők között tavaly FAZEKAS LAJOS Reggel 2000 stencilezett kérdőívet osztottak szét s ebben a gyorsan kialakuló törzsközönség ízlése, véleménye, kívánságai után érdeklődtek. Hogy az eltelt másfél év alatt mennyire megszerették mozijukat a nézők, azt jól példázza néhány kérdőív „megjegyzés" rovata: többen felajánlották segítségüket a szervezőmunkához. Az ízlésformálás, a közönségnek ilyen nevelése, toborzása nem könnyű. Nehéz, hosszadalmas munka ez is, de csak ezen a módon lehet az emberekkel elfogadtatni, megszerettetni az új idők új moziját. Mándi Éva Nyújtózkodnak az erős oszlopok, vas-izmuk feszül, vas-csontjuk ropog. A vezetékből szikrát vet a hő - kúszik alatta az áramszedő, -piros robbanás. S az utca felett a nap szőnyeg-zászlói lengenek. Űjságlapon száll a friss, éji hír; még nyomda-szagtól ittas a papír. Kék hernyó-buszok. Dübörgő roham a hidakon . . . Megyek, s lenn a folyam párája fölszáll, sima, csillogó lesz; a vízen fehér szárnyas-hajó. A szerkesztőség megjegyzése: Érdeklődéssel várjuk a FÖMO vezetőinek hozzászólását a cikkünkben felvetett problémákhoz. HEGEDŰS LÁSZLÓ Reggeli közjáték Mint szomjúságtól vadult csorda a vályút, a fülledt akolból kirontó birkanyáj az egyetlen kijáratot, vagy a mindig éhes kutyafalka az elhagyott, ritka koncot, lakodalmi készülődések maradékát, marva, harapva egymást morgó-vicsorgón,úgy rohanta meg a trolibuszt a tömeg, egyetlen, vad gomolyagban, mit se nézve, könyökkel, térddel, vállal segítve magát az erősebb, egyiknek száján fölszisszenő szitkok, másikén durva sértés. Középkori várostromlókat idézőn, egyszerre húszan rohamozták a följárót, egymás hegyén-hátán, elvadult, nem emberi arccal, szinte vicsorogva, s ki följutott, eszelősen törtetett előre, hogy néhány percre, megállóra ülőhelyet szerezzen magának. A kalauznő rendet kérő hangja mit se ért most, elhallgatott, ült némán a helyén, - mit tehetne? Keserű gúnnyal, őszinte megvetéssel, a fölháborodástól majdnem kiköptem, néztem az állatian tülekedő, rút csoportot, s inkább lemaradtam, nézve az elimbolygó, lomha bárka után, melyben, gondoltam, eddigre lehiggadt, helyre verődött, újabb tülekedésekre készen, a bősz csordától, ebfalkától, buta birkanyájtól minden rosszban példát vevő embersereglet. 30