Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Granasztói Pál: Érzelmek és józanság a városépítésben

mények, tevékenységek lényegében ezt teszik —, hogy a városlakókban érzelmek élnek) emóciók telítik őket. Akár a haladásért, az újért, jobbért, akár a régi dolgok, az értékes emlékek megőrzéséért. S ez nagy hatóerő. Ennek hiján a város nem volna város, nem őrizné emlékeit s nem is fejlődne. A pusztán gazdasági számításokkal épített város, városrész, bizonnyal kietlen volna. Csak hosszú idő hozza meg később, még oly silánynak is, mint az egykori Tabán, a ma tünedezőben lévő Óbuda, az érzelmi értékét, a hozzá való, még az ilyenhez is való ragaszkodást. S kérdés, hogy gazdasági számításaink mindig oly megbízhatóak-e, nem állnak-e intagag alapokon? Nem csúsztak-e el pl. alaposan a közelebbi múltban éppen azért, mert a meglévőt nem becsültük, — talán túlzott érzelmi lendülettel — csak az újra irányoztuk figyelmünket? Alighanem sokba került. „Szegény ember drágán él" — mondja a közmondás, s ezt egy városban, a fejlődésében korábban nem egyszer tapasztalhattuk. Alighanem többe kerül s több kényelmetlenséget is okoz pl. utólag, hogy most úgyszólván egyszerre mindenütt renoválni kell a közműveket, mintha korábban idejében és folyamatosan tették volna. Nem hinném tehát, hogy akár az érzelmeket és a józanságot, akár az újért, régiért való lelkesedést, ragaszkodást, és a gazdagságosságot általában szembe kellene állítani. Számolni kell az idő múlásával, romboló, de gyakran értékeket létrehozó, érzelmeket is keltő hatásával. Helyesebben, józanul kell értékelnünk, tudatában az érzelmi tényezők fontosságának, sőt, gazdaságossági vonatkozásainak is. Ezért a régihez való ragaszkodásban, különösen ha túlzott, s ha az új lebecsülésében nyilvánul meg — figyelembe venni, hogy egy városban minden, ami régi, valaha új, s talán először sivár, rideg, mindenesetre szokatlan volt. Még a Nemzeti Múzeum is, amit akkor külső helyén, hűvös formáival, nagy méreteivel, eleinte még poros, sáros környékével kevés lelkesedéssel fogadtak. Biztos vagyok benne, hogy rövidesen lesz érzelmi értéke, „hangulata" új lakótelepeinknek is. A szükségszerű az, ami voltaképpen csaknem mindig szép vagy széppé válik egy városban. Azt remélem, ha egyszerű is, de szép lesz a Baross téri felüljáró. Ezért gondolom, hogy érdemes volna megfontolni az eredeti sikló visszaállítását is, mert ilyen, jórészt érzelmi értelemben szükségszerű. Ezért nem fájlaltam a Nemzeti Színház lebontását, mert az szükségszerű volt, fájlaltam viszont a Váci utcai házét, mert a házat karbantartva aligha lett volna szükségszerű. S készülök, fájlalva, megbékülni azzal, hogy a földalatti villamos oly szép, ma is modernnek ható kocsijait kivonják majd a forgalomból,hogy újakkal pótolják: szeretném,ha egyet kiállítanának ott valahol a Városligetben, a szabadban, a végállomás vagy a Közlekedési Múzeum közelében. Lassan mind idősek leszünk, s ragaszkodunk emlékekhez, ha nem állják útját a jobb jövőnek. Javaslat a lakbér-reformhoz A Budapest 1968. márciusi számában dr. Németh László és dr. Rédl Károly tollából cikk jelent meg „Méltányosabb tehermegoszlás, igényesebb lakásfenntartás" címmel, amelyre dr. VándorfTy József reflektált. A bírálatra a szerzők válaszoltak. Véleményem szerint a vita kissé szűk körben mozgott, mivel csak a lakbér megállapításának módszereire szorítkozott. Sajnos, nem kaptunk konkrét elképzeléseket arról: mit lehet valójában tenni ? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a lakbéreket nem lehet felemelni a helyes mértékig, mert az nagyfokú életszínvonalromlást okozna. Kisebb, óvatos mértékű emelés viszont nem vezetne célra. Ez bonyolult probléma, egyik lehetséges megoldásának körvonalait szeretném felvázolni. Mindenekelőtt reagálnék arra a felfogásra, amely a jelenlegi lakbérrendszert fokozatosan kívánja megváltoztatni és végső megoldásnak a szabadárat tartja. A szabadár bevezetésére, — a lakáshiány miatt - belátható időn belül nincs mód. Azonban meg kell találni a jelenleginél sokkal méltányosabb rendszert, és ezt egyszerre kell megvalósítani. Indokolatlan életszínvonal-különbségek A jelenlegi lakbérrendszer valóban tarthatatlan. Egy államilag erősen dotált szolgáltatásának alapvető ismérve, hogy azt minden állampolgár igénybevehesse. Nyilván igen furcsának, sőt igazságtalannak tűnne, ha a társadalombiztosítást nem mindenki vehetné igénybe; pl. a lakosság 20%ának privát alapon kellene a betegségekkel kapcsolatos kiadásait fedeznie. Viszont mi a helyzet a lakással ? Az állami lakás olcsó, de nem jut mindenkinek. Ez az ellentmondás fonák helyzetet teremt. Ami a leglényegesebb: az azonos keresetű családok életszínvonalában igen nagy különbség van, a lakás jellegétől függően. Nem midegy: 100 —120 forintért lakni egy jó lakásban — befektetés nélkül —, vagy sok tízezer forint lefizetése után még havi 5 — 600 forint terhet vállalni. Az 500 forintnyi differencia, minthogy az életszínvonalat a kereset létminimum feletti része határozza meg, sokkal jelentősebb, mint az az összkeresethez való arányból következik. Véleményem szerint ennek az óriási anyagi különbségnek a fenntartását semmi sem indokolja. Még szembetűnőbb a fonákság, ha az amúgyis kisebb keresetű fiatalokat nézzük: ők szinte kizárólag a drágább lakásra vannak utalva. Még egy teljesen irreális jelenség: a lakó a bérlakást úgyanúgy el tudja adni, mintha a sajátja lenne. Ez a lehetőség is akadályozza az egészséges lakáscserét. Sőt, mivel bérlő a lakás révén meglehetősen nagy érték birtokában van, az egyébként anyagilag tehetősek se törekednek saját lakás építésére. A lakbér kiszámítása A lakbérrendszer gyökeres megváltoztatásához az első lépés, természetesen, a lakbér helyes nagyságának megállapítása, oly módon, hogy az mind az amortizációt, mind a fenntartást fedezze. A lakbér három részből építhető fel: 1. Alapbér: a lakás nagyságának, felszereltségének és műszaki állapotának függvénye. Az első két tényező összeadólag megállapít egy törzsbért, melyet csökkenthet a lakás gyenge műszaki állapota. 2. Elméleti lakbér: az alapbér módosított változata a lakás elhelyezkedésétől függően. Figyelembe kell venni a ház városon belüli és a lakás házon belüli elhelyezkedését. Ennek a tényezőnek a megállapítása nagyrészt objektív módon történhet, a telekárak különbözősége szerint. A módosítás nagyságáról lehet vitatkozni, elhagyni azonban nem szabad. 3. Fizetendő lakbér: csak akkor egyezik meg az elméleti lakbérrel, ha a lakásban a normának megfelel') számú személy lakik. Ellenkező esetben ettől felfelé és lefelé különböznie kell. Ez a módosító tcnyező csak addig lehet érvényben, amíg lakáshiány van. Addig azonban funkcionálnia kell, hkzen méltányos, hogy ha az állam sok család jogos igényét előállítási költségen sem tudja biztosítani, a jogos igényen felüli szolgáltatást csak többlet fizetéssel lehessen igénybevenni. Hasonló gondolatmenet alapján engedmény is adható. A lakbérnek így kiszámított, reális szintre való emelése után az állam lakbérbevétele többszörösen nő. Budapesten az évi többletbevétel — csak közelítő becslés alapján — mintegy kétmilliárd forint. Ezt az összeget az állam természetesen nem tarthatja meg, hanem lakbér-hozzájárulásként visszafizeti — azonban nem csak az állami bérlakások lakóinak. Ha az állam bevételei nem növekednek, miért célszerű ez a rendszer ? Egy leegyszerűsített modellen vizsgáljuk meg a javaslat mechanizmusát. Ehhez vázoljuk fel a mai budapesti lakáshelyzetet — leegyszerűsítve —, a költség szempontjából. (A számítás könnyebbsége végett minden kategóriában azonos lakásokat tételezünk fel.) Budapesten ma 10 lakásból kb. 6 állami lakás; átlag lakbérük 110 forint kb. 3 különböző formájú magánlakás; ezek havi költsége, ha figyelembe vesszük, hogy a ma már teher nélkül birtokolt családi ház esetén is a tulajdonos kb. 180000 forintnyi öszszeg kamatától e3Ík el: 600 forint kb. 1 magánházban lévő bérlakás; átlag lakbér 110 forint E 10 családhoz vegyünk számításba egy további családot, mely lakás nélkül él, és a maximális mértékben kénytelen takarékoskodni. A havi félretett összeg a keresettől függ; azonban minden esetben bármelyik kategória költségénél magasabb. Mivel a fizetendő lakbérnek a valóságos költségekkel kell megegyeznie, ez 600 forintnak felel meg, azaz a magánlakások költségének. A lakás-nélküliek anyagi támogatása Ha a lakbéremelés e szerint történik, akkor a modellben szereplő hat állami lakás után 6x110 = 660 forint helyett 6 \ 600 = 3600 forint lesz a bevétel. A különbség 2940 forint. Ezt az összeget az állam többféle megfontolásalapján fizetheti vissza; gondolva a szociális szempontokra, esetleg a lakást építőkre, vagy lakásra gyűjtők fokozott támogatására. Most válasszuk azt a megoldást, amikor minden lakásjogosult családegység azonos összegű visszatérítést kap. Modellünk esetében ez az összeg 2940:11 = 267 forint. Ily módon minden kategóriában a lakás költsége 600 — 267 = 333 forint. A bérlakásban lakók bére így 223 forinttal emelkedne, ugyanakkor a saját lakásban lakók, illetve a lakásra várók keresete 267 forinttal növekedne. A magánházak bérlőinek lakbéremelkedése 490 forinttal növelné a tulajdonos bevételét. Mit várhatnánk ettől a rendszertől ? 1. Megszűnne a jelenlegi igazságtalan, egyenlőtlen teherviselés. 2. Megnövekedne az egészséges lakáscserék száma, mivel a normán felüli lakás bére 4- a lakóbérpótlék és a kisebb lakás bére között akkora lenne a különbség, ami miatt már igyekeznének a feleslegesen nagy lakástól megszabadulni. 3. Csökkene, vagy meg is szűnne a tanácsi lakásokkal történő manipuláció. Valószínűleg senki sem fektetné a pénzét olyan lakásba, amely csak addig érték, amíg lakáshiány van. 4. Feltétlenül megnövekedne az építkezők száma. Budapesten a lakások nagyobb része bérlakás, s a lakosság döntő többsége bérből és fizetésből él. Az ország egészét tekintve lényegesen mások a viszonyok. Tehát a budapesti lakbérhelyzetet külön kell vizsgálni. Nem is lenne hátrányos, ha (elsőként Budapesten bevezetve a rendszert) a fővárosban drágább lenne a bérlakás, ugyanakkor az építkezők kedvezőbb helyzetben lennének, mint máshol. Mindkét tényező a fővárosi lakáshiány csökkentését eredményezné. Ennyire bonyolult és szerteágazó probléma esetén az elvi alapok is csak széles körű vita, minél több szempont figyelembevétele után alakíthatók ki. Ezek birtokában munkálhatja ki egy apparátus a gyakorlati megoldást. Bizonyos, hogy a kérdés igazságos, közgazdasági alapokon történő megoldása ár- és bérrenszerünk jelentős hiányosságát küszöbölné ki. Zachár Ottó 27