Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: Népszigeti krónika

lassan az a csónakház is, ami államosításkor a gyár tulajdonába került. Ma 32 család lakik a telepen, a népszaporulat igen örvendetes, jelenleg a hatéven aluli gyerekek száma 15. Egyetlen épületet nem tudtak megszállni, mivel- az megszakítás nélkül, azóta is munkásszálló. Most 120 férfi lakója van. Az épület épp olyan, mint a többi: kívülbelül sivár, faláról a mész, ablakairól a festék lekopott. A sziget kövezett autóút ja az épületek előtt vezet, csak a csupasz udvar terpeszkedik közbül. Az udvaron mozgalmas az élet, a piciny verandás lakások előtt tyúkot kopasztanak, pelenka szárad, legények rúgják a labdát és a port, a kisgyerekek szeméthalmokon játszanak. A lakások nyirkosak, zsúfoltak és elhanyagoltak. Sem lakói, sem a gyár nem törődnek vele, mindnyájan annak tekintik, aminek épült: ideiglenes szállásnak. Üdülök és víkendházak Huszonöt vállalati üdülő és sportegylet vízitelepe van a szigeten, a hajógyári lakásoktól délre, az út két oldalán. Parkjuk tágas és a legtöbbje gondozott, zöld gyep váltakozik vörös salakkal, virágoskertek előtt padok, nyugágyak, fák és bokrok, tisztaság és rend. A parton napozó és csónakleeresztő. Az épületek ablakain függöny; kényelmes bútor, szőnyeg belül. Főzőhelyiség, villanyfőzőlapokkal, azoknak, akik hétvégi pihenőjükön főzni is akarnak. Egy-egy üdülő átlag huszonöt-harminc ágyas, de vasárnap jóval többen látogatják. A valóban pihenést nyújtó üdülők mellett azonban van néhány elhanyagolt is, köztük épp a Hajógyár két vízitelepe. A vállalati üdülőkön kívül három nagy csónakház van a szigeten, körülbelül kétszáz kabinnal, ezeket a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat adja bérbe egyegy szezonra (április i-től november i-ig). Kabinsorai: kopott zöld ajtók szorosan egymás mellett. A legnagyobb kabin 3x4 méteres. A bérlő üresen kapja, étkezési lehetőség nincs. Villanyrezsót használnia nem szabad. A kabin bérleti díja egy szezonra 800—3000 forint. De hozzájutni nehéz... Az üdülőktől elkülönülve két víkendtelep található, itt magánemberek laknak. A Váci úti Hajógyár olajos partjára néző Öböl utca környéke az egyik, az előkelő nevű Erdősor utca — más néven Szamárcsapás — a másik. A víkendház maga is csúfnév: lábakon kuporgó fakalyibák, kitört fogú lépcsővel; korhadt falú sufnik; csupa-rozsda, egykori távolsági autóbusz, tetején még ott a csomagtartó vas-váz; téglára emelt vasúti tehervagon, eredeti barnán; tetők vaslemez, pléh, cserép, kátránypapírkombinációból — hol kiöregedett pályaudvarra, hol szükségállapotra emlékeztetőn. Talán 30—40 az építmények száma, nem tudni pontosan, mert egy kerítésen belül, egy bokor mögül újabb bukkan elő, s a Tanács sem tudja nyilvántartani: magánlakások, de nem képeznek magántulajdont. Az itt lakók egy része törvényes tulajdonos, a többi engedély nélküli építő és jogtalan beköltöző. Az egyiknek luxus itt élni, a másiknak kényszer. A sziget állandó lakossága kb. 400 fő, ez a telepek lakóiból, és az egész évben itt élő gondnokok családjaiból tevődik össze. Tavasszal benépesülnek az üdülők és megtelik a kabinsor. Szombat-vasárnap sportolók százai tartanak edzést — kajak, kenuversenyekre készülnek. Versenynapokon megtelnek a teraszok klubtagokkal, nézőkkel. A híd lába körül újpesti családok napoznak, az üdülőkből pedig túrára indulnak a csónakok százai. Legkevesebb három-négyezer ember van ilyenkor a szigeten. Meleg nyári napon, nagy verseny alkalmával hat-nyolc ezerre emelkedik a látogatók száma. Kapcsolat a szárazfölddel A sziget déli csücske és a Váci útra vivő Meder utca között a BKV kishajójárata bonyolítja le a forgalmat. Tavasszal és ősszel 6—19 óra között, nyáron 5.20— 21 óra között közlekedik. Hivatalosan húsz percenként jár, de nyári idényben, mikor hamarabb megtelnek az ülőhelyek, a menetrendtől függetlenül átkel a Dunán. A korai kezdés indokolt: az állandó lakók s a gondnokok családtagjai dolgozni mennek a szigetről. Mennének... a kishajó motorja jónéhányszor elromlik, leáll a Duna közepén, vagy el se indul a partról, ősszel-tavasszal napokig nincs közlekedés. Ilyenkor legfeljebb ladikkal viszik át az utast. De a ladikokhoz nincs mindig megfelelő személyzet, s a gyakorlatlan evezős csapásait rettegve nézik az úszni nem tudók. A szigetlakó ezért inkább északnak fordul és átgyalogol a vasúti hídon. A szigetet hosszában átszelő út megfelelő állapotban van — nyáron. Télen csak akkor, ha havazás után nyomban kijön a hótoló. Az újpesti vasúti híd lépcsőzete és gyalogjárója pedig hónapokra korcsolyapálya: rettegnek a szülők, hogy az újpesti iskolába igyekvő gyerekeik baleset nélkül átérnek-e. Nyilvános telefon egy található: a hajóátkelésnél. A szigetre futó telefonkábel, mint annyi más, ideiglenes, ezért időnként elromlik, vagy beázik. A MAHART műhelyeiben ilyenkor rövidhullámú adó-vevő láncot alakítanak ki. A lakótelepek viszont — akár működik a hálózat, akár nem — éjszakára el vannak zárva a világtól. A karton vándorol A sziget már a felszabadulás előtt két kerülethez tartozott: a hídtól délre a Belvárosé, attól északra Újpesté volt. Jelenleg a XIII. és a IV. kerület osztozik rajta, s ez a megosztás furcsa dolgokat teremt. Télen újpesti körzeti orvoshoz tartoznak a lakók, nyáron XIII. kerületihez. De nyáron a beteg ellátása tovább bonyolódik. A XIII. kerületi rendelőben ellátja a beteget a körzeti orvos, de ha fekvőnek vette fel, már egy másik megy ki hozzá. Télen a hídtól délre lakót az újpesti orvos beutalja a XIII. kerület szakrendelőjébe, illetve kórházába. Nyáron a XIII. kerületi a hídtól északra lakót beutalja az újpestibe. Hosszan tartó betegségnél a már kialakult gyógykezelés többször újrakezdődik. S melyik naptól tartoznak egyik vagy másik rendelőhöz ? Az egyébként aktív lakóbizottság sem tudja. És hiába teszik szóvá a tanácstagi beszámolókon, a beteg és kartotékja egyik rendelőből a másikba vándorol. Ellátás, közművek Az államosítás után elsorvadt a sziget vendéglátóipara. (Ilik egykori vendéglőjében ma a Népstadion sportiskolája működik.) Az utolsó ütött-kopott csárdát a 65-ös árvíz rongálta meg. Jelenleg egy büfé, egy „gomba" és egy közért működik. A közért nagyobb szobaméretű helyiség, hozzáragasztott kis raktárral. Egész évben nyitva tart, naponta 7—19 óráig. Az 50-es évek elején még csak Trisót és súrolókefét árult. Ma az igénytelenebb szigetlakó megvásárolhatja benne fontosabb élelmiszereit. De a bolt zsúfoltsága csak részint adódik ebből. A Közért vállalatnak ugyanis nem kifizetődő ide fuvarozni, ezért legalább megpróbálja csökkenteni a díjtételt: egyszerre töb bszáz üveg ecetet, olajat szállít, mázsaszámra a sót, ládákkal a zöldséget, s a göngyöleget akkor viszi el, amikor a csöppnyi üzletben már lépni se lehet. A büfé egy nagyobb bódéban üzemel. Március 20-tól, ameddig a jó idő tart. Kiszolgálópultja előtt sóderon és kavicson húsz pléh asztal, kerti székkel. Körülkerítve nincs. A gebines üzletben kapható egytálétel és frissensült harmadosztályú áron, sütemény, csokoládé és csapolt sör. Este és hét végén hosszú sorbanállás után, mert a sóderon összeverődik a sziget éhes és szomjas népe. A büfében kezdetleges módon főznek, előkészítő helyiség nincs, az árut ugyanott tisztítják, aprítják és főzik. A „gomba" jobbára italforgalma az autóút szélén, állva zajlik, ugyancsak harmadosztályon. A sziget nincs csatornázva. A szennyvíz tárolását ki-ki megoldja: az üdülőkben tartályos szennyvíz-tároló van, ez derítéssel a Dunába vezet. A KÖJÁL rendszeresen ellenőriz, s az üdülők a maguk érdekében is rendben tartják 16