Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: Népszigeti krónika

a tárolókat. A lakótelepeken van közös árnyékszék, egyiken több, másikon kevesebb. De a magánvíkendházakhoz nem építettek WC-t, és a KÖJÁL nem tud büntetni, kötelezni: hiszen ezzel elismerné a tulajdonviszonyt, s ha azt egyszer hivatalosan elismeri, az a lakók másirányú követeléseit vonná maga után... A lakótelepeknél, s az üdülők udvarán a szemét tárolására vastartályokat helyeztek el. A Köztisztasági Hivatal kocsijai hetenként háromszor elviszik a bennük lévő szemetet; ami mellette más edényben van, az marad. A hajógyári telep környékén több száz négyzetméteren hever háztartási, konyhai hulladék, rongy, félig égett állati szőrcsomó, rajtuk tyúkok kaparnak és legyek rajzanak. Gázvezeték nincs. Víz — a sziget hosszában — 1959-től. Addig lajttal hordták a gondnokok. Azért javulnak az állapotok. Néhány éve megszűnt a disznótartás, és bár az utak porosak, minden tavaszon elzúg a sziget fölött a repülőgép, szúnyog ellen beporozza a fákat, a füveket, a veteményes és virágos kerteket. Árvizek A jelenlegi állapotokért elsősorban a Dunát terheli felelősség. A sziget alacsony fekvésű, emiatt átcsapnak rajta a hullámok. 1965-ben a Duna szintje Budapestnél 846 cm-rel tetőzött. A Népszigeten 7 méteres vízállásnál a védőgáton belül már feltör a talajvíz, 7,5 méternél a lakosságot költöztetni kell. Az evakuálás gondja teljes egészében a XIII. kerületi Tanácsra hárul, mert az árvízvédelmi hatóság a sziget lakhatóságát nem ismeri el. A Tanács megszervezi a mentést. Gondnokok, vízirendőrök állandó figyelőszolgálatot tartanak; a víz emelkedésekor a magasabb épületek padlására hordják az ingóságot. A lakosságot pedig a legszükségesebb használati tárgyaikkal szükséglakásokba szállítják. A legutóbbi, az 1965-ös árvíz elől a Tomori úti általános iskolában húzódtak meg a szigetlakók. Másfél hónapig a tornateremben és a tantermekben éltek, amit családonként lepedővel választottak lakásokra. Amikor az ár levonult a szigetről, és valamennyire kiszikkadtak a falak, visszaköltözhettek. A házakból, a lakásokból kihordták az iszapot, a betelepült békát, patkányt, kiirtották a légy-rajokat; a KÖJÁL fertőtlenített, az asszonyok meszeltek. Az életet elölről kellett kezdeni, mert tüzelőjük tönkrement: a fa elúszott, iszap vonta be a szenet; bútorból, edényből nem sok maradt, mert a felvonulási épületek padlásait nem árvizi raktárnak építették. A rendezés A Népsziget gazdái látják, hogy Budapest belterületén jobb sorsra érdemes zöld terület hever kihasználatlanul. Rendezése azonban sok mindentől függő, összetett feladat. Először is ahhoz, hogy ne az árvíznek építkezzenek, a szintjét 2—2,5 méterrel meg kell emelni. A Fővárosi Csatornázási Művek addig nem is hajlandó csatornázni. A jelenlegi össze-vissza-építmények, kihasználatlan üdülők, természetesen, el kell hogy tűnjenek. Erre van is remény: a Fővárosi Tanács ötven népszigeti családnak ígért lakást a közeljövőben; a Hajógyár korszerű, új munkásszálló építését kezdi meg az idén (nem a szigeten); s talán a kalyibák lakóit is rá lehet bírni, hogy ne csak a Tanácstól várják a megoldást. .. Jó lenne, ha tovább nem terjeszkedne az ipar, ha a hajógyári lakások után a megüresedett telket üdülés céljára terveznék; ha a Hámán Kató Fűtőház itt levő kútjai (a víz tisztántartása címén) nem birtokolnák az egyetlen megmaradt erdőrészt, ami egyébként évek óta a kirándulók szennyével teli. így a Népsziget legalább részben azzá lenne, amire való: a továros hétvégi pihenőhelye, sporttelepe, a budai hegyekre néző vízpartján sétánnyal, padokkal, teraszokkal, szórakozóhelyekkel. S fürdési lehetőséggel; ez jelenleg az egész szigeten nincs. A végleges rendezésre még csak elképzelések, javaslatok vannak. Második Margitsziget lehetne, mondogatják a XIII. kerületi Tanács vezetői, és ez szó szerint igaz. Mert csak a Margitsziget rendezésénél derül ki, hogy onnan milyen intézményeket kell majd ide áthelyezni... 17