Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: A földtani múlt

ia felől közeledik korunkhoz; a régészet s a ,'örténet pedig a jelenkorból halad vissza az ősemberi, s emberelőtti földtani korszakok felé. A Tethys-tenger és szigetei A mai Nagy-Budapest felett mintegy 200 millió esztendővel ezelőtt — a másodkor, vagy a földtörténeti középkor triász periódusában — repül eszmei helikopterünk. Vezetői a földtan legjobb magyar ismerői. (A földtani kutatások újabb kitűnő összefoglalását a „Budapest természeti képe" c. monografikus részletességű egyes helyeken jelennek meg a felszínen. Viszont a Gellérthegy, Sashegy, Hármashatárhegy szürkés-fehéres dolomit sziklái: évmilliók földtani vallomása. Egyik legszebb felszíni kibukkanásában az Ördögoromszikla alatt gyönyörködhetünk. A dolomitra azután — az ún. triász végén — újabb mészkőrétegek települnek. Ezzel a fehér, tömött, kristályos — szaknyelven dachsteini — mészkővel a János-, Hárs- és Remete-hegyen egyaránt találkozunk. A Budai-hegység alap-építőanyagával, a dolomittal — a múlt században végzett városligeti mélyfúrások nagyobb szigetek mellett korallzátonyokból álló kisebb szigetcsoportok is kiemelkedtek. Hazánk és fővárosunk környéke — Dr. Szilárd Jenő geográfus szerint — a mai indonéziai szigetvilág egy-egy tájrészletéhez hasonlított. Az éghajlat meleg, szubtrópusi jellegű. A meleg tengervízben már az itt kimutatható geológiai időszak kezdetén nagy tömegben éllek meszet kiválasztó moszatok és állatok. Mészvázaik, amelyek évmilliókon át málladoztak, nagymértékben hozzájárultak a budai mészkő és dolomit anyagának felhalmozódásához. Fúrókagylók, rablórákok, szivacsok, került elő. A hűvösvölgyi Fazekashegy dachsteini mészkövében pedig a lábasfejűekhez tartozó /^mmoniták kövületeit találták meg. E triász-őstengeri állatvilágunk, a kor egyebütt található állatvilágához képest, igen kicsiny volt. Ám az újabban felfedezett észak-magyarországi (Ipolytarnóc) ősmadár- és a mecseki megkövesedett ősgyík-lábnyomok is azt mutatják, hogy a vizek felett gigászi, haltestű szárnyasok és ősgyíkok árnya rebbent. A nagyobb szigeteken pedig — akárcsak Franciaország vagy Anglia akkori szárazulatain — a mai elefánt termetét is felülmúló véreng-Az Ördögorom dolomitja a Budai-hegység legrégebbi építőanyaga Ostrea kagyló a Harangvölgy bükkösében tudományos szakkönyvben s a dr. Pécsi Márton szerkesztette „Budapest természeti földrajza" c. tanulmánykötetben találja meg az érdeklődő. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958, ill. 1959.) Tropikus tájunkat végtelen vizek borítják: a Tethysnek nevezett sósvizű őstenger. Az őstenger nyugatkelet irányban Amerika középső részétől egyvégben terjed a Maláji félszigetig. A mi tájunk legközelebbi szárazulata ekkoriban az Alpok északi előterében elhelyezkedő — azóta régen elsüllyedt — Vindeliciai hegység. Széles karéjban kapcsolódik hozzá az ún. Cseh Masszívum, a Szudéta-hegység. Északabbra szigetcsoportként emelkedik ki e tengerből a Kárpátok kristályos csúcsainak erdeje. A mai fővárosunkhoz legközelebbi kisebb szigetcsoportok: a dunántúli Velencei-hegység, s a rég elmerült Alföldi-őshegység egynéhány csúcsa. A Tethys-tenger rakja le a Budai-hegység legrégebbi kőzeteit: a mészkövet, s a dolomitot. A szarukövet tartalmazó mészkő rétegek az idők során mélyre süllyedtek; csak során — a pesti síkság alatt is találkozunk. De a bal parton már ezer méteres mélységben bukkant rá Zsigmondy Vilmos. Annak bizonyítéka ez, hogy amíg az eltelt kétszáz millió év során egyes szárazulatok, tengerszint-csoportok elsüllyedtek, más, hajdan a tenger mélyén rejtőző fenékrétegek hegységekké gyűrődtek fel. Tehát ne úgy gondoljuk, hogy a hajdani Tethys vízmagassága, szintje ott hullámzott, ahol ma a Budaihegység csúcsai állnak. Hanem úgy, hogy a sok évmilliós nagyságrendű földtörténeti korszakok során egyes hegységek — mint a már említett Alföldi-hegység, vagy a Budaival töretlenül összefüggő bal parti Pesti-hegység — akár többször is elsüllyedtek; mások pedig, amelyek valaha ismételten a tengerfenéken voltak, több száz méterrel a mai átlagszint fölé magasodtak. A föld állandó kéregmozgásban volt — s van ma is. Volt-e élet az őstengerben és szigetein? A Magyarország területén elhelyezkedő, aránylag sekély tengerből a halak ütöttek tanyát e legősibb állatok mészvázai között. Tetemüket a tenger mésztörmelékké bomlasztotta. A mész iszapja a csendes vizű tengeröblök fenekén ülepedett le s az újabb évmilliókon át mindinkább vastagodott. De az őstengeri kagylók meszes héjai is gyarapították a tengerfenék mészkő-rétegeit. Ezek közül az őstengeri fajok közül számosnak a megkövesedett vázát találjuk a Budai-hegység dolomitjában és mészkövében. Geológusainknak éppen ezeknek a kövületeknek segítségével sikerült tisztázniok a kőzetek korát. A mai Nagy-Budapest területét elborító Tethys-őstengerben — budai leletek tanúsága szerint — nagy tömegben éltek öklömnyi, vagy ennél is nagyobb, a Megalodus fajhoz tartozó vastaghéjú kagylók. A Budaihegységgel hajdan összefüggő Gerecse-hegységben olyan Megaloduskagylókat is találtak, amelyekben gyöngy-nyomok voltak. (Ilyen lelet az egész világon csupán pár tucatnyi akád.) Ugyanennek a földtani korszaknak mészköveiből a Iábasfejűeknek nem kevesebb mint húsz faja ző ősgyíkok vívták egymással élethalál harcukat. Ezeknek a ragadozó ős-szörnyeknek maradványaival azonban fővárosunk területén — legalábbis eddig — nem találkozott a kutató. A geológia térben és anyagban méri az időt. Budapest földtani építőanyagának dolomit- és mészkőrétegei helyenként a nyolcszáz méteres vastagságot is elérik. Szárazfölddé válik a tengerfenék A Buda környéki szén keletkezése Tájunk szárazfölddé válásának kezdetét, az itteni őstenger-fenék kiemelkedését, a triászt követő ún. kréta-korra (135 — 70 millió év) helyezi Vendl Aladár kutató. Ám a lassan megemelkedő szárazulat egyes részei a folytonos kéregmozgások során újra és újra tenger alá süllyednek. A szigetek partvonala, kiterjedése, magassága állandóan változik, de — így véli a tudomány — nem merül többé el teljesen az őstenger hullámaiban. 37