Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Bulla Elma: Kedves, jó Budapest

Nem vagyok igazi budapesti. Tizenhárom éves voltam, amikor Pozsonyból Max Reinhardt magával vitt Németországba, hogy színésznőt faragjon belőlem. A sorsom mégis idesodort. 1935-ben Bárdos Arthur meghívott egy szerepre, Budapestre — és én örökre itt maradtam. Ez a város már megismerkedésünkkor a legtöbbet adta, egyforma bőkezűséggel a művésznek és a magánembernek. Az első igazán nagy siker. Az első szerelem. Aztán rámijesztett. Amikor az első interjút adtam, kérdezték tőlem: a forró vagy a langyos fürdőt szeretem-e? melyik a kedvenc mulatóm? müyen parfümöt használok? és így tovább. Egy szót sem színjátszásról, szerepfelfogásról, hivatásról. Az akkori puritán Németországból jött színésznek érthetetlen volt ez a stílus. Felháborodtam, és kikértem magamnak az efféle bizalmaskodást. Később Egyed Zoltán szerkesztő figyelmeztetett: „vagy várkisasszony marad — vagy karriert csinál." Én mégis a régi maradtam. Sose volt szenzációs magánéletem, sose tanultam meg „színésznősen" viselkedni. De azért — azt hiszem — szeretnek, és már a másodszori találkozáskor mindenki Elmuskának szólít... Az természetes, hogy a városból színházait ismerem a legjobban. Mindegyikben felléptem már. Az Operában is. És nagyon sokfelé laktam. A mostani a tizennyolcadik otthonom. Egy közös volt valamennyiben: mindegyikből áttekinthettem a város másmás darabját. A Várból a szemközti Pestet. Vagy a téren át a Rózsadombot. Vagy az ablakom alatt a Dunát. Már az első lakásom is ezért volt olyan kedves nekem: a Palace Penzióból — a mai Filmmúzeum fölött volt — ismerkedtem a Kiskörút jármű- meg ember-folyamával. Az ismerkedést máig folytatom. Felszállok egy villamosra, és kimegyek vele a végállomásig. Az ilyen bámészkodás remek kikapcsolódás. Vagy kigyalogolok Óbudára. Néha úszom egyet a Lukács-fürdőben. Szerények a vágyaim ? Nem, a legfőbb igényem a legnagyobbra van: békére és nyugalomra. És Budapestnek is. Ez a város is és én is, annyi mindenen mentünk át, hogy talán most már meg is érdemeljük mind a ketten. Bulla Elma Kedves, • v 10 Budapest Gink Károly felvételei