Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Bulla Elma: Kedves, jó Budapest

A vilniusi „Zsirmunaj" lakónegyed egy részlete (Fotó: APN) Szovjet-Litvánia kitüntetett városépítői Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa a Lenindíjat és a Szovjet Allami-díjat odaítélő bizottság javaslatára úgy határozott, hogy az 1968. évi építészeti Állami-díjat a vilniusi „Zsirmunaj" lakótelepet tervező és építő csoportnak adják. A csoport tagjai: Biruta Kaszperavicsene és Bronyusz Kruminisz építészek, valamint Vaclovasz Zubrusz és Smuelisz Ljubeckisz mérnökök. A modern városépítészet hatalmas lakónegyedeket alakít ki. A lakónegyed azonban nem egyszerűen egymás mellett álló épületeket jelent; olyan harmonikusan tervezett együttesnek kell lennie, amelynek minden összetevője egyben az ember esztétikai igényeit is szolgálja. A vilniusi városépítők különös sikerrel bizonyították be, hogy típustervek alapján is kialakítható olyan együttes, amely építészetileg és esztétikailag egyaránt megfelel korunk igényeinek. A város északi részén alig néhány évvel ezelőtt kezdtek építkezni az akkor még puszta mezőkön. Mivel e vidéket korábban „Zsirmunaj"-nak nevezték — az első beköltözők így nevezték el a lakótelepet is. A lakónegyed a Nerisz folyó meredek partján épült. A városképbe jól illeszkednek a négyemeletes házak és a nyolcemeletes pontházak. Minden házból remek kilátás nyílik a folyóra és a túlsó parton zöldbe vesző Antakalnisz kerületre. A lakónegyed egyik fő varázsa, hogy a tervezők maximálisan kiaknázták a táj természeti adottságait. Az építészek mintegy tízféle, típusterv alapján épülő, különböző nagyságú és magasságú épületből alakították ki a negyedet. Változatosan használták fel a házgyári díszítőelemeket: a loggiákat és a homlokzatformáló anyagokat. Mértékkel és ízléssel alkalmazták a modern burkolóanyagokat: az üvegszálas műanyagot, a páncélüveget, a gránitzúzalékot és a színes cementet. Az építészeti együttes kialakításában különböző színösszetételeket alkalmaztak. A házak szürke, fehér és fekete színe éles kontrasztot alkot a fák zöldjével. A Zsirmunaj telepre az idén költöztek be az első lakók. Nagy elismeréssel beszélnek a lakások beosztásáról — csaknem minden szoba különbejáratú —, a beépített bútorok elhelyezéséről. Minden lakásban beépített konyha, az előszobákban falba rejtett szekrények szolgálják a lakók kényelmét. Kitűnő az iskolák, bölcsődék, óvodák, a sportterek és a parkok elhelyezése. A tervezők a telep minden korosztálybeli lakójára gondoltak. Minden ház mellett van gyermekjátszótér, az óvodák és iskolák mellett lubickoló medence. Minden két-három ház mellé röplabdapályát, tollaslabda-pályát terveztek. A kosárlabdapályákat és a teniszpályákat a folyóparton helyezték el. Ugyanitt épült egy kisstadion és egy strand. Mindent megtalálnak a sportkedvelők: futó-, ugró-, dobó- és labdarúgó pályát, a közönség számára lelátókkal. Az idősebbeknek pedig kényelmes és csendes pihenőket létesítettek. Nagy figyelmet fordítottak a fásításra, de az öreg fákat is gondosan megőrizték. A járdák és az utak az egész negyedet kényelmesen és ésszerűen hálózzák be. Nincs egyetlen tábla sem „Fűre lépni tilos!" felirattal — a gyepet úgy védik, hogy gondos rendszer szerint építették ki közte az utakat, amelyeken át a leggyorsabban megközelíthetők a gyermekintézmények, a közlekedési megállók, a stadion és a strand. Az üzletek a mikrokörzet minden részéről kényelmesen elérhetők. A lapos épületkompozícióban az élelmiszerüzleteket és az iparcikkboltokat, az éttermet, a szolgáltatóházat vertikálisan elhelyezett napellenző bordák választják el egymástól. A Zsirmunaj lakónegyed az építőművészet és az építőipar szoros alkotói együttműködéséből született. Nem véletlenül részesedett tehát az Állami-díjból Smuelisz Ljubeckisz, a vilniusi házgyár igazgatója is. A házgyárban az egész termelési folyamatot az ő elképzelései alapján alakították át oly módon, hogy a végtermék nem egyetlen ház — ahogyan az korábban volt —, hanem egy befejezett mikrokörzet. A tervezők és az építők az új típusházak kialakításával tovább tökéletesítették azok belső és építészeti tulajdonságait. A litván építészek ezzel nemcsak az állami elismerést vívták ki, hanem — ami legalább ennyire megbecsülendő! — az új lakókét is. Jevgenyij Leontyjev .16