Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Gáspárdy László: Buda város jogkönyvéből

Rendhagyó szobor Vannak szobrok, amelyek az irodalomban régóta szerepelnek, a fényképük is közkézen forog. Leírásuk is egyik szakkönyvből a másikba vándorol. Olykor tévesen. Csak egy példát: Bebo Károly faragta 1752-ben az óbudai plébániatemplom előtt álló szoborpárt: az árvizektől oltalmazó Nepomuki Szent János szobrát; és a mennyei centurio tiszteletére Szent Flórián szobrát, hogy védje meg Óbuda fazsindelyes házait a könnyen támadó, hamar terjedő tűz lángjaitól. A szobrok leírásából a bennünket érdeklő rész így szól: „A szobrok az ikonográfiailag megszokott ábrázolást követik . . . Szent Flórián római öltözetben, baljában zászlóval, jobbjában dézsával, amelyből vizet önt a lábainál álló épületre ..." Nézzük csak: „baljában zászlóval". A szobor legrégibb, majd hetven esztendős fotográfiáján két dolog feltűnő a „zászlón". A rúdja nem végződik sem lándzsában, sem keresztben, sőt, folytatódik messze a drapérián túl, és olyan elfűrészelt-formán végződik. A drapériának sem a széle, de még a sarka sem érintkezik a feltűnően vaskos rúddal, hanem egy pánttal vagy gyűrűvel van odaerősítve, és így omlik le a szent karja, válla és a rúd között. Flórián balkeze keményen markolja azt a meglehetősen bütykös, végig szabadon látszó „zászlórudat", ami feltűnően görbe, és úgy félcomb magasságban mintha kissé meg is törnék (kőről lévén szó, ezt nyilván készakarva így is faragták). Ez bizony sohasem volt zászló. Közönséges szikracsapó, rúdra erősített posztó: tűzoltószerszám, amilyen a szobor születése idején ott állhatott minden öblös óbudai kapualjban. De nézzük tovább a fényképet: „jobbjában dézsával". Az Értelmező Szótár szerint a dézsa „dongákból összeállított v. (zománcozott) bádogból készített nagyobb, kerek, nyitott kétfülű edény". ' Ha nagyobb kétfülű edény, abból bizony Szent Flórián, bármennyire izmos római százados volt is, úgy félkézzel aligha önthette volna a vizet „a lábalnál álló épületre". Bizony, az a „dézsa" — csak egy félkézzel is iól markolható sajtár. De a szent lábánál álló épülettel is baj van! A megszokott ikonográfiái ábrázolása Szent Flóriánnak valóban az, hogy lángokban álló házra, esetleg a helyi egyházat jelképező égő templomra önti edényéből a veszedelemelhárító vizet. De ez a Szent Flórián sem házra, sem templomra, hanem lobogó máglyára önti a vizet. Tehát összefoglalva a leírást, „az ikonográfiailag megszokott ábrázolás"ból mindössze a római katonai öltözet maradt meg, mert a zászló szikracsapó, a ház máglya. Sem hazai, sem külföldi viszonylatban nem ismeretes még egy máglyát oltó Szent Flórián. A szobor ily módon — páratlan. Móra Gábor Egy budai palota tündöklése és bukása A budai Várhegy krisztinavárosi oldalán a második világháború óta meredezett egy kiégett rom-palota, a pusztulás mementója. Utolsó gazdája Habsburg József főherceg volt. A Szent György tér 4. sz. alatti épület — Korb Flóris és Giergl Kálmán alkotása 1904-ből — új korában sem volt szerencsés emléke a szecessziónak. Eklektikus falköpenyei, üres, funkciótlan, hivalkodó tornyai egy pompás barokk-kori palotára épültek rá. Ez a korábbi épület a Teleki grófok XVIII. századi rezidenciája volt. A szecessziós átépítés kíméletlenül megsemmisítette a régi Teleki ház barokk és klasszicista épületplasztikáját. Az épület — amelynek régebbi gazdája Teleki László, az 1848-as magyar szabadságharc utóbb halálba üldözött párizsi követe volt —, 1857-ben a katonai kincstár tulajdonába került. Közelében esett el — Buda 1849. évi honvéd-ostroma idején — Hentzi tábornok, a vár császári parancsnoka. Ezért az 1850—60-as évek abszolutizmusa idején e régi Teleki ház előtt, a Szent György tér közepén emelték fel Hentzi tábornok emlékművét. A szoborműnél — amely egészen eltávolításáig szálka, afféle Gessler-kalap volt a magyarok szemében — számos heves tüntetés zajlott le. Most került sor a hajdani Teleki, majd Habsburg József-féle palota romjainak teljes lebontására. Ezzel tulajdonképpen a budavári városképből — a volt miniszterelnöki rezidenciát, a Sándor palotát kivéve — a régi Szent György tér utolsó barokk emléke tűnik el. A bontás azonban alkalmat ad a terület régészeti feltárására. Ez azért is lényeges, mert e palota északi zárófalát Buda XIII. századi városfalára építették rá. Pincéiben a városfal dél felé tekintő lörései ma is láthatók. Az épület s annak kertje helyén a középkorban — 1364-ig — a zsidók negyede állt. Utóbb — a város 1541. évi török kézre jutásáig — a főúri paloták egész sora helyezkedett el eze:i a helyen. így itt állt János magister lapicidának, a budavári Anjou-palota építészének háza (1374) majd a Kanizsai, Pálóczi, Bánffy családok palotái. Z. L. A Szent György tér 1860-ban. Középütt a Hentzi emlékmű, balról a Sándor palota, szemben a barokk-kori „Zeughaus", jobb kézről a királyi palota istállói és a Teleki ház sarka A Habsburg József főherceg palotájává alakított Teleki ház, 1904-ben