Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Gáspárdy László: Buda város jogkönyvéből

A főváros életéből Új Budapest-atlasz készült: 38 színes tér­képoldalon és 58 szövegoldalon ad információkat. Megtalálható benne járatszám szerint minden villamos- és autóbuszvonal, valamennyi sport­pálya, taxiállomás, étterem, bár, mulató, színház, mozi, kiállítási terem, posta, parkolóhely, kórház, valamint a campingek, kilátók, barlangok, szob­rok és templomok. Még a házasságkötő termeket is feltünteti. Budapest 60 legjelentősebb műem­lékéről részletesebb tájékoztató is eligazítja a tu­ristát, és külön térkép készült az adaszon belül Budapest környékéről, a hozzá csatlakozó falvak­ról. Hat kartográfus szerkesztő két esztendeig dolgozott az atlaszon, s egyes lapokkal a rajzolók mintegy tízezer órát töltöttek el. Ez érthető, ha példaként megjegyezzük, hogy mintegy hatezer utca szerepel a térképen és mindegyiken feltün­tették a házszámokat is. Pesterzsébet, a főváros XX. kerülete telepü­lésének 900. éves jubileumára készül. Az okleve­lek tanúsága szerint az Aba nembeli Péter ispán alapította 1067 körül a százdi monostort — a mai Pesterzsébet helyén — és javadalmakkal látta el. Kétszáz évvel később IV. Béla király oklevélben újította meg a jogokat, és a százdi monostornak adományozta Gubacspusztát is. A XX. kerületi tanács a 900. születésnapot ünnepi műsorral, helytörténeti bizottsági üléssel és egyéb program­mal köszönti. Az elmúlt esztendőben száz budapesti ház­tartásra 172 dolgozó családtag jutott — állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal budapesti igazgatósága. Száz keresőnek 167 hozzátartózoról kellett gondoskodnia. Az egy főre számított át­lagmunkabér az 1967. évi 1921 forintról 1968-ban 2056 forintra emelkedett. A számadatok szerint egy-egy személy az elmúlt évben havonta átlag 634 forintot költött élelmiszerre, italra és cigaret­tára. A ruházkodás személyenként számított költsége havi 199 forint. A lakbér, a lakás-karban­tartás, a fűtés-világítás egyénenként havi 168 fo­rint kiadást jelentett. A közlekedésre átlagosan 99 forintot, művelődési és oktatási célra 104 forin­tot költött havonta egy-egy budapesti lakos. A kenyérfejadag havonta 7,24 kiló volt tavaly, liszt­ből 1,60 kiló, zsírból 1,9 kiló. A hús-, hentesárú és baromfi nem egészen 4 kiló, az egy főre jutó cukorfogyasztás csaknem két kiló havonta, sze­mélyenként havi 8 liter tej, 16 tojás, 4 kiló bur­gonya, csaknem 5 kiló gyümölcs és gyümölcs­konzerv, s körülbelül ugyanennyi zöldség volt a fejadag. Megfigyelhető, hogy a közepes és kis jö­vedelmű háztartásokban az alapvető élelmisze­rekből — kenyér, liszt, zsír — viszonylag több fogy; a tej, a vaj, a tojás egyhavi mennyisége az átlagosnál kisebb. Magyarországon mintegy 70 — 80 ezerre be­csülik a súlyos alkoholisták számát, s közülük mintegy 30 ezer Budapesten él. A Központi Sta­tisztikai Hivatal 7 ezer alkoholista adatait dolgoz­ta fel, hogj' adalékokhoz jusson az alkoholizmus terjedésének okairól. Arra a kérdésre, hogy kit ki szoktatott rá az ivásra, a felsorolás sorrendje: szü­lők, házastársak, kollégák, katonatársak, barátok. A kérdezett férfiak 4,5 százaléka azt válaszolta, hogy egy bizonyos tragikus esemény vitte az ivás­ra; háromszorennyi nő adott ugyanilyen választ. A rossz életkörülmények ugyancsak háromszoros arányban szerepelnek a nőknél, mint a férfiaknál. A férfiak többsége 20 éves korban szokott az alkoholra, a nők inkább később. A férfiak inkább italboltban, társaságban isznak, a nők fele otthon, magányosan. Az alkoholisták többsége — saját bevallásuk szerint — havonta 200 — 800 forintot költ italra. A vizsgálat felmérte az alkoholizmus legkárosabb következményeit is. A szorosan ösz­szefüggő halál-okok: idült alkoholizmus, alkoho­los elmebaj és májzsugorodás. A májzsugorban meghaltak mintegy kétharmadánál az alkoholra lehetett visszavezetni a halál okát. Jelentős szere­pet játszik a mértéktelen italfogyasztás az öngyil­kosságoknál; 1966-ban például a férfi-öngyilkosok két-ötöde kimutathatóan iszákos volt, a nőknél ez az arány lényegesen kisebb. Az elme-idegosztá­lyok ápoltjainak mintegy tíz százaléka alkoho­lista. A felszabadulás után készült, esztétikailag nem megfelelő emlékműveket a fővárosban foko­zatosan kicserélik művészi rangú alkotásokra. Ilyen lesz a XVI. kerületben a tanácsháza előtti téren a régi helyére kerülő, két és fél méter magas, új bronzfigura: Mikus Sándor alkotása is. Az új­pesti új lakótelep felszabadulási emlékművének meghívásos pályázatán négy szobrászművész dolgozik: Farkas Aladár, Tarr István, Ungvári Lajos és Varga Imre. Az ellenállási mozgalom­ban annyi sikeres akciót végrehajtó, legendás hírű Szir-csoport emlékére a Szent István parkban Kovács Ferenc alkotását állítják fel, a spanyol szabadságharcban résztvett magyar csoport em­lékművén, amelyet a Honvédelmi Minisztérium előtti térre helyeznek, Makrisz Agamemnon dol­gozik. Összesen mintegy 2400 közérdekű bejelentés, magánjellegű panasz érkezett az elmúlt évben a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz és a kerü­leti KNEB-ekhez. A panaszok 94 százalékát a lakosság tette; leggyakrabban a helyiipar, ezen belül a házkezelési szervek, a kereskedelmi és ven­déglátóipari hálózat munkáját bírálták. A házke­zelőségek munkájával kapcsolatban főként a lakó­házak, lakások nagyobb arányú, gyorsabb ütemű karbantartását sürgették. A szövetkezeti építőipart főként a magánerőből épülő társasházaknál ta­pasztalható minőségi hibák, pontatlan elszámolá­sok, s az építkezések elhúzódása miatt marasz­talták el. Az új lakótelepekre költözők leginkább a műszaki átadás-átvétel hanyagságait kifogásol­ták, a kereskedelem és a vendéglátóipar munkáját érintő bejelentések többnyire a kiszolgálás kul­turálatlanságára, illetve az eladók, kiszolgálók modortalanságára hívták fel a figyelmet. A Budapesti Művészeti Hetek ebben az év­ben szeptember 20 és október 26 között tartja programsorozatát. Ismét megrendezik a Magyar Drámák Hetét, úgyszintén a Magyar Operák He­tét. Ebben az évben a program leggazdagabb ré­sze, a Zenei Hetek idén először a Táncművészet Hetével bővül. Neves külföldi együttesek érkezé­sét is várják. A filmművészeti események közül kiemelkedik a szocialista országok legnevesebb alkotásainak seregszemléje, erre meghívják a fil­mek alkotóit, főszereplőit. A Művészeti Hetek megnyitóját a Műcsarnokban tervezik, ahol az 1945-től napjainkig készült legkiválóbb műalko­tásokat vonultatják fel. Az Iparművészeti Múze­um az Esterházy-kincstár ötvös- és textilremekei­ből állít össze bemutatót, a Szépművészeti Múze­um Rembrandt halálának 300. évfordulója alkal­mából rendez tárlatot. Egyúttal bemutatják a Szépművészeti Múzeum rejtett kincseit. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Rohanunk a forradalomba" címmel rendez kiállítást a századfordulótól a Tanácsköztársaságig terjedő időszak irodalomtör­téneti anyagaiból. Dr. Csallány Dezső, a történelemtudomá­nyok kandidátusa, aki nemrég megfejtette a nagy­szentmiklósi aranykincs-lelet türk nyelvű rovás­feliratait, ismét érdekes felfedezésre jutott: sike­rült megfejtenie a budapesti margitszigeti Margit­romtemplom területén hosszú időn át pusztulás­nak kitett sírkő rovás-feliratait. A sírkövet Kun Erzsébet királyné állíttatta 1278-ban fia, Endre herceg számára, s a kőtáblát rovás-írásos szöveg­gel látták el. A szöveg magyar nyelvű, a legrégibb ilyen emlékünk, s az eddig ismertektől eltérő rovásírás-rendszert képvisel. A legjelentősebb zajforrásokat vizsgálták a fővárosban. A leghangosabb terület Budapes­ten a Nagykörút és a Duna-part közötti rész; rögtön utána a Soroksári út környéke következik. A lakásokban a legnagyobb zajt — a felnőtt lakók okozzák. A szabadban már a gyerekeké az elsőbb­ség: a gyerekzsivaj eléri az ipari-és építőmunka zaját. A házi zajforrások között első a rádió és a televízió. A felmérés szerint a legkevesebb lármát a lakásokban a macskák és kutyák okozzák. Az utóbbi időben egyre több súlyos közle­kedési balesetet okoznak Budapesten a vidéki gépjárművezetők. A karambolok, könnyebb­súlyosabb kimenetelű szerencsétlenségek elem­zése azt bizonyítja, hogy a vidékről a fővárosba érkező járművezetők nagy része, éppen mert nem állandó résztvevője Budapest nagy forgalmú köz­lekedésének, — nincs tisztában a rá leselkedő ve­szélyekkel. Ráadásul gyakran tapasztalható, hogy egyes vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek nem kímélik járművezetőiket, néha huszonnégy órán túl is volán mellett hagyják őket. A legsúlyosabb közlekedési baleseti ok az inasság. A közlekedés­rendészet tapasztalata és a statisztika szerint vi­déken afféle bocsánatos bűnnek tartják — külö­nösen a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok traktorosai, munkagépvezetői —, hogy munka­kezdés előtt felhajtsanak egy-két féldecit. Ez a veszélyes szemlélet a szó szoros értelmében beszi­várog a fővárosba is; jó néhány vidéki személy-és tehergépkocsi vezetője érkezik Budapestre úgy, hogy kisebb-nagyobb mennyiségű szeszt fogyasz­tott útközben. A házfelügyelök elöregedése, s az elavult házfelügyelői rendszer sokat foglalkoztatja a Fő­városi Tanács Ingatlankezelési Főigazgatóságát: hogyan lehet minél előbb megszervezni a tömb­házfelügyelői hálózatot. Először is gépesíteni kel­lene a házak takarítását — de nincsenek megfelelő gépek. A háztartási padlókefélők, porszívók kis teljesítményűek, gyakran kell pihentetni őket, s még akkor is alkalmatlanok az udvar és utca sze­métjének felszívására. Az importgépek rendkívül nehezek, még a legkisebbek súlya is harminc kiló. Az iparnak tehát lépcsőt is mosó, könnyű ta­karítógépeket kellene gyártania. Ezenkívül meg kell oldani valahogyan a szemétgyűjtést. A tömb­házfelügyelőségekhez házitelefon- és csengőrend­szert kell kiépíteni, s ez már nemcsak gyártási, hanem szerelőkapacitási probléma is. A technikai átalakításokhoz szükséges, mintegy 240 millió forint az ingatlankezelő vállalatok rendelkezésére áll, tehát a tömbházfelügyelőségek megvalósítása nem pénzügyi kérdés. Amennyiben a gépek és a kapacitás gondja megoldódik, nem kell várni az ötödik ötéves tervidőszak végéig: a 600 új tömb­házfelügyelőség működésbe léphet. Budapesten egyre több panasz, bejelentés érkezik a tanácsokhoz a főváros területén tartott haszonállatok ellen. Belterületen ez viszonylag ritka, mert a házirend még a baromfitartást is tiltja a lakásban, a peremkerületekben azonban mintegy 30 ezer család nevel baromfit, s évente mintegy 90 ezer sertést hizlalnak, továbbá lovat, tehenet tartanak. A panaszok oka rendszerint az, hogy a tulajdonosok nem tartják meg a közegész­ségügyi előírásokat, az istállók, ólak bűze rontja a környék levegőjét, zavarja a szomszédokat. A Fővárosi Tanács ezért a jelenlegi jogszabályokat hatályon kívül helyezi és újabb rendeletben sza­bályozza a fővárosi állattartást. .42

Next

/
Oldalképek
Tartalom