Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Gerő László: Budai Művészeti Műhely

«3H Madártávlati kép. A szerző rajzai ről, azért tesszük, mert ma nem látjuk annyira lehetetlennek gazdasági megvalósu­lását. Hogy mit jelent a mecénás szerepe egy­egy művészcsoportnak, mutatják a Wiener Werkstätte, vagy a dessaui Bauhaus sike­rei, amelyek viszont jelentékeny fejlődést hoztak városuknak, országuknak, de az egye­temes emberiségnek is. Miért ne vállalhatná minálunk a fővárosi tanács ezt a szerepet, felépítvén a központi házat, amelyben a mű­hely adminisztrációja találhatna helyet, fő­ként pedig a művészek találkozó-helye, klubja lehetne ? Változó kiállítási termekkel és a földszinti udvarra nyílóan üzletekkel a tárgyak eladására; a klubhoz tartozó vendég­lővel, 5—6 vendégszobával a külföldi mű­vészek fogadására, akik ebben a környezet­ben találkozhatnának a mieinkkel. Régtől meggyőződésem, hogy a művészre vissza­hatnak művésztársainak alkotásai, vélemé­nye, bel- és külföldieké egyformán, de ezeken túl a közönségé is, mely itt, a budai várban, az általános érdeklődés közepette — talán túlságosan is erős atmoszférában — felfokozottan jelentkezne. Ez pedig nem lehet közömbös az alkotásokra sem. A köz­pont helyéül kiválóan alkalmas lenne az az üres telek, mely a Nagyboldogasszony (ún. Mátyás) templom mellett régóta beépítet­lenül áll, és a vári zárt történelmi együttes egyik foghíja, még ha e foghíj évtizedes fenn­állása miatt lassan már megszokottá vált is. Ma ideiglenes árusítóbódékat helyeztek a te­lek határára, a számtalan vári látogató ki­szolgálására. E tekintélyes méretű telken megfelelő nagyságú épületet lehet felépíteni, a szomszédos épületmagasságokhoz alkal­mazkodó magassággal és tetőkkel, egy kapu­val a Tárnok utcából, egy másikkal a temp­lom szép gótikus déli kapujával, az ún. Má­ria-kapuval szemben. A kapukon az épület árkádos udvarára jutunk, melynek közepén néhány fa árnyékában kis vízmedence van, az árkádok alól pedig körös-körül üzletek nyílnak, és itt és az emeleten kiállítások lát­hatók, a vári műhely munkáiból, ahol azo­kat a látogatók mindjárt meg is vásárolhat­ják. Az emelet dunai részén a klub és a ven­dégszobák, a földszinten az udvarral kapcso­latban levő nagy nyílt árkádos és teraszos ét­terem működik, egy terasszal a Duna felé. Az épület a Tárnok utca felé földszint és egy emelet magasságú, a Duna felé még egy alsó emelete lehet a raktárak, gondnoki lakás stb. részére. Az építkezés során megvalósulhatna a Szentháromság tér régtől vajúdó rendezé­se, a nemrégen helyreállított barokk szobor­csoportozat új lábazatot kaphatna, lépcsős át­menettel a térszint felé, ami mindjárt a ki­rándulóknak is pihenőül szolgálhatna. Mód lenne a főváros által kidolgoztatott igénye­sebb térburkolat kiképzésére is. Egyben eb­ből az alkalomból rendezni lehetne a Mátyás templomnak a Szent István szobor szintje felé, a déli oldalt végig kísérő csúnya, nyílt árkát is. Nem kell ehhez más, mint a szobor szintjét tovább vinni a Mária-kapuig, és itt egy széles, nyílt lépcsővel juthatnánk fel a Szentháromság tér szintjére. E lépcsős tér­elválasztást még szobrok is hangsúlyozhat­nák. Az előbb leírt árkádos udvar elevenségét fokozhatná, hogy ide a Halászbástyába fel­vezető jezsuita lépcsőt a Szent István szo­bortól az új épületben tovább lehetne fedet­ten vezetni, az árkádos udvarig. E sok lát­ványváltás a kis helyen valóban számos él­ményhez juttatná a látogatót, aki az épület udvarán, az udvarnak a Duna felé nyüt árkádsora alatt és az itt kialakított teraszon, valamint alatta, a várfal és az épület közötti alsó teraszon bőséges helyet kaphat arra, hogy magát kissé kipihenje, miközben a ki­látást is élvezi. A művészeti műhely e központja mel­lett a budavári kis udvarok földszintjein és megfelelő más alkalmas helyein lehetne gon­dolni azoknak a műhelyeknek berendezésé­re, amelyekben a mesterek dolgoznak. Ötvös, grafikus, gobelinszövő, szőnyegszövő, textil­festő, nyomott-textiles, kerámikus, üveges, kovács, bőrdíszműves, divattervező, nyom­dász, könyvkötő, restaurátor, stb. műhe­lyekre gondolunk, melyek a kis udvarok nap­szegénysége miatt lakások céljára úgysem ideálisak. Műhelyeknek azonban még min­dig alkalmasak, és az itt dolgozó művészek munkájukkal nagyban hozzájárulnának a tör­téneti együttes város-nevezetességéhez. A magas művészeti igény feltételeit biztosító új kezdeményezés pedig olyan többlet-sikert eredményezhetne, ami nagyobb és gazda­gabb országokkal szemben is előnyt szerez­hetne számunkra — példa erre a sport. Ezért gondoltunk arra, hogy a javasolt Budai Művészeti Műhely lehetne a budavári együttes helyreállításának méltó befejezése. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom