Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Gerő László: Budai Művészeti Műhely

FÓRUM Gerő László Budai Művészeti Műhely Helyszínrajz 1. Mátyás-templom, 2. Szentháromság szobor, 3. Pénzügyminisztérium, 4. Mátyás király Szálló, 5. Halászbástya, 6. Múzeum, 7. Művész Klub, 8. Tárnok utcai Kapu, 9. Mária-Kapuval szemben nyíló Kapu, 10. Jezsuita lépcső tovább vezetése, 11. Jezsuita lépcső, 12. Terasz vendéglő, 13. Alsó-terasz, 14. Lakóház, 15. Iskola. Ezt a címet adtuk annak a gondolatnak, melyet itt, a BUDAPEST olvasói előtt is ki szeretnénk fejteni. A budai vár lakónegyedének történelmi épületegyüttese helyreállításának már a megindulásakor felvetődött a város e részének szerepe a jövő városában. E szerep minden régi, védett városrésznek sarkalatos kérdése. A második vüágháború pusztulásai után a kormányhivatalok jó része leköltözött a várból, és az Országház környékén talált magának új helyet. Látnivaló volt, hogy a külügy-, pénzügy-, belügy- és honvédelmi minisztériumok nem fognak ide visszaköltözni. Ilyen körülmények között a történelmi negyedben főleg lakások helyreállítása és építése indult meg. Természetesen nem kizárólag, mert helyet kapott két nagyobb és egy kisebb múzeum, néhány intézmény és tervező iroda, ide költözhetett az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar Tudományos Akadémia néhány intézete, és itt maradt az Országos Levéltár, valamint az Állami Nyomda is. A budai Várhegy falakkal övezett területe országunk védetté nyilvánított „műemléki jelentőségű terület"-ei között a legértékesebb. Köszönheti ezt az emlékek nagy számának, a gótika most feltárt számos részletének, a köröskörül megmaradt középkori várfalaknak, és ezeken belül megőrzött középkori városszerkezetének, továbbá a volt királyi palota középkori és újkori együttesének, és mindezek városképben is kiváló megjelenésének, az együttes híres dunai panorámájának. Az épületek összessége azonban a városnak csak egy része. Bármily fontos része is, mégis a város fogalmához, bennünk keltett hatásához mindig szervesen hozzátartozik az az élet, ami falai között, utcáin látható, érzékelhető, lakóinak műveltsége, kedvessége, szelleme, viselkedése, ami mind együtt adja a várost. E kép a középkori Budán színes volt, gazdagon tagozott társadalmat tükrözött, ahol a királyi udvarhoz közel álló főnemesség, külföldi követek házai és szállásai mellett megfértek a tehetősebb iparosok, kereskedők, tanárok és papok, egyszerűbb polgárok, sőt a környék földjeit és szőlőit művelő parasztok is. Az épületegyüttes állagbiztosítása és a részletes kutatások alapján minden egyes tagjának gondos helyreállítása, a „foghíjak" pótlása építészeti feladataival párhuzamosan foglalkozni kellett a városrész tartalmának kialakításával. Hosszú vita és alapos megfontolás után kaptak helyet itt, — például a palotaegyüttesben — a főváros, sőt az egész ország művelődésében oly fontos szerepet játszó intézmények. A mindennapi életre is gondolt a főváros akkor, amikor az itt élő, és egyre szaporodó vári lakosságot, és a sok érdeklődő látogatót igyekszik a szükséges vendéglátó üzemekkel, élelmiszer üzletekkel, kávéfőzőkkel ellátni: gyógyszertár, könyvkereskedés, antikvárium, régiségbolt, szabó, fodrászüzletek, trafik nyíltak, ezek más városrészek életéhez is hozzátartoznak. Ugyanezért kap most egy új iskolát is, melynek ugyan szerintünk jobb helye lett volna a Szabó Ilonka úti régi gimnáziumban. Az új iskola ugyanis nem kívánatos módon szaporítja a vári kis egységekből álló együttesben a túlságosan nagy épülettömegek számát. Vagyis éppen ellentétes azzal a törekvéssel, amivel a túl nagy tömegű épületeket — mint a várba nem ülőket — a legutóbbi bontásokkal csökkentették. Viszont rendkívül örvendetes, hogy a régi ületményhivatal óriási épületteste romjai helyett szálloda épül e pompás kilátású helyen, és ezzel ismét teljessé teszi a vári együttes hangulatában oly jelentős zárt városképet. Ez azért is örvendetes, mert egy nagyobb szabású beruházás megteremti az anyagi feltételeit — és nagyobb arányú keretét is — az itt álló értékek megőrzésének. A domonkosrendi szerzetesek S/t. Miklós templomáról van szó, melynek áll még a tornya és a templomhajó kora-gótikus későromán déli oldalfala. A nemrég lefolytatott kutatás feltárta a kolostori kerengő kútját is, melyet reneszánsz faragványok díszítenek. Végül itt áll a Hess András térre néző monumentális késő-barokk homlokzat, mint a vári múlt egyik becses építészeti maradványa. A budai vár színeihez mindezek máris hozzájárultak, ületve hozzájárulóban vannak. Mi ezen túl már régen gondoltunk arra, mennyivel élénkebb színekkel fokozná Buda arculatát egy itt élő művész-kolónia. E gondolattal a budai vár helyreállításán fáradozó néhai barátaink: Meczner Lajos és Janáky István építészek is egyetértettek. Egyiküknek sem volt azonban lehetősége arra, hogy a vári beruházásokat ebbe az irányba terelje. Ehhez hiányzott a költségfedezet, és ha most itt szót ejtünk a „budai művészeti műhely"-30