Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Berti Béla: Lakásszövetkezetek

nyílik. A csere létrejötte esetén ugyanis az eddig tanácsi rendelkezésű lakásban lakó egy fő a szövetkezeti lakás egy részét bérbe adhatja, busás használati díj fejében. Az ilyen lakáscseréhez a hatóság nem járul hozzá; a háromtagú család, ha a közös költségeket csökkenteni kívánja, elcserélheti lakását kisebbre a szövetkezeten belül is. Lakásszövetkezet vagy társasház ? A szövetkezeti lakásépítési konstrukció helyének meghatározásával kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy a tanácsi rendelkezésű bérlakások és a társasházak között foglal helyet, az utóbbinál egyre kedvezőbb feltételek mellett. Ahhoz, hogy valaki társasházépttésben vegyen részt, a legtöbb esetben már 50 ezer forint előtakarékosság sem elegendő; emellett az új kamatfizetési feltételek is kedvezőtlenebbek. Ugyanakkor a szövetkezeti lakásért az építés nettó költségének csak 15 %-át, 18—24 ezer forintot kell előre lefizetni, a kamatmentes állami kölcsön törlesztési ideje pedig 30 esztendő. A szövetkezeti lakások fix árasak: a lakástípusonként kialakított alapárak és módosító tényezők alkalmazásával készültek. Az alapár az egyes lakásfajták állami kedvezménnyel csökkentett ára, amely a lakásra eső telekhányadot is magában foglalja, míg a módosító tényezők: az alapterületi, különleges homlokzatkiképzési és telepítéshelyi árkülönbözet, amelynek Budapesten különös jelentősége van. Ide soroljuk még a felszerelési (pl. felvonó) és más berendezési tárgyak (pl. beépített bútorok) költségét is. Két közérdekű kérdésről kellene még beszélni, amelyek azonban külön tanulmányt igényelnének. Az egyik a fővárosi szövetkezeti lakások lakásnagyság és családnagyság — a lakásban lakók száma — szerinti összefüggésének, a másik a szövetkezetek gazdaságos üzemeltetésének a vizsgálata. A nyolc-kilenc évvel ezelőtt alakult szövetkezetekben az egy-másfélszobás lakások zsúfoltak, a két, két és félszobásokban átlagosan négy-öt személy lakott; háromszobás szövetkezeti lakás a korábbi években egyáltalán nem épült, de még a legutolsó években sem közelíti meg az egy százalékot. Érdemes volna az említett, és más szociológiai jellegű kérdésekkel bővített adatgyűjtést napjainkban is elvégezni. Ami a gazdaságossági vizsgálatot illeti, az éves rendes közgyűlések zárszámadásaiból bőséges anyag állna rendelkezésünkre. A budapesti lakásszövetkezetek megalakításával és üzemeltetésével kapcsolatban elmondottakat összefoglalva, az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: a hatósági, felügyeleti és főfelügyeleti szervek közel sem fordítanak annyi figyelmet erre a lakásépítési konstrukcióra, illetőleg működésére, amennyit jelentőségénél fogva megkíván; a tíz éves kormányrendelet és az azon alapuló miniszteri rendelet részben elavult, tehát sürgős rendeletmódosításra van szükség; a lakásszövetkezeti épületek, illetőleg lakások tervszerű karbantartása, a rövid időn belül jelentkező felújítások elvégzése egyáltalán nem látszik biztosítottnak; a karbantartási és felújítási munkák, de a számviteli (pénzügyi) teendők elvégzése és a jogvédelem is csupán akkor volna biztosítható, ha a budapesti lakásszövetkezetek érdekvédelmi szervét valamilyen formában mielőbb életre hívnák. BÓNA ANNA A városlakó Városlakó vagyok, s Bábel-tornyokból futok alá, hogy szemeimnek, s füleimnek koldulni menjek, mert kegyesek a kikövezett sok-népü utak, hol Máriák visznek alvó Jézusokat hol nagybetűs plakátok hirdetik a Költészet napját hol városi kutyák körme csattog a köveken hol villanypóznához csapódik a madarak meredek szárnya hol piros sikitással labdák gurulnak a villamos-sínekre hol a kényelem és halál masináin magamfajta zöldfülűek is száguldanak hol az alagútár dög-üstjéből menekülve harangok zúgatják fülemet hol a világ hangjait hordozzák dobozokban hol az esti fények pogány tűzijátékánál együtt dobognak lábaim a város polip-szívével. HAJNAL ANNA A világ voltál Ősszel országútszéli rakott almafák kísértek piros fényben iskolába s egy aranyparment ejtett egyikük, hogy táskámba majd ne nyúljak hiába, télen a kerekeskút intett: szomjazol? s rámvillogott a jégcsap, csüngő kristály, promencli-édes telet ittam én, mondom szívemnek: azóta sem ittál. S később kisváros, család, lugas, ház és kert, s oly édes otthon, minden az enyém volt, májusi harmatgömb hajló füvön, s az érő körtén szeptemberi fényfolt s később a pesti utcán illat, ismerős, mézsárga körték, méhzsongás, hiába, kísértés elől vágyó két kezem egymásba fonva szorítottam hátra, oh szegénység, be nem szégyeltelek, gyalog a körút vad Amerikáján a villanyújság futó lángcsoda, a fényreklám éji tündérszivárvány, egyetlen zöld ruhámban álmatag úsztam a villamoson, sárga dzsonkán, a vizes aszfalt Ho-ang-hó vizén tükörbe nézett a Lánchíd-oroszlán. Nekem a világ voltál, Budapest, az időtlen világ, ahol a népek Aquincum forró termái közül a nyújtózó Danubiusba léptek, s átkeltem én is színes csónakon a Szigetre, de egyszer át a jégen gyalog mentünk, át ketten a Dunán, némán, rettegve, mégis kéz a kézben, te voltál nekünk hazánk, Budapest, s hívek voltunk éhségben, fagyban, kínban, romtégláidat hordtuk sárosan s fogadkoztunk holtodig-holtomiglan. Te örökifjú város, újra élsz, ragyog a minden este fényes bálja, új ifjakat új rózsatáncra hív az örök utca örök karneválja, de miránk vár a rigófüttyű csend, vén rózsaszín kövek aljára várnak a régi pesti temetőn örökös szombat, örökös vasárnap.