Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Berti Béla: Lakásszövetkezetek

A budapesti lakásszövetkezetek lakásszám szerinti megoszlása kerületenként részletezve (az 1968. évi december 31-i állapotnak megfelelően) 1-50 51-100 101-200 200 feletti lakással rendelkező Kerület Kerület lakásszövetkezetek száma lakás száma száma lakás száma száma lakás száma száma lakás száma száma lakás száma 1. _ _ 1 89 1 89 II. 1 25 — — — — 1 223 2 248 III. — — — — — — 2 419 2 419 IV. 4 143 4 341 3 401 — — 11 885 V. 1 30 — — — — — — 1 30 VIII. 1 37 — — 2 346 — 3 383 IX. 1 50 3 203 6 813 2 428 12 1494 X. 6 229 2 149 2 322 1 312 11 1012 XI. 2 58 3 269 3 432 7 1654 15 2413 XII. — — — — — 1 204 1 204 XIII. — — 4 371 8 1034 5 1428 17 2833 XIV. — — — — 5 821 1 213 6 1034 XV. — — 1 62 — 1 62 XVIII. — — — — 2 252 6 1903 8 2155 XIX. — — 1 98 — — 2 571 3 669 XX. 1 20 5 368 4 640 2 544 12 1572 XXI. — — 1 55 2 218 — — 3 273 összesen: 17 592 25 2005 37 5279 30 7899 109 15 775* * A 357 házfelügyelői lakás nélkül és felénél kevesebb a tanácsi rendelkezésű bérlakás. Jelenleg a főváros 22 kerületéből csupán ötben nem működik lakásszövetkezet: két sűrűn lakott belső — a VI. és VII. —, továbbá három olyan kerületben, amelyek közművekkel való ellátottsága kifejezetten rossz: a XVI., XVII. és XXII. kerületekben. Egyes kerületekben pedig csupán egykét lakásszövetkezet alakult (pl. I., Csalogány utcai, II., Gyorskocsi utcai, és a kerület határán az Óbudai I. sz.,V.,Só utcai, XII., Budai Új Otthon). Kezdetben olyan területen is alakultak szövetkezetek, amelyek sem tömegközlekedési eszközzel, sem csatornával nincsenek ellátva (pl. Soroksáron kettő is). Szövetkezeti házaknak állami bérlakásokkal való együttépítése egy lakótelepen belül (például a IX., József Attila, vagy a XVIII., Lakatos utcai lakótelepen) sem tekinthető szerencsés megoldásnak, mert feszültséget teremt a tanácsi és a szövetkezeti lakások használói között. A már nagyon várt lakáskódex lesz hivatva szabályozni, hogy a jövőben kik kaphatnak tanácsi rendelkezésű bérlakást, és kiket irányítsanak a kerületi tanácsok más lakásépítési módozatok, így a szövetkezet felé is. Jut-e mindenkinek szövetkezeti lakás? A fővárosi lakosság érdeklődése e lakások iránt jóval meghaladja a lehetőségeket. Évenként kétezer körüli szövetkezeti lakás kerül átadásra, míg az ilyen lakást igénylő fővárosi családok száma 20 ezer körül mozog. Ezért nemcsak a tanácsi rendelkezésű bérlakások, hanem a szövetkezeti lakások elosztásánál is még hosszú évekig szem előtt kell tartani az igényjogosultsági és szociális szempontokat. A lakásszövetkezeti rendelet megjelenésekor e lakások többségét az üzemek (intézmények) osztották szét a megítélésük szerint igényjogosult és egyben fizetőképes dolgozóik között, kisebb hányadát pedig a kerületi tanácsok. így fordulhatott elő, hogy olykor nagylétszámú családoknak egy-másfélszobás lakásokat adtak, más esetekben gyermektelen házaspár nagyobb lakást kapott. Budapest különösen súlyos lakáshelyzete miatt az 1965—66. években kísérletképpen, 1967-től pedig véglegesen megváltozott a helyzet az elosztás terén. A főváros egyes kerületeire lebontott lakásszámot, illetőleg a lakásokat a kerület — az igényjogosultak sorolása és jövedelmük figyelembevételével — osztja szét, a társadalmi ellenőrzés biztosítása mellett. Sajnos azonban, még napjainkban is előfordulnak olyan esetek, hogy a családok zöme már beköltözött a szövetkezeti házakba, néhány lakás mégis üresen áll, mert egyes kerületek késlekednek a kiutalással. Az önhibáján kívül később beköltöző család természetesen vonakodik a közös költségek kifizetésétől arra az időszakra, amíg még nem lakott ott. Viszont a már régebben benn lakók sem vállalják azokat a költségeket, amelyek, részben, az üresen álló lakások állagmegóvása érdekében is felmerültek. Három milliárd forintnyi érték Napjainkban a fővárosi szövetkezeti lakásállomány már több mint három milliárd forintos értéket képvisel. Népgazdaságunk számára egyáltalán nem lehet közömbös, hogy három milliárd forintos értéket is meghaladó lakóépületek fenntartásáról, üzemeltetéséről miképpen gondoskodunk. A kezdeti nehézségeken túljutottunk; a szövetkezetek már az épületek átvétele előtt megalakulnak, és képviselőik a műszaki átadásátvétel alkalmával jelen vannak. A lakásszövetkezetek megalakításánál újra meg újra felvetődik a kérdés: vajon a nagy vagy kis létszámú szövetkezetek működnek-e jobban ? Elvben a soklakásosak működése látszik gazdaságosnak, hiszen a közös költségekből egy lakásra (családra) viszonylag kevesebb jut. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az olyan nagy létszámú (468 lakásos) szövetkezetek — amilyenekből pl. kettő van a pestlőrinci Lakatos utcai lakótelepen — működése nehézkes; éjszakába nyúló közgyűléseken sem tudják problémáikat megoldani. A rendelet módot ad arra is, hogy mindegyik ház külön szövetkezetként működjön; Budapesten pl. egy-egy 11, 20, 22 és 25 lakásos szövetkezet is van, 13-nak a lakásszáma 30— 50 közötti. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott, ahol a lakók összetétele homogén (pl. az első csepeli szövetkezetben csak a Vasmű dolgozói jutottak lakáshoz), az együttműködés jó. Ahol azonban a tagság heterogén összetételű és a számuk is elég magas (pl. a VIII. Harminckettesek tere 6. sz., IX., Üllői út 117. sz. alatti, vagy a XII., Böszörményi úti Budai Új Otthon), ott gondnok alkalmazása nélkülözhetetlen. Ugyanezt mondhatjuk a IX., József Attila telepen megalakult első két lakásszövetkezetre is, ahol 214—214 a lakások száma. Mindenesetre az irányelv az, hogy az egy szövetkezetbe tömörült házak összefüggő területrészen helyezkedjenek el, azonos technológiával épüljenek, azonos adottságok mellett (pl. valamennyibenjműködjön felvonó, vagy egyikben sem stb.). A tagok jogai és kötelességei Itt kell beszélnünk az úgynevezett „úszótelek" sokszor vitatott kérdéséről is. Ki fedezze pl. a házakat környező parkterület gondozásának, közvilágításának, a sétautak fenntartásának stb. költségeit? Amennyiben a lakásszövetkezet tulajdonába kerülne az egész terület, e költségek a lakókat terhelnék; úszótelek megoldással viszont mentesülnek az ilyen terhektől. Hogy a szövetkezet tulaj donába-kezelésébe minél kisebb terület kerüljön, erről az 1962. október 22-én a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága és az Építésügyi Minisztérium között elnökhelyettesi,illetve miniszterhelyettesi szinten hozott megállapodás intézkedik. Ott, ahol vegyes lakótelepen létesül szövetkezeti ház, vagy városképi szempontból a házakat körülvevő parkterület bekerítésére nem nyílik lehetőség, csupán a szövetkezeti házak homlokfalát szegélyező egy méter széles sávval bővített terület kerül a szövetkezet tulajdoná-27