Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Sulyok Katalin: Ebédidő

Zaránd Gyula felvételei Sulyok Katalin Ebédidő Budapesten déli tizenkettő és három óra között fél órára egyszerre vagy szakaszosan a gyárakban leállnak a gépek, az irodákban abbamarad a munka, az áruházak, üzletek megcsappant személyzettel dolgoznak, s az iskolákban befejeződik a tanítás. Az embe­rek elindulnak ebédelni. Déli tizenkettő és három óra között be­kapunk valami ennivalót. Lehetőleg főtt le­gyen — így szoktuk meg. Laktató legyen — délután ne kelljen időt, pénzt újra a gyom­runkra áldozni. Olcsó legyen — ezt indokol­ni sem kell. Tiszta legyen — erre azért adunk. És mindenekelőtt gyors legyen — mindenki siet. Van-e olyan hely, ahol megtaláljuk mind­ezt ? S ha van, hol keressük ? Egyáltalán, mó­dunkban áll-e keresni, vagy meg kell eléged­nünk azzal, ami a legközelebb adódik ? Gyorsbüfé Nagyforgalmú helyen, villamosok és HÉV végállomásánál áll az önkiszolgáló étterem. 20 Nyitva reggel hattól este tízig, de a csúcs­forgalmat természetesen az ebédidő jelenti. A belépőt egyszerre vonzza és taszítja a látvány: a tömeg. Üres tálcával kezében hosszú sor kígyózik a pultok előtt. Emberek állnak étellel megrakott tálcákkal az aszta­loknál, üres székre várva. Néhányan idege­sen nézik az órájukat. Az újonnan érkezettek az étkezők tányér­jába sandítva válogatnak, majd a kifüggesz­tett táblákról tájékozódnak az árakról. A megkívánt ételt és az árát nem mindig tud­ják összhangba hozni. Két diák húslevest eszik kenyérrel (3,50), nyugdíjas nénik levest, főzeléket kenyérrel (6,50). Megtermett rakodómunkás tálcáján három adag krumplistészta és két szelet ke­nyér (10,40). Vékony kalauznő előtt újházi tyúkleves (12,20). Két jólöltözött hölgy rán­tottcsirkét eszik (16,50). A taxisofőr házi disznótorost (17,20). Az ízek ? Éttermi ízek, de nem rossz érte­lemben. Ugyanez a minőség és mennyiség terített asztalnál, pincéri felszolgálással, má­sodosztályú étteremben 6—10 forinttal drá­gább. A mennyiség? Kinek-kinek az étvá­gyától függ. A műanyagtálakban ritkán látni maradékot. Az örökké éhes diák félig telt gyomorral távozik. A taxisofőr elégedetten. — Napi háromezer adag ételt főzünk — mondja az üzletvezető. — Nyáron ennél is többet, a külföldi turisták szeretnek itt en­ni... A háromezer adag soknak tűnik, pe­dig nem az. Sokfélét főzünk, hogy ki-ki meg­találhassa az ízlésének és a pénztárcájának megfelelőt. Törzsvendégeinkre is gondol­nunk kell: nem ehetik mindennap ugyanazt. A mai választék: 5 féle leves, 2 főzelék (üre­sen és 4 féle feltéttel), 7 köret, 15 készétel, 22 féle „finom" étel (másutt ezt frissensültnek hívják), 5 féle tészta (főtt és sült), 8 féle krém. S természetesen hideg ételek: aszpikos ké­szítmények, saláták, húsok nagy választék­ban. Egy-egy ételből nem készítünk sokat. Van, amiből csak húsz adagot, a levesekből, főzelékekből százat-százötvenet. De egy­szerre legfeljebb csak ötven adagot főzünk egyféléből. Azon felül már mindennek egyeníze van. Ha valamelyik étel nagyon ka­pós, akkor elkezdjük főzni a következő ötven adagot... 1963 decemberében nyílt meg mai formájában az étterem, és azóta veze­tem. Az elmúlt öt. év alatt konyhánkra ko­moly panasz nem volt. Pedig a környék ösz­szes üzletéből, KTSZ-éből azóta itt étkez­nek. És ugyanazok a nyugdíjasok, iskolások járnak ide évek óta. Üzemi ebéd Bár sokan étkeznek önkiszolgáló étterem­ben, Budapesten a legtöbb ember üzemi ebédet eszik. Majd minden gyárban, intéz­ményben, hivatalban van üzemi konyha. Ahol nincs, ott a már kész ebédet viszik az étter­mükbe. De az üzemi étkezést igyekeznek mindenütt megteremteni. Az üzemi éttermek tiszták, csinosak. Mos­ható tetejű, vagy viaszosvászonnal terített asztalok, könnyű, világos székek, az ablako­kon függöny. S hogy az ebédelést gyorsan és tumultus nélkül lebonyolíthassák, a leg­több étterem ma már önkiszolgáló rendszerű. A konyhák nagy része jól felszerelt, több­nyire gépesített, a tűzhelyek gáz- vagy vil­lanvfűtésűek. Ezek után milyen az üzemi ebéd? Szakember — üzemi konyha szakácsa — válaszol. — Az üzemi étkezés tömegétkezés. Egy­egy konyha naponta több száz-több ezer adag ételt készít. Több száz, illetve több ezer em­ber fogyasztja ezt el. S nincs két ember, aki­nek minőségi és mennyiségigénye, íz-érzéke egyforma volna. Az egyiknek ízlik az az étel, amit a másik ehetetlennek talál. Van, aki azt mondja rá, fővetlen, van aki azt mondja, túl­főtt. Az egyik szerint semminek sincs íze. A másik szerint mindennek egyforma íze van. Az egyik ember állandóan húst enne, a másik minden nap főtt tésztát. Ugyanig}' van ez a mennyiséggel, sőt a választékkal is. Mi igyekszünk változatos étrendet összeállí­tani. De munkaigényes ételeket a legjobb akarattal se tudunk adni. Képzeljen el négy­ezer ebédet készítő konyhát, tudnának-e négyezer szelet húst panirozni, vagy négy­ezer adag gombafejet rántani ? ... A minő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom