Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Vincze Oszkár: Az ingatlanvagyon karbantartása

Geleji Dezsővel és Biringer Lajossal 1912-ben (Pollacsek középen) Pjatniczkij — hosszú a névsor! Legtöbbjüket kezelte is, hiszen ragyogó karriert futott be Moszkvában — ahol 1921-től kisebbnagyobb megszakításokkal élt —: a Kreml kórházának volt fül-orrgégésze, majd igazgató főorvosa. — Engem csak 1939-ben, két évvel Kun eltűnése után vittek el. És úgy adódott, hogy csak tizenöt év múlva lettem szabad. Nézem, szótlanul. Erről Jász elfelejtett informálni. Csak anynyit tudtam, hogy ő volt Kun Béla egyik legbensőbb munkatársa. Meg a ragyogó karrier ... Megdöbbenésemre is derűs tekintet a válasz. — Tulajdonképpen az életbenmaradásomat is a hivatásomnak köszönhetem. Elég nehezen bírtam eleinte. Kocsis voltam, ez az igazság. És semmi okom nem volt azt remélni, hogy elkerülöm oly sok kiváló forradalmár társam sorsát. Csakhogy nagyon megbetegedett a tábor GPU vezetőjének a kislánya. A helyi orvosok lemondtak róla. Az apja kivitetett a gyerekhez. Jól tudta, hol dolgoztam évtizedekig. A kislánynak agytályogja volt, ezt valóban elég nehéz felismerni. Megmondtam, csak az operáció segíthet. A diagnózis beigazolódott, s ami fő: a műtétem sikerült. A GPU vezető hálából áthelyezett a kórházba. Hát így bírtam ki a tizenöt évet. * Hogy életben maradunk-e ilyen-amolyan megpróbáltatások után, testi-lelki erőnlét s szerencse dolga. A titok: hogyan őrizzük meg önmagunkat, hűségben, egy életen át? Azok voltak a nagy idők! — mondjuk a i8,i9-es évekről s tisztelgünk az akkor ifjú forradalmárok, a mai veteránok előtt. De éppúgy nagy idők voltak, amit mi éltünk-csináltunk végig fiatalon, nem egészen harminc év múltán. S tiszteljük, becsüljük egymásban máig — holtig — a harcostársat, a munkatársat. És a mi fiaink? ők talán nem élnek nagy időket ? Aki idegszálaiva! érzékeli, hogy minden pillanat Nagy, hogy ezekből áll össze az Idő, amiben minden elmúlt pillanat már történelemmé súlyosul; aki minden pülanatot úgy igyekszik befolyásolni, hogy a történelem kerekét az előbbrejutás irányába segítse; akit nem képes megbénítani semmilyen átmeneti zökkenő vagy éppen kiábrándító hiba; aki tehetetlenségében sem válik közönyössé vagy kivált cinikussá; aki meg tudja őrizni derűjét személyes bajai ellenére, mert tovább A Kreml-kórházban Bulganyinnal Dimitromal a Szovjetunióban lát saját élete korlátainál — az ilyesféle ember a forradalmár. Akár fiatal, akár öreg. De az igencsak közös az egymást követő-váltó generációkban, hogy többnyire mindenki már ifjan lesz forradalmárrá. Hogy honnan jön? Teljesen mindegy. A döntő: hogy mit érzékel maga körül a valóságból? * Pollacsek Lászlónak az édesapja is orvos volt. Falusi körorvos. Eszterházy hitbizományán akkora, égbekiáltó különbség volt a parasztok, a bányászok meg a hercegi tisztviselők életkörülményei között, ami még gyerekszemmel is iszonyúnak tűnt. A serdülő fiú pedig már kifejezetten kellemetlenül érezte magát odahaza. Amikor aztán a soproni középiskolába került, nyilván nem véletlenül barátkozott össze azzal a társával, aki nála egy lépéssel előbb járt: Geleji Dezsővel. Az evangélikus tanító fia tudatosan humanistának vallotta magát, érdekes olvasmányokkal látta el, magával v<tte a szociáldemokraták izgalmas gyűléseire. Pestre kerülvén egyetemre, már természetesen vezetett útjuk a Galilei Körbe. S néhány év elteltével: az elsők között találkozik Kun Bélával és vállal az első perctől minden megbízást.. . * Kétszer írták róla, hogy megölték. Egyszer, amikor Horthyék alatt lebukott — akkor éppen hazaküldték illegális munkára, s a bécsi sajtó már kivégzéséről adott hírt —, és másodszor: 1938-ban! Egy hazai lapban, öles címbetűkkel, az első oldalon jelent meg a terjedelmes cikk meggyilkolásáról — holott akkor még zavartalanul dolgozott. Az emlékek közül ez a lap-példány is előkerül. Idehaza őrizte meg a nővére, aki keservesen elsiratta. Ő csak hat esztendeje értesült erről, amikor végérvényesen hazatért Magyarországra. * Az ötven esztendőből tehát mindössze az utóbbi tizenöt telt viszonylagos nyugalomban. Honnan hát ez a megingathatatlan derű? Az elmúlt fél évszázad, a történelem viharai, s a nálunknál is többet megélt forradalmárok erre is megtanítanak bennünket. Mi pedig a fiainkat. Kövendi Judit 19 A Mai Nap 1938. augusztus 17-i számából... (Repró: Szelényi Károly)