Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Duczynska Ilona: Ünnepek ürügyén

csoportjában (6. kép) a testtömegek, mozdulatok és belső érzelmi tartalom ellentétei feszülnek egy nézetre tömörítve. Ez a kulcsa a kis remekmű hallatlanul monumentális hatásának, aminek értékét még az a külső körülmény is növeli, hogy a bronztechnika sokszorosítást engedő eljárása ellenére, eddig csak egyetlen példányban ismert alkotás a budapesti darab. A XVI. század közepéről való színezett fa, spanyol Pieta-csoportunk (7. kép) körvonalainak zártságával, a részletezésektől tartózkodó nagyvonalú egyszerűségével mutat eltérést a kiemelkedő olasz alkotásoktól. Amit azonban a vésőkezelés, a faragás elhagy, azt a naturalisztikus színezéssel, a ruhák anyagának mustráival igyekszik a névtelen mester pótolni. di Duccio bűbájos könnyedségű Gábriel arkangyalát (4. kép) egy Angyali üdvözlet csoportból a művész perugiai tevékenysége során, a miénk előtt már két változatban kivitelezte. A végtelen finomságig kiérlelt alkotáson a külsőséges eszközök: nagy szárnyfelületek, öblös ruharedők, lendületes mozdulatok a lehetőségek végső határáig lehiggadnak, egyszerűsödnek. Ami megmarad, a szinte leheletszerű, törékeny hajlékonysággal ismétlődő vonalritmus: a fej hajlásában, az üdvözlésre emelt kézmozdulatban és a másik kézben tartott virágszálban. A luccai Matteo Civitale színezett női mellszobra (5. kép) a nagy művészi központoktól távolabb eső, finomabb részletezésektől mentes, passzív érzelemvilágú, magába zárt típus érzékeltetője. Szemléletes bizonysága ez a darab annak, hogy a művészi átlag is milyen magas színvonalú alkotásokat hozott létre az olasz quattrocentóban. Az észak-olaszországi Padova a XVI. századra fordulón a bronzszobrászat egyik vezető mesterét, Andrea Riccio-t adta a késő reneszánsz korának. Kisméretű, mitológiai tárgyú — Európa elrablását ábrázoló — szobor-23