Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Kereszty András: A „legamerikaibb” városrész (A VII. kerület)

hogy ember ide száz esztendőig nem tette a lábát. Mikor a törököt kiűzték és a lassan újjáéledő Pest lakossága szaporodni kezdett, néhány család, a szegényebbek közül, nem bírva a városfalak és a gazdagabb polgárok szorítását, kivándorolt erre a területre. Újra házak épülnek a pusztán — szalmatetős, szegényes viskók. Előbb a mai Rákóczi út mentén, majd a mostani Majakovszkij utca környékén telepednek meg a szegénysornak. Lassan újjászületnek a kertek. Nehéz itt az élet, járványok tizedelik az embereket, tüdejüket, szemüket a Rákos futóhomokja roncsolja. Mégis, már 1776-ban munkássága is van a területnek. A Kürt utcában két vállalkozó szellemű olasz testvér, Valero István és Tamás selyem- és gyapjúszövő gyárat alapít. Százötven munkással kezd dolgozni az üzem. A nyolcvan szövőszéken német ajkú emberek szőtték a kelmét, a selymet. S e vidéken magyar szót bizony alig lehetett hallani. A magyar szót a színészek hozták el. Az 1776-os év ugyanis arról nevezetes még, hogy a mai Tanács körút 7. számú házra Hacker József ácsmester ekkor húzatott új emeletet. Megépült a híres Hacker-szála. Az épületben télen-nyáron bálokat rendeztek. 1809. és 1812 között pedig itt működött sikerrel a második magyar színtársulat. A Hacker-szálában játszott Kántorné, a fiatal Déryné itt látott először színielőadást. Ebben az épületben mutatták be Katona József első drámáját, a Jolanthát, az író maga is játszott itt, Békessi álnéven. 1812. februárjában költöztek el a magyar színészek következő — ugyancsak átmeneti — otthonukba, a Rondellába. De a színjátszás hagyománya itt maradt, és a magyar színészet sorsa összefonódott ezzel a városrésszel. Kultúrtörténet A televízió „fekete-fehér" vetélkedője előtt a kerületi tanács művelődésügyi osztályának munkatársaival beszélgettem, egyöntetűen az volt a véleményük, hogy egy ilyen városrész minden adatát kibogozni, minden fontosabb kultúrtörténeti eseméményéről tudni majdnem lehetetlenség. Mert ami büszkeség a kerület számára — az mind nehézség, mikor a kamerák előtt felelni kell. Mert itt vannak például a színházak. A Hakker-szálán kívül itt volt a mai Holló utcában az Aranyhattyú vendéglő. 1848-ban színházi előadásokat tartottak nagytermében. A mai Klauzál téren, mely egykor István tér néven volt ismeretes, nyílt meg az 1870-es években Miklóssy Gyula igazgatása alatt a „Népszínház". Jókai is írt számára darabot „Szigetvári vértanúk" címmel. A mai Majakovszkij utca 71. alatt tartotta előadásait 1903-tól kezdve a Király Színház. Könnyű, zenés darabokat játszottak az épületben. Itt tűnt fel Szamosi Elza és később A Nemzeti Színház (Lőrinczy György felvétele) 7