Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Kereszty András: A „legamerikaibb” városrész (A VII. kerület)

Honthy Hanna is. Zeneszerzői közül a legismertebbek Lehár, Kálmán, Kacsóh, Jacobi, Huszka, Szirmai. Aztán itt a Magyar Színház. Helye­sebben a Hevesi Sándor téri épü­let. Ez a Láng Adolf tervezte 996 fő befogadására alkalmas színház már adott otthont a Nemzetinek, a Ma­dáchnak és a Petőfi Színháznak is. Az öregek számára azonban a neve változatlanul a Magyar marad. Most is újjáépítve, megfiatalítva az ország első társulatának ad otthont. A Lenin körút 31-nek külön törté­nete van. 1908-tól — majdnem há­rom évtizeden át — Royal Orfeum. Aztán Royal Revü Varieté a neve, három esztendeig Vígszínház. 1961-től — megifjodva — Madách Színház. És a kisebbek. Az 1860-ban a Lö­völde térnél megnyíló Thália Teáther, az 1829-ben alapított Bethlen téri Színpad, a Rottenbiller utca 22. (1809-től 1915-ig Népszínpad, 1947-től 1949-ig Kis Színpad), a Rottenbiller utca 37/b (itt működött 1904-ben a Thália Társaság), Madách tér 6. (ma Madách Kamara Színház), a Dohány utca 42. (1953 —54 Vígszínház, 1954— 60-ig Blaha I.ujza Színház, i960— 62-ig Tarka Színpad). A hazai kultúrtörténetet sem lehet­ne megírni az erzsébetvárosi hagyo­mányok nélkül. A Dohány utca 16. számú házban írta Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, itt szövegezték a már­ciusi ifjak is a 12 pontot. Ady Endre 1906. és 1912. között a legtöbbször a Meteor szállóban lakott (ma Lenin körút 6), a kerületben volt lakása Amb­rus Zoltánnak, Benedek Eleknek, Beö­thy Zsoltnak, Bródy Sándornak, Füst Milánnak, Jókai Mórnak, Karinthy Frigyesnek, Kiss Józsefnek, Krúdy Gyulának, Nagy Endrének, Nagy Lajosnak, Osvát Ernőnek, Tóth Árpádnak, Vajda Jánosnak. A hazai filmtörténet is lényegében a VII. kerületben kezdődött. Az Ar­tisten-Revue című német nyelvű lap­ban jelent meg az első magyar mozi­hirdetés. E szerint 1895-ben Neu­mann József és Unglerleider Mór kávéházában, a Velencében már filmvetítéseket tartottak. A kávéház helyén ma a Tisza mozi van. Georg Nachten, az első magyarországi vándormozisok egyike a mai Dohány utcai zsidótemplom akkor még be­építetlen helyén rendezett mozive­títéseket. A főváros első, kizárólag filmvetítés céljait szolgáló mozihelyi­sége 1906-ban a mai Lenin körút 27. szám alatt nyílt meg. A Nagykörút környéke évtizedeken át a magyar­országi filmvállalatok központjainak adott helyet. A VII. kerületben működik a Fé­szek művészklub, és működött az újságírók Otthon-köre. De van a ke­rületnek egy olyan épülete, amely mind kultúrtörténeti, mind város­történeti szempontból külön fejeze­tet érdemel. A New York kávéház. A mai Hungária. A Madách téren (Réti Pál felvétele) A „Hungária" 1892 tavaszán még üres volt a telek — Kosztolányiné visszaemlékezései szerint gyermekkorában vályogvető cigányok laktak itt —, 1894 őszén pe­dig már készen állt a csipkés kőpa­lota. „Egy amerikai biztosító társaság hóbortos, túlméretezett reklámötlete, a társaság építette a palotát, rendezte be a kávéházat, meghökkentésül, biza­lomkeltésül, gazdagsága fitogtatásául" — írja Kellér Andor a Bal négyes páholyban. A kor jeles építésze, Hauszmann Alajos tervezte a palotát. A falakat kőburkolat fedi, az épület lábazata sár­ga és vörös gránitból készült, a hom­lokzatot allegorikus szobrok díszítik és körös-körül fáklyás Lucif erek vilá­gítanak a pesti éjszakába. A legpom­pásabb rész a kávéház. Bronzból és márványból készült, velencei csil­lárok szórják fényüket a csavart már­ványoszlopokra, a díszes rácsú erké­lyekre. A New York kényelmet és ott­hont jelentett az éhenkórász költők­nek, a lakástalan bohémeknek, az in­duló írónemzedék hónapos szobában meghúzódó tagjainak. Már a meg­nyitás után itt gyülekezett a főváros szellemi életének színe-java, itt ala­kultak ki az első irodalmi törzsaszta­lok. És itt dolgoztak az igazán „iro­dalmi" pincérek, akik hiteleztek művészvendégeiknek és itt jelent meg a „kis irodalmi", a szalámis-sajtos hidegtál, amelyet a legendás tulajdo­nos, Tarján Vilmos kedvezményes áron bocsátott az újságírók, az írók, a festők, a színészek rendelkezésére. A vendégek nevét felsorolni lehe­tetlen volna és szükségtelen. Elég csak elővenni a XX. századi magyar irodalomtörténetet — és biztosak lehetünk benne: mindenki, aki abban helyet kapott, a New York kávéház kávéfogyasztó, vitázó, tréfálkozó, já­tékos vendégei közé tartozott. Az ország legsűrűbben lakott része Eddig színházak nevéről esett szó, klubokról és művészkávéházról. Ez az, ami a VII. kerületről általá­ban közismert. A szűk kis utcák kö­zött folyó mindennapi élet, a mellék­utcákban meghúzódó üzemek jóval kevésbé. Az iparosodás — Valero szövőgyár ide, Valero szövőgyár oda — igazából csak az 1870-es évek után kezdődik. Addig szántóföldek, zöldségkertek terültek el errefelé. A Lenin körút helyén a Dunának egy fattyúága, iszapos, nagy árok húzódott. Még 1879-ben is a Wesse­lényi utca és a Hársfa utca sarkán álló iskolából a tanulók a tanterem abla­kából szemlélhették a szántó-vető emberek munkáját a földeken. 1873-ban, Budapest egyesítésekor lesz ez a terület — a VII. kerület. Nagysága 1163 hektár volt, lakóinak száma 42 ezer. Ma területe lényegesen kisebb — 248 hektár— , mert kivált belőle a keleti kertváros: Zugló. Most vi-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom