Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Kereszty András: Az ismeretlen XVI. kerület

Kereszty András flz ismeretlen XVI. kerület KORNIS PÉTER, felvételei Sashalom, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Árpádföld, Cinkota. Mi ez? Kevés fővárosi ember tudja, hogy a XVI. kerület. Az egykori községekről — a városrész mostani darabkáiról — még kevesebb közismert. Talán csak annyi: errefelé megy a gödöllői HÉV. Cinkotáról pedig — a nagy icce. Többen talán még a történetet is ismerik. A cinkotai pap az apátságra pályázott. Hogy ezt elnyerhesse, Mátyás király előtt három kérdésre kellett megfelelnie. A pap maga helyett a furfangos kántort küldte a királyhoz, aki megoldott minden talányt. Nem maradt el a jutalma. Mivel az itókát igencsak kedvelte, Mátyás úgy döntött: Cinkotán nagyobb lesz az icce, mint másutt — nem két, hanem három meszely. Icce ? Meszely ? Hol vannak már ezek az űrmértékek! A cinkotai vendéglőkben fél deciket és litereket mérnek és ezek semmivel sem nagyobbak, mint bárhol másutt. A borisszák és a pálinkakedvelők legnagyobb bánatára. CINKOTA Az öt település helyén valamikor, öt-hatszáz éve, csak kettő állt. Cinkota és Rákosszentmihály. 1950-ig külön-külön fejlődtek a községek, és történetüket csak azóta írják együtt, mióta egy kerületté egyesültek. A házsorok azóta szinte egybeépültek. Alig látni a határvonalat, csak a régi épületek stílusa figyelmeztet: most Cinkotán járunk, most Mátyásföldön, most pedig Sashalmon. Cinkotán a modern családi házak között tornácos épületek állnak. Kőoszlopok, kerekes kutak, deszkakerítések. Az udvarokon csirke kapirgál, az árokparton, a hóban sziszegő libák ülnek. Négyszáz család még most is földműveléssel foglalkozik. A XVI. kerületi Aranykalász téesznek kétezer holdja van. (Igaz: a tagság egyre öregszik. A fiatalok elhagyják apáik foglalkozását és az iparhoz pártolnak. Egy példa egyetlen családon belül: Válent Pál brigádvezető a szövetkezetben, fia — János — az Ikarus gyár szocialista brigádjának vezetője.) A cinkotai utcák nagy része — falusi utca. Nem csodálkoznék, ha ringó szoknyájú, hímzett kendős asszonyok jönnének szemben. De nem jönnek. Téli kabát, műbőr csizma, bolti fejrevaló itt is a divat. Pedig szép az itteni viselet. Fekete-kék színben pompázik a vállkendő, a pruszlik, az ingujj, a kötény. A menyasszony fehér, világoskék ruhát hordott, és ahogy korosodott, úgy cserélte ruháját sötétkékre, lilára, feketére. A hímzést, az égszínű madarakat, leveleket, virágokat északról hozta ez a nép. Anyanyelve szlovák volt. A XVIII. században telepítették ide az evangélikus tótokat — a kipusztult magyarság pótlására, — vallásszabadságot, földet, kisebb úrbéri terheket ígérve nekik. Az ígéretekből kevés maradt, Cinkota azonban — a török kiűzése utáni holt, elárvult Cinkota — újjászületett. A tatárjárás után jelent meg az első adat, amely a település létét bizonyítja. IV. Béla király a Margitszigeten élő, Domonkos apácarendnek ajándékozta ezt a területet. írásban először Scyngota néven szerepel a község. Bizonyítottnak látszik, hogy 1259-ben még csak birtok terület, 1319-ben azonban már falu. Erre vezetnek a kereskedelmi és a hadi utak. A XV. században csárdát építenek a Rákos patakhoz közel, a pesti vámon kívül. A vendégfogadó évszázadokon át fönnállt. Helyén épült az az italmérés is, amely nevét arról az óriási iccéről kapta. (Most csak a HÉV Nagyicce megállóhelye emlékeztet erre, és az épület, ahol most tüdőbetegeket gondoznak.) Mátyás kora, Mohács, török idők. Cinkota — a budai pasalik, budai szandzsák, pesti nahiejébe tartozó község — egyre pusztul, egyre jobban néptelenedik. Szedi az adót a budai basa — a Baja utca 16-ban látható még a Törökház, amelyben a hagyomány szerint a muzulmán helyőrség tanyázott — és elküldi katonáit a járandóságért a bécsi császár. 1647-ben 53 Pest környéki falut írnak össze. Cinkota az adókönyvekben nem szerepel. Jön a szlovákok betelepítése, jön a XVIII. század végének viszonylagos gazdasági fellendülése. Teremni kezdenek a földek, gyarapodik az állatállomány, dúsabbak a rétek. Cinkota hagyományos terménye mellett megjelennek a zöldségfélék, megterem már a burgonya, a paradicsom, az uborka és a káposzta. Szaporodnak a házak. A faluk vályog, a tetejük zsúp. 1848-ban, a szabadságharc idején 953 lakosát tartják nyilván. 1849. április 11-én — nem egészen egy héttel az isaszegi győzelem után — Cinkota határában méri az utolsó vereséget a magyar honvédsereg Jellasics csapataira. Április 24-én Aulich tábornokot Cinkotáról hívja be a magyar főváros küldöttsége a kiürített Pest-Budára. 12