Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Sarlós István: Gondolatok az évfordulón

Napjainkban ezerféle formában értékeljük a 133 nap eseményeit és sikereit. A lényege ezeknek az értékeléseknek az, hogy a felszabadított népi alkotóerő, ha van terrénuma annak, hogy terveit valóra váltsa, csodákat tud művelni. Szinte szemvillanásnyi idő alatt jöttek létre azok az államhatalmi és államigazgatási szervek, amelyek nélkülözhetetlenek minden állam életében, és amelyek jelen esetben összetételüket, célkitűzésüket és munkamódszereiket tekintve híven tükrözték azt, hogy a forradalom ügyének megtestesítői. Rövid idő alatt szervezték meg a város élelmiszerrel való ellátását, biztosították a munka folyamatosságát, gondoskodtak a gyermekek foglalkoztatásáról, üdültetéséről, és lehetőséget nyújtottak arra, hogy a tudás és a kultúra közkincs legyen. A ma embere sokat tanulhat attól a forradalmi lendülettől, amely e rövid időszak alatt a főváros életét jellemezte. A Tanácsköztársaság és a főváros vezetői, a forradalom hívei, az egész lakosság lelkesedése vált annak az alkotó munkának a forrásává, amelyik akkor nemcsak az aznap igényeit elégítette ki, hanem gondolt már a jövőre is, a város fejlesztésére, életének megjavítására. 1919 akkor még nem realizálható elképzelései lehetnek a kezdőpontjai a szocialista várospolitikának. E politika lényege az, hogy gyors ütemű, minden ágazatra kiterjedő, arányos fejlődést kell biztosítani minden lakos életkörülményeinek megjavítása és az emberek igényeinek kielégítése érdekében. A szocialista várospolitika a várost egységes egésznek tekinti és biztosítja lakói teljes egyenjogúságát. Ennek eredményeként az ellátottság tekintetében nem tehet különb-1 séget belváros és külváros között, s ha ilyenek vannak, akkor ezek eltüntetését kell úgy feladatként vállalni, mint ahogy azt mi ma tesszük. A fejlesztési tervek meghatározásánál az állami és helyi erőforrások mellett jelentős szerepet kell e munka során a lakosság közreműködésének biztosítani a tervezésben, döntésben és végrehajtásban egyaránt. A szocialista várospolitika fő témája az emberekről való gondoskodás, ami biztosítja az egészséges létfeltételeket, meghatározza az együttélés szabályait és mindenkor összhangot teremt a közösség és az egyének érdekei között. Az ember iránti érdeklődés nem teszi lehetővé az egyének rangsorolását aszerint, hogy melyik korosztályhoz tartoznak, mert a mi társadalmunk ugyanúgy kötelességének tartja a munkából már kiöregedettek védelmét, mint azokét, akik az adott kor teremtő korosztályaihoz, vagy éppen a jövő generációjához tartoznak. Ezért kell, hogy az emberekről való gondoskodás az anya- és csecsemővédő intézetek létrehozásával kezdődjék és a sor ennek megfelelően az öregek ellátását biztosító intézetek működtetésével fejeződjék be. E szép és nemes célok 1919-ben, a külső és belső ellenforradalmi támadás következtében, a Tanácsköztársaság bukása miatt nem valósulhattak meg. A bukás következtében a város fejlődése évtizedekre lelassult. Budapest fejlesztésében ez idő alatt kettős tendencia érvényesült. Az egyik minden kényelmet, lehetőséget meg akart adni az uralkodó osztálynak, a másik tendencia abban jutott kifejezésre, hogy mindazok, akik részt vettek 19-ben, vagy akiknek osztályérdekük volt a Tanácsköztársaság forradalmi győzelme, másodrangú állampolgárokká, üldözöttekké, kisemmizettekké váltak. Ebben az időszakban is fejlődött a főváros, de a két tendenciának megfelelően Janus-arcú volt. Az egyik arc megfelelt a modern kor követelményeinek, a másik arc elmaradott, elhanyagolt, beteg volt. A II. világháborút követő új időszaknak kellett elkövetkezni ahhoz, hogy a fejlődés üteme és tendenciája megváltozzék. A változások rugói többfélék; az első és legjelentősebb azonos azzal, ami 1919-ben a nagy változások oka volt: a proletárforradalom győzelmének ereje, a lakosság által nyújtott támogatás, a szocialista célkitűzésekért való harc. A második rugó egy általános világjelenség: a technika gyors fejlődése, mely a mi speciális helyzetünk, a szocialista tulajdonviszonyok és társadalmi viszonyok körülményei között, az átlagosnál gyorsabb előrehaladást eredményezett. A harmadik szintén világjelenség: a városiasodás folyamata, amikor a világ minden sarkán a városok felé mozognak az emberek, ott kívánnak letelepedni és élni. E folyamatok hatására alakult és alakul át a mi fővárosunk olyan módon, hogy miközben megőrzi a múlt jelentős értékeit, megtartja a történelmi város szerkezetét, e városszerkezetre és e köré új és korszerű városnegyedeket épít. A városiasodás a mi korszakunknak sok vitára alkalmat adó jelensége. Aki a térképet figyelmesen szemléli, azt látja, hogy gombamódra szaporodnak a nagy lélekszámú települések, koncentrálódnak adott területekre emberek, és ugyanakkor a korábban jelentős szerepet játszó falvak száma mindenütt csökken. (Itt természetesen a mezőgazdaság gépesítése is szerepet játszik.) A város mint település a jelenlegi helyzetben sok előnyös, de igen sok hátrányos vonással rendelkezik, és emiatt a városfejlesztéssel foglalkozó szocialista szakemberek legfőbb célja, hogy a városi település előnyeit megtartva, hátrányait fokozatosan csökkentsék. Ma a város fogalmával együttjár a hajszoltság, a fokozott élettempó, a zsúfoltság, a közlekedés és az üzemek okozta zaj, a közlekedés, a termelés, a fűtés és a zsúfoltság miatt kialakult rossz levegő. A várost a baleseti veszélyek és lehetőségek megsokszorozódása, valamint az a veszély jellemzi, hogy lakói elszakadnak a természettől, a természet egyre inkább misztikummá válik számukra. Mindez együttjár azzal, hogy kevés a városi ember tényleges pihenő- és szabadideje. Természetes azonban, hogy a város a lakosságának ennél sokkal több jót nyújt. Biztosítja egyrészt a korábbinál kulturáltabb életmódot. Biztosítja a kulturálódás sokoldalúságát; az alsófokú iskoláktól az egyetemekig minden a lakosság rendelkezésére áll. A városban könnyebben érhetők el a civilizáció vívmányai, mint falun. A város a munkalehetőségek és szakmák széles választékát biztosítja, tere a korszerű és gyors közlekedésnek és lehetőséget nyújt a sokirányú szórakozásra is. A városi élet szoros kapcsolatot teremt lakói és a világ között, sokkal jobban kitárja lakóinak látókörét, mint az egyéb jellegű települések. Mindezek felsorolása azt a meggyőződésemet fejezi ki, hogy a városi együttéléssel járó bajok és gondok leküzdhetők, átalakíthatók, és ennek révén a városi élet teljes egészében széppé és élvezetessé tehető. Mit várunk el egy korszerű várostól? Elsősorban azt, hogy magán hordja mindazokat a jegyeket, amelyek jellemzők kell hogy legyenek egy városra. Egymástól elkülönített, de közlekedés révén egymással szoros kapcsolatban álló, önálló funkciójú igazgatási egységekre van szükség. Szükséges, hogy a mi városunkban mindig jelen legyenek a múlt értékei, de legyen tere mindig a kialakuló újnak is. Szükséges, hogy ezek a kialakuló egységek, miközben speciális jellegűek, funkciójuk tekintetében többsíkúak legyenek. Arra gondolok itt, hogy a hosszú ideig csodálatosnak tartott alvóváros sem nálunk, sem másutt nem vált be. Nem is válhatott be, mert ha egy város alvó, akkor nem város; és akkor nem alvó egy település, ha élettel telik meg anélkül, hogy ez zavarná az ott élő embereket. Röviden szólva, minden új településen létre kell hozni a lakások mellett az üzlethálózatot, a szórakozás és kulturálódás intézményeit, sőt munkahelyeket is. A munkahely jelenléte nem feltétlenül rontja az életkörülményeket. Minden korszerű munkahely — természetesen itt nem 30 ezres üzemekre gondolok, hanem elsősorban a lakók ellátását szolgáló intézményekre — be tud illeszkedni egy lakónegyedbe. A városok esetében a természettel való szerves kapcsolat is jelentős. Ebben az egyik fontos lépés azon jelenségek megszüntetése, amelyek lehetetlenné teszik a természet jelenlétét. Pontosabban arra gondolok, hogy meg kell szüntetni azokat a forrásokat, amelyek nemcsak a levegőt szennyezik, hanem pusztítják a növényzetet is. Korszerűsíteni kell tehát a termelést, a közlekedést és a fűtést. E szerves kapcsolat másik eleme a város olyanformán való kialakítása, hogy parkok, zöldterületek mindenütt, a lakosság minden korosztályának rendelkezésére álljanak. Az ésszerű telepítés biztosítja, hogy fa, növény és virág mindenütt övezze az együttélő emberek lakásait és házait. Nagyon fontos, hogy a mi városunkban a közlekedés valóban az emberek egymáshoz való közeledését és úticéljaik elérését biztosítsa, a ma még meglevő és jellemző veszélyforrások nélkül. Ehhez a szintbeni keresztezések megszüntetése, a Metro-vonalak építése, precíz jelzőberendezések alkalmazása és korszerű járművek igénybevétele szükséges. Fontos a városban, hogy mindenki megtalálja a tehetségének megfelelő munkakört, oly módon, hogy e munkakör betöltése, a napi munka elvégzése minden tekintetben kellemes és kívánatos legyen számára. Ezért városfejlesztési programjainkban a foglalkoztatottság és a munkahely fejlesztésének kérdése mindig jelentős szerepet kap. A város társadalmi együttélése sok általá-2