Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Sarlós István: Gondolatok az évfordulón

nos problémát vet fel: milyen egységekben, hogyan éljenek együtt az emberek, müyen legyen egymással való kapcsolatuk, milyen normák szabályozzák ezeket a kapcsolatokat, milyen legyen az egyén és a közösség viszonya? A társadalom természetesen egyénekből tevődik össze. Közismert az a tapasztalat, hogy egy ember önmagában semmi, mert a társtalan ember sem alkotni, sem élni egészséges módon nem tud. Ezért szüksége van arra, hogy mindenkor és mindenütt hozzá hasonló emberekkel legyen körülvéve. Az emberi együttélés legtermészetesebb formája, a jelen és a jövő fontos alkotó eleme a család. Ennek a társulásnak megfelelő keretet és környezetet a lakás nyújt. A lakás egyik korábbi döntő szerepe, nevezetesen az, hogy védelmet nyújtson a természet viszontagságai ellen, ma már sokadrangúvá válik a lakás egyéb funkciói mellett. Ezek az egyéb funkciók egyre nagyobb jelentőségűek lesznek. A következőkre célzok: biztosítania kell a család együttélését, lehetőséget kell nyújtania arra, hogy az egyének igényeinek, sőt pülanatnyi hangulatának megfelelően a család tagjai lakáson belül el is különülhessenek egymástól. A jó lakás a pihenés feltételeinek biztosításával módot ad arra, hogy a napi munka után regenerálódjanak az emberek. A korszerű lakásban lehetőséget kell teremteni arra, hogy lakói a kultúra különböző formáival találkozzanak és azt egyéni ízlésüknek megfelelő módon élvezni tudják, ugyanakkor legyen alkalmas arra, hogy a család társadalmi életének egy részét itt bonyolítsa le. Tudom, hogy messze vagyunk még e teljesség elérésétől, mégis szükségesnek tartottam a felsorolást, hogy ebben a nagyonis gyakorlati problémában a reánk váró feladatok nagyságát jelezzem. Az említett funkciók teljesítése természetesen nemcsak attól függ, hogy mekkora a lakás, hanem döntő mértékben attól, hogy felszereltsége és ellátottsága milyen mértékben elégíti ki a családok igényeit. Ezek az igények pedig napról napra változnak: nő a víz, a gáz és az elektromos energia iránti igény, változik a fűtési módok alkalmazásával kapcsolatos igény, és jól működő gépi berendezés szükséges a lakás mindennapi tisztántartásához is. A város keretei között kell létrehozni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosság egésze — minden egyén — sajátos vonásait megtartva és érdekeit tiszteletben tartva, jó lokálpatrióta módjára éljen és dolgozzon. Minden igény kielégíthető. Ennek van azonban néhány fontos előfeltétele. Ezek felismerése és teljesítése az embereken múlik. A lakosságon múlik, hogy mikor és milyen mértékben ismeri fel a szocialista közösség és az ő egyéni érdekei közötti azonosságot. Rajtuk múlik, hogy e felismerés után magatartásuk és munkájuk révén hogyan elégítik ki a társadalom igényeit. Szükséges az is, hogy az igények feltárását a lehetőségek felmérése kövesse, s hogy a feladatok vállalása arányban legyen a lehetőségekkel. Ez utóbbit döntő fontosságúnak tartom, mert e nélkül nehezen értik meg az emberek, hogy ha tudjuk, müyennek kell lennie egy szocialista városnak, akkor miért nem valósítjuk meg azonnal. A mi nemzedékünk kikovácsolja a jövő terveit, előkészíti azok végrehajtását, a távlati célok érdekében óriási eredményeket ér el és birtokosa lesz a rész-sikereknek, a célok egy része megvalósulásának. Az tesz bennünket igazán emberré, hogy emellett tudunk lelkesen dolgozni olyan célokért, olyan életkörülményekért, amelyeknek nem mi, hanem utódaink lesznek az élvezői. Érdemes ezt vállalni, mert miközben örülünk annak, hogy miként javul a mi életünk, reálissá tesszük a ma még elérhetetlennek tűnő tervek megvalósulását is. A múlt, a jelen és a jövő így ötvöződik a mi munkánkban. így alakul ki a szocialista várospolitika és így valósulnak meg az emberiség évezredes álmai. KESZTHELYI ZOLTÁN Tízórás muzsika Két évig nem láttalak, két évig nem hallottam a hangod, közel voltunk egymáshoz, azonos formájú házban, nem osztottad meg örömeidet, nem osztottad meg bánatod, izgalmaidból sem adtál át semmit sem; féltél talán, hogy én is adhatok izgalmat ? én is zokogok, mint aki elvesztette nagyanyját ? Egyik hónap fáradtan hozta a másikat, esőt, vihart és emberiséget fenyegető híreket hoztak, s mi nem láthattuk egymást, nem beszélhettük meg azt, ami bánt, a rossz szomszéd duhajkodását, a kiskirály-szomszéd fenyegetődzését, csak telefondróton küldted a híreket, sírásodat is telefonon bocsátottad szárnyra, de a te hangod nem rajzolhatta elém arcod, növekvő lányságod, növekvő becsvágyad, a szemedben fénylő könnyet, a könnyáztatta zsebkendőt, amikor elfordultál a tükör elöl s vitted azt a masinát, amely itta a hangod, hangoddal együtt fájdalmaidat, falakat repesztő fájdalmaidat, ébredésed sóhaját, elalvásod békéjét, amikor nem fáj már a szomszédok átka, csak arra gondolsz, hogy tízórás muzsika a jövendő. SZULY GYULA Pesti találka Ugy ismerne rám Budapest ha még a körúton várnék tavaszi időváltozást és mindenütt őszt találnék, a Calvin-téren állna kilt, Csodálkozó szemű szobrok lépnének előlem odébb, nem maradna, csak homlok egy bevert orr, szigorú arc, mereven napnyugatra nézne tovább, ha rá ma is ujabb ostrom szakadna. Figyelnék, rajtam mi az új. Nevem ?! Borotvált arcom ? A homlokomra írt szöveg, bármily magasra tartom? Más térre került kutakon viziistenek állnak télikabátban én is ott tartok egy roppant tálat. Ez lenne nekem Budapest, miatta silbakolnék, ujjá lett városért, megint ugy, mint a kirabolt ég, eső után — begyüjteném amiből emlék lesz majd, emberi kapcsolatokat fénnyel terített asztalt, kitölteném a tereket, széles fronton, a házat; elhagyott épületelem, amelyre nem vigyáztak. 3