Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Sarlós István: Gondolatok az évfordulón

VII. ÉVFOLYAM 3. SZAM 1969 MÁRCIUS II FŐVÁROS FOLYÓIRATA ft Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,—Ft egy évre.. 120,—Ft 68.4607 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Sarlós István: Gondolatok az évfordulón ... i A Fővárosi Tanács Aranyérmének idei kitüntetettjei ... 4 Garai Gábor: A forradalom felelőssége .... 5 Katona Éva: Beszélgetés Somlai László igazgatóval az élelmiszerellátásról 6 Illés Endre: A megzsarolt ember 10 Kereszty András: Az ismeretlen XVI. kerület .. 12 Dr. Szekeres József: A Tanácsköztársaság első 27 napja a Városházán 18 Emlékezések Münnich Ferencre 20 Murányi—Kovács Endréné: Kedvező fordulat a fővárosi gyermekvédelemben 23 FÓRUM Vincze Oszkár: Munkaerőcsábítás az építőiparban 28 Válasz a tévé „Fórum" műsorában elhangzott kérdésekre 34 I. Cshenkeli—S. Bukrasvili: Tbiliszi — a fejlődő metropolis 38 Zolnay László: Egy száznyelvű város — a középkori Buda 41 A címlapon: Egry István: A Vörös Igazság (részlet) Szelényi Károly reprodukciója A hátsó borítón: Gink Károly: A Városháza Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság tagja; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Sarlós István Gondolatok az évfordulón A jubileum — a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója — jogos büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, akik 1919 megteremtőinek utódai vagyunk. Büszkék vagyunk, mert a magyar proletárforradalom akkori győzelme egyik döntő láncszeme az I. világháborút követő kiemelkedő és máig is ható történelmi sorsfordulóknak. A négy évszázados Habsburg elnyomást betetőző világháború, az ezt követő forradalmi mozgalmak, a KMP megalakulása, bekapcsolódásunk a világ forradalmi mozgalmának áramlatába, elődeink harca a megalkuvás és kishitűség ellen logikus kapcsolattá alakulnak, ha 1919. március 21. előzményeit vizsgáljuk. Egész népünk szerepet játszott ezekben az eseményekben. A tömegek forradalmi akciói törték át a monarchia bástyáit 1918. október 30-án és teremtették meg a polgári forradalom győzelmének előfeltételeit. Ezek a tömegek lelkesedésüktől és a jövőbe vetett hitüktől izzóan folytatták 1918 őszén azt a harcot, amit sokan már október 31-én szívesen abbahagytak volna: a harcot az úri Magyarország ellen, a Köztársaság védelméért és a következő lépés, a proletárforradalom sikeréért. Ugyanezek a tömegek védték a fiatal KMP-t az ellene törő erőkkel szemben és váltak az 1919. március 21-ét követő 133 nap szilárd bázisává. Októbertől márciusig ismét egy logikus folyamat vezetett el. Ez a folyamat azonban már szervezettebb és céltudatosabb volt, mint a polgári forradalom győzelme előtti, hisz alaphangját a forradalmi munkásosztály célkitűzései és az 1917-es forradalom győzelmének sikerei határozták meg. A küzdelem résztvevői tudták, hogy egy új világért indulnak harcba, és tudták azt is, hogy a legdöntőbb a politikai hatalom megszerzése, úgy, hogy ennek birtokbavétele előtt már fel kell készülni a hatalom gyakorlására, az alkotó munkára és a létrehozandó proletárállam védelmére. A Tanácsköztársaság, sikereivel, folyamatával és bukásával együtt dicső korszak. Dicső volt, mert létrejötte egy forradalmi népi megmozdulás eredménye. Dicső volt, mert intézkedései és tettei példát mutattak és mutatnak, hogy mit és hogyan, milyen egyszerű eszközökkel és milyen rövid idő alatt lehet tenni az új élet kialakítása érdekében. És dicső volt bukásában is, mert a hatalom ugyan elbukott, de az eszméje tovább élt; megmaradtak azok az erők, amelyek hitvallásuknak tekintették a harcot az újabb győzelemért, és megmaradtak a Tanácsköztársaság külföldi barátai és szövetségesei is. Az események, hazánk helyzetét tekintve, érthető módon Budapestről indultak ki. A legfontosabb mozgalmak itt jöttek létre és csak Budapest megszállása vetett véget a Tanácsköztársaságnak. Részvételével Budapest méltó volt saját múltjához, melynek során mindenkor a hazai haladó és forradalmi mozgalmak élén állt. 1