Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Bajor Nagy Ernő: Főváros kicsiben

Budapest Belvárosa, vagyis ötödik kerülete 483 holdon épült fel. Egy teljes órát töltöttem el a lexikon forgatásával, míg hasonlóan kis területet elfoglaló falucskákra, Döbröcére, Felsőberkifalura és Dobronkahegyre akadtam. De teszem azt, Kartal már 4990 hold területtel szerepel a kézikönyvekben, Kornádi neve pedig csaknem ötvenszer nagyobb területet takar be sajátjaként. Négyzetkilométerre átszámítva, a Belváros 2,3 km2

, a haza területének alig több mint 1 negyvenezred része. És e tenyérnyi földdarabkán találjuk — három kivételével — az ország valamennyi minisztériumát, az Országházát, az MSZMP központját, a Nemzeti Bankot, a Tudományos Akadémiát, a Tervhivatalt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem két karát, három olyan mammutkönyvtárat, mint az Egyetemi, az Országgyűlési és az Akadémiai Könyvtár, a Nemzeti Galériát; s annyi itteni cég nevében szerepel az „impex", hogy úgy tetszik, a külföldi üzletkötők e néhány arasznyi körzetben minden kapcsolatra rátalálnak, amire csak szükségük lehet Magyarországon. Ezt a kerületet négy olyan fontos híd köti össze a túlparttal, mint az Erzsébet-, a Szabadság-, a Margit- és a Lánc-híd. Amit kihagytam ebből a hevenyészett fölsorolásból, az sok európai fővárosnak elegendő volna ahhoz, hogy kulturált, érdeklődésre méltó városnak tekintse önmagát. Bolt és múlt Hadarószavú, testes olasz úr szól a Szép utca és Kossuth Lajos utcai Bútor Bizományi Bolt vezetőjéhez: — Signora, ho una domanda urgente . . . Vagyis egy sürgős kérése volna . . . Csak ennyi: nyissák ki számára az egyik reneszánsz szekrény fiókjait. Gyors bútormustra, majd minden átmenet nélkül a vélemény: — A szekrény nagyon szép, nem is túl drága, a Szűzre mondom, hazavinném, ha elférne a kis Fiatom poggyásztartójában. De hogy ez a helyiség micsoda szűk kis ketrec. Belém sajdul az utolsó szó. Neki ketrec, nekünk az első szabadság mámoros tágassága: itt volt a Landerer—Heckenast féle nyomda, a nagy Március idején az itt nyikorgó sajtóról röppentek föl az első szabad magyar nyomtatványok, a 12 pont és a Nemzeti dal, itt készültek később a Kossuth bankók nyomódúcai is. És a Szép utcára tekintő elsőemeleti lakás bérlője egyidőben az a lapszerkesztő volt, akinek ,,isten kezébe adta a tárogatót", s akinek nevét dalba , imába foglalta a nép. És lakója volt e háznak a Toldi szerzője, a Háry János poétája és Vörösmarty Mihály. Toscana embere nem tudja, hogy nemzetünk létének milyen nagy pillanataira emlékeztetnek bennünket e közömbös színű falak. Vajon a Kossuth utcában sétáló pesti tudja-e? Centrál — Luxor Mai hírességeit ismeri-e a belvárosi ember? Kozma István, korunk Toldi Miklósa, az olimpiai és világbajnok birkózó nem mehet úgy végig a Váci utcán — ahol különben otthona van —, hogy ne fordulna utána a tömeg. Persze, ez a hökkent érdeklődés inkább mondába illő termetének szól, személyét már kevesebben ismerik föl. Thurzó Gábor, a regény- és drámaíró feketepulóveres alakja gyakran tűnik föl ezen a tájon, családja régi belvárosi família, ő maga is mindmáig abban a házban él, ahol ősei jóillatú kenyeret sütöttek a pestiek asztalára . . . Egyszer merő unalomból megkérdeztem egy öreg nénit, nem ismeri-e véletlenül a fekete kutyáját sétáltató férfit? Hogyne ismerné. Rögtön közölte is: — A Rutterschmidt pék fia, iskolázott, okos ember. De az a foszlós kenyér, amit az apja sütött . . A kerület túlfelén, a Stollár Béla utca és a Luxor eszpresszó közötti szakaszon Bernáth Aurél szikár figurája, szigorú arca vegyül el a járókelő rengetegben. A Luxor különben hipnotikus erővel hívjavonzza a szellem emberét. Kassák Lajos Óbudáról villamosozott ide, hogy szótlanul kávézzon. Lajtai Lajos, aki életének utolsó harmadát Stockholmban élte, azt írta egyszer nekem: ,,Mi van a Luxorban? Alig várom a nyarat, hogy már ott lehessek és szidhassam a feketét . . ." A nyűtt zsöllyéken hányszor láthatja az arrajáró, mint vitatkozik Keres Emil színigazgató a suhanc ábrázatú költővel, Hárs Györggyel. Román György, az író-festő, hajdani profi öklöző mély pincehangon magyaráz egy esztétikai fogalmat. Antal Gábor kritikus itt csipegeti nábobi reggelijét, és Gyugyi — rendes nevén Ságody József dalszövegíró — itt emlékszik elérzékenyülten: — Az volt ám az idő, amikor Horváth Jenőnek megírtam: „Rád bízom az életem". Kállai István, a szikrázó humorú kabarészerző és darabíró itt próbálja ki asztaltársasága tagjain legújabb poénötleteit. Néha fölvillan a bejárat keretében Ajtay Andor szép ősz oroszlánfeje. Mintha az idő a Belváros túlfeléből ide telepitette volna át a művészek ..gyűldéjét". A mai negyvenesek még jól emlékeznek a Centrál kávéházra, ahol olyan mesterek színe elé vezették föl annak idején a poétának valókat, mint Karinthy, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, Babits és Tóth Árpád. A mai magyar költészet derékhadába tartozó tollforgatók irodalmi önéletrajza többnyire így kezdődhetne: akkor Kormos István (e név esetenként behelyettesíthető Koprétól Juhász Ferencig bárkinek a nevével) elvitt a Centrálba és bemutatott Illyés Gyulának, Féja Gézának, Komlós Aladárnak stb., hogy ő nézze meg zsengéimet, érdemes-e költészettel foglalkoznom . . . A kávéházakon kívüli világ sem szűkölködött és szűkölködik itt nevezetességekben. Ortutay Gyulát, Erdei Ferencet a Belgrád rakpart táján látja gyakran a járókelő. És ott talál kozhatik azzal, akit fél Európa tisztel s aki fél Európával vitázik — Lukács Györggyel. Kinőtt városnegyed Aki idegen hétköznap, ötóratájt a Belváros valamelyik főútvonalán jár, bízvást hiheti: valamilyen nevezetes látnivalóhoz az utcára tódult a kerületből minden teremtett lélek. Pedig mindössze a hivatalok dolgozói mennek hazafelé. A 65 ezer lakosú kerület ugyanis legalább 130 ezer ember munkahelye. Napközben pedig a külföldiekkel — a pesti oldal idegenforgalmi látványosságainak a zöme, a Váci utca, a Belvárosi templom, a Bazilika, több elegáns szórakozóhely itt található — és a hivatalok ügyfeleivel negyedmillióra is növekszik a Belváros személyforgalma. A nap bizonyos szakaszaiban már komoly parkolási problémák mutatkoznak. Úgy is mondhatnók: telített ez a városrész. Több tekintélyes építész emiatt ellenzi is, hogy magasépületek kerüljenek különösen a klasszikus Belvárosként emlegetett területre, mert az növelné a közlekedéssel kapcsolatos gondokat és széttöredezné a városkép harmóniáját. Abban viszont a legkonzervatívabb Belváros-rajongók is egyetértenek, hogy rengeteg lehetőség van az adottságok jobb kihasználására. Ilyen lehetőségeket kínál a Bajcsy-Zsilinszky út is. Már régen a Nagykörúttal kellene mérkőznie fényben, üzleti vonzásban. (Sokak szerint itt kellene fölépíteni a már régesrégen fölépítésre váró korszerű nagyáruházat.) Voltaképpen az Alkotmány utca reprezentatív tágassága is mindmáig kihasználatlan. A Váci utca Vörösmarty tér és Erzsébet-híd közti szakaszára merőleges utcák hűdöttek. Mintha bennük csak petróleumlámpák gyatra világa pislákolna . . . Tatarozási elégia Évente 150 milliót költenek a Belváros történelmi épületeinek felújítására, karbantartására. Budapest igazgatásának központi hajléka, a volt Károly kaszárnya — több mint 70 éve ideiglenes otthona a városkormányzás központi apparátusának — az idén öltözött új vakolatba. Elsőemeleti folyosója, melyhez hasonlóan szép és hosszú folyosó aligha van még egy az országban, restaurálása után eddig nem sejtett értékeit tárja föl a látogatónak. De van mitológiai időtartamú és bonyolultságú restaurálás is a környéken. Az úgynevezett Trattner-házé. A följegyzések szerint az épületet (átjáró ház: Városház utca 6 és Petőfi S. u. 3.) „Hild József építette 1832-ben". Valaha itt működött a nevezetes Trattner Nyomda, itt jelent meg a XIX. század nagyfontosságú folyóirata, a Tudományos Gyűjtemény, ez a ház nyújtott szállást kezdetben az Akadémia könyvtárának. Nos, ezt a házat egyesek szerint 15, mások szerint „csak" 12 éve tatarozzák. Ez alighanem magyar csúcs a tatarozások történetében. Milyen most, amikor ezeket a sorokat rovom? Udvarán betoncsövek, deszkahulladékok, nádpallók, cserepek, téglakazlak riasztó összevisszasága. Még gödör is akad, és szemétkupac. Van olyan lakó, aki már két és háromnegyed éve él szükséglakásban. (Minden lakást modernizálnak.) A mosókonyhákat igénybevették az építők — mosás csak a lakáson belül. Az építési zűrzavar miatt már többeket ért baleset: volt, aki porcleváláshoz