Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Bajor Nagy Ernő: Főváros kicsiben

vének miért oly fontos cukrászdacégérré válni. Különösen akkor, ha nem válik azzá. A közönség — igaza van — ellenáll. Szerintem, aki a Gerbaud-ot Vörösmartyra keresztelte, az is Zserbót mond mindmáig. Gerbaud Henrik, a genfi születésű cukrász, kollégájával, Kugler Henrikkel (még József Attila is azt írta gyermekkori zsengéjében, hogy kuglert — már mint a süteményt — szeretne enni) megteremtette Magyarország legszebb és készítményei révén az országhatárokon túl is számontartott cukrászdáját. Miért ne viselhetné az ő nevét a műve, ha a Gundel Gundel lehet, a Láng gépgyár Láng lehet, és ha a Széchényi Könyvtár — nagyon helyesen — viselheti Széchényi Ferenc nevét, aki pedig köztudomásúan nem sóderlapátolással tett szert az alapítványa révén a nemzetnek juttatott vagyonra. Csak helyeselni lehet, hogy a Belváros több utcájának a nevét védetté, tehát átkeresztelhetetlenné nyilvánították. Ilyenek például a Reáltanoda utca, a Pilvax köz, a Képíró utca, az Aranykéz utca, a Haris köz stb. Egyébként a névváltoztatási szeszély nem korunk sajátos jelensége. Olyan régi, mint Pest maga. Nézzük csak, miként cserélődött néhány utca neve az idők során. Új sörház utca — Búvárharang utca — Búvár utca — Gyapjú utca — ma: BÁTHORI utca. Kecskeméti tér — Széna piac — Sertéskereskedő tér — Széna tér — mo: KÁLVIN tér. Körösi utca — Körösi kereszt utca — Himző utca — Hímvarró utca — Aranyvarró utca — ma: CUKOR utca. Mai regények Aki húnyt szemmel azt igyekszik elképzelni, kik éltek, szenvedtek, ujjongtak itt, kik adtak hírtrangot a Belvárosnak néhány emberöltővel ezelőtt, megannyi regényalakot lát fölmerülni a múlt homályából. Az öreg Petrovicsékat, akik a mai Reáltanoda és Magyar utca sarkán fiuk, Petőfi otthonában találtak hajlékra. A Királyi Pál utca 9. látta Puskás Tivadar öccsét, Ferencet, aki itt teremtette meg az első magyar távbeszélő központot, 50 előfizetővel. A Magyar utca 28-ban volt a Lamacs ven,,jutott" egy botlásból következően, a házbeli vendéglő vezetőjének a lába három helyen tört el — gödörbe lépett véletlenül. A jelenlegi házfelügyelő még „csak" 7 éve van itt. Amikor ide kerültek, már tataroztak. Beszéltem egy gyerekkel, lehet vagy 14 éves. — Szeretnék már katona lenni — mondta. — Ilyen harcias vagy? — néztem rá. — Egész eddigi életem ebben a szörnyű rendetlenségben telt el. Vágyom a rendre. Az építők azt ígérik: 1968 végére itt is rend lesz. Majd meglátjuk. Vörösmarty vagy Gerbaud Párbeszéd a Vörösmarty téri cukrászda teraszán: — Anyuka, az a szobor kit mutat! — Vörösmarty Mihályt, kisfiam. — Anyuka, ez a tér Vörösmarty tér? — Igen, Vörösmarty tér. — A cukrászdára is az van írva, hogy Vörösmarty. Cukrász volt az a Vörösmarty Mihály? Az anya most már idegesen: — Költő volt fiacskám. Majd tanulsz róla. — Miért mondtad apunak, hogy a Zserbóba megyünk, ha a Vörösmartyba jöttünk? Csattan egy pofon. Lőrinczy György felvételei — Tudd meg, én mindig igazat mondok. A Vörösmarty az Zserbó. — Hát vagy Zserbó vagy Vörösmarty?! Az anya most már kétségbeesetten: — Azért Vörösmarty a Zserbó, hogy az utókor emlékezzék a Szózat költőjére. Egy szó mint száz, az én elmém is képtelen belátni azt, hogy szegény jó Vörösmarty Mihály nedéglő, ahol a Nemzeti Kör összejöveteleit rendezték, ahol Vörösmarty a bor mámorába hanyatlott Világos után, ahol titáni atyja lábanyomát kereste Petőfi Zoltán, a szerencsétlen. Ó, de hány regényalak mellett sétál el naponta a mai ember a Belvárosban! A Károlyi palotában él a hajdani grófnő, Károlyi Mihály felesége, munkatársa, titkainak ismerője, életének oltalmazója. A Múzeum körút egyik antikváriumában valamelyik kisdiák talán éppen Móricz Csibéjétől kéri Nyilas Misi históriáját, öregúr kocog csöndes léptekkel a Kecskeméti utcán — ki gondolná, hogy a szalmakalapos bácsi jogosult a mekkai zarándokokat megillető „hadzsi" cím használatára: Germanus Gyula, a nagy utazó. A Fejér György utca labdázó gyermekei abba sem hagyják a kupadöntőt, ha arra megy Déryné alakítója, vagy inkább a ma Dérynéje, Tolnai Klári. És akiknek nevét talán nem őrzik meg a lexikonok, de életük elválaszthatatlan a mai Belvárostól! Lády úr, a Párizsból hazatért cipészvirtuóz, akinél — a legenda szerint — olykor sírva rimánkodnak a primadonnák, vállalja már el a rendelést, de a mester kedvetlen s olyankor ... A szabó, akihez Londonból járnak öltönyt készíttetni, mert ő jobban eltalálja az angol ízlést, mint az albioni szaktársak. A bőröndös, aki minden szabadidejében a honi örmények történetének tényeit gyűjtögeti. De kár, hogy röstelljük kimondani: sok műemlékünkkel egyenrangú kincse-látványossága a Belvárosnak a kézműiparosok ízlése, szorgalma, bámulni való szaktudása. Székely József emléke Az itt tapasztalt lokálpatriotizmushoz hasonlóval talán csak a vízivárosiaknál találkoztam. Beszéltem olyan belvárosival, aki kerületének minden műemlékházát lefényképezte — pedig van vagy háromszáz. Rendszeresen találkozom az antikváriumokban gyűjtőkkel, akik minden könyvet, metszetet megvásárolnak, ami erre a városrészre vonatkozik. Jártam lakásban, ahol a falon ennek a negyednekszáz év előttitérképe függött a főhelyen. És a Párisi utca 7. számú házban (a bejárat fölött ott még a régi fölírás: „Zsibárus utca") az egyik harmadik emeleti lakás társbérleti szobájában tanúja lehettem annak, milyen is a családi hagyományok tisztelete ezen a tájon. Emlékszik a mai ember Székely Józsefre? A kevésnél is kevesebb. De itt minden személyével kapcsolatos papírszeletkét, emléktárgyat ereklyeként őriznek. Székely József volt a lakás főbérlőjének nagyapja. Pest megye hajdanvolt főlevéltárnokának emlékét övezi itt e kultusz. Szemere Bertalan patvaristája, az 1847-48-as országgyűlés ifjúsági elnöke, a szabadságharc századosa volt a nagyapa. Később az ő ötlete volt, hogy Pestet és Budát kis hajókkal, propellerekkel kössék össze — kapott is a megvalósító pénzembertől 1000 forintot és holtig érvényes szabadjegyet. S ő kreálta a Zenélő óra nevű vendéglőben — ma a Városház utca és Vármegye utca sarkán levő gyorstisztító Patyolat van a helyén — a róla elnevezett székelykáposztát. — Ez a nagyapa asztala, ez a verseskönyve, ez az újság írja róla, hogy Kossuthot köszöntötte negyvennyolcban, ez, hogy Teleki Sándor barátja volt, itt írja le, sajátkezűleg, milyenek voltak Budavár utcái, amikor Klapka futáraként Görgeyt fölkereste a visszavívott erősségben, ez itt Vadnay Károly megemlékezése róla . . . — Mikor halt meg a nagypapa? — Ó, jóval a születésem előtt, még kilencvenötben. Rekonstrukció A mai Belvárosban jócskán adódnak végletek. Gangos, sötétudvarú házak — és a Chemolimpex modern palotája. Tömjén és áhítat illatú templomok — és pénzes külföldiekre sóvárgó széplányok a bárok környékén. Elegáns könyvesboltok — és ponyvabörze az egyik belvárosi üzletlakás kirakatában. A legelfogultabb Belváros-rajongók olykor London belvárosának példájára City-kénr. emlegetik ezt a helyet. Ez az elnevezés kicsit fellengősen hat — a kerület mai állapotában. De holnap, talán... A Belváros tervezett rekonstrukciójában valóban világvárosi színvonalú üzleti negyed épül itt. Ez már csak azért is jó, mert a Belváros — ha akarjuk, ha nem! — elsősorban a Váci utca.