Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Hevesi Gyula: „Egy mérnök a forradalomban…"

Hevesi Gyula ff Egy mérnök Talán nem egészen érthető, miért adok a saját írásomnak idézőjeles címet. Legelőször is ezt kívánom megmagyarázni. Most, hogy elérkeztünk a Párt alapításának félévszázados évfordulójához, érthető, hogy a sajtó, a televízió, a rádió, a különféle szervezetek megkeresik azt az egynéhány embert, akik az ötven évvel ezelőtti történelmet az első sorokban csinálták. Azonban a tények, akárhányszor ismételjük el azokat, ugyanazok maradnak. Én sem igen tehetek mást, mint újra felidézem, amit a fenti címmel immár két kiadásban megjelent önéletírásomban részletesebben és elemzőbben kifejtettem. Ezúttal a pártalapítást közvetlenül megelőző forradalmi mozgalmakról szeretnék megemlékezni. Annak idején többé-kevésbé kezdeményezőenis részt vettem az eseményekben. Ismeretes, hogy a világháború kitörésének már első éveiben kezdtek a munkások és az értelmiség egyes köreiben a háborúval szembeni ellenállás gócai kialakulni. Volt köztük egy fiatal mérnökökből álló csoport is, amely, mikor már eljutott a forradalmi osztályharc szükségességének a felismeréséig, a termelésben elfoglalt helyzete révén, a később létrejött Gyárközi Bizottság keretében, a többi csoportok tevékenysége számára is tömegbázist jelentett. Ez a csoport, amely a proletarizálódás határán álló kispolgári rétegekből származó műegyetemi hallgatókból és kezdő mérnökökből állt — magam is közéjük tartoztam—, tulajdonképpen már a világháború előtti években összetalálkozott. Az az elképzelés hozott bennünket össze, hogy nyomorúságos anyagi helyzetünkből csak valamilyen hasznos találmány révén emelkedhetnénk ki. Ekkor még a munkássággal nem volt kapcsolatunk és a szocializmust is csak az egyetemi előadások diszkrediáló formájában ismertük. Érdekes, hogy éppen találmányi elgondolásainkkal kapcsolatban jöttünk rá a tőke kizsákmányoló, parazita voltára és arra is, hogy a mérnök tulajdonképpen éppolyan kizsákmányolja a tőkének, mint a munkás. Találmányi kísérletezéseink közben szabadalmak ezreit néztük át, és meggyőződhettünk róla, hogy minden valamirevaló találmány tőkés vállalat birtokában van; legtöbbször még a feltaláló neve is ismeretlen. A háború kitörése újabb felismerésekhez vezetett. Arra például, hogy a tőke nemcsak kisajátítja a tudományos és műszaki haladás eredményeit, de képes azt teljesen kiforgatni lényegéből: ahelyett, hogy az emberiség boldogságát, jobb jövőjét szolgálná, elnyomásának és elpusztulásának eszközévé válik. Amikor nagy protekcióval bekerültem az Egyesült Izzóba, mindjárt azzal kellett kez-16