Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Hevesi Gyula: „Egy mérnök a forradalomban…"

forradalomban.. denem, hogy aláírtam egy szerződést, miszerint minden leendő találmányom ellenérték nélkül a vállalat tulajdona; óriási kártérítést kell fizetnem, ha a gyárban szerzett tapasztalataimat valamelyik konkurrens cégnél értékesítem — és volt még egy sor hasonló kikötés! Ugyanakkor a műhelyekben és az irodákba közvetlenül szemem elé tárult a Műegyetemen oly „nagyszerűen" megcáfolt marxi elmélet igazsága a kizsákmányolásról és az értéktöbblettermelésről. Világossá vált előttem, hogy a tudomány tőkés kisajátítását és emberiségellenes felhasználását csak a tőkés társadalmi rend megdöntésével lehet megakadályozni. Erre pedig csak a kizsákmányoltak és elnyomottaforradalmi osztályharca képes. Rájöttem, hogy a mérnököknek is csatlakozniuk kell a legnagyobb szervezett erőhöz, a munkásosztályhoz, és erről sikerült háborúellenes baráti körömet is meggyőznöm. Az üzemi értelmiség szocialista szervezkedésének így váltunk úttörőivé. Érdekes, hogy kizsákmányolt voltukról éppen a tehetséges vezető mérnököket — persze, nem a részvényesek rokonságához tartozókat — tudtuk a leghamarabb meggyőzni, s őket már könnyen követték az alsóbb rétegek. A gyárosokat meglepetésszerűen érte az üzemi értelmiség szervezkedése. Első kollektív fellépéseink — főleg a drágaságtól hihetetlenül elmaradt bérszínvonal emelése és a rendkívül leromlott munkaviszonyok javítása érdekében — teljes sikerrel jártak. Nemsokára azonban másféle akciókat is kellett folytatnunk, különösen vezető tagjaink katonai rendszabályozása kivédésére, mert a gyárosok ily módon akarták szervezetünket letörni. Ellentétbe kerültünk a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőségével is, amely a tömegek elégedetlenségét a választójog kivívására irányuló harcban igyekezett fékezni és levezetni. Úgy láttuk, hogy bárminő akciónk csak akkor lehet eredményes, ha együtt lépünk fel a munkásokkal. Kerestük tehát és megtaláltuk a közvetlen kapcsolatot azokkal, akik hasonlóképpen gondolkoztak és nem helyeselték a vezetés opportunizmusát. így jött létre a Gyárközi Bizottság, amelyben a legnagyobb budapesti gyárak forradalmi gondolkodású értelmiségi és munkás képviselői vettek részt. Ez a bizottság szervezte és irányította a munkások és értelmiségiek számos együttes fellépését a gyárakban. Utalnék arra a figyelemre méltó esetre, hogy az Egyesült Izzó nőmunkásainak szervezését mérnökök és művezetők készítették elő. De arról, hogy miként lehetne véget vetni a háborúnak, nem volt világos elképzelésünk. Az oroszországi forradalom híre rendkívüli izgalomba hozta az egész dolgozó népet, s megmutatta számunkra is a háborúból kivezető egyedül lehetséges forradalmi utat. Az IKTOSZ (Ipari és Közlekedési-Tisztviselők Országos Szövetsége) mérnökszakosztálya nem sokkal az Októberi Forradalom győzelme után megalakult. A Gyárközi Bizottság pedig nyílt ellentétbe került a jobboldali szociáldemokrata pártvezetéssel. Különösen élesen ütközött ki az ellentét a nagy januári általános sztrájk idején, amelyet a kormánynak csak óriási katonai erővel és a jobboldali pártvezetőség áruló közreműködésével sikerült megtörnie. Ezután a forradalmi ellenzék vezetői közül sokakat letartóztattak, az IKTOSZ-t feloszlatták, és más intézkedésekkel is sokáig lehetetlenné tették, hogy szétvert erőinket megint összegyűjtsük. Néhány hónap alatt azonban mégiscsak összeszedtük magunkat, helyreállítottuk tömegkapcsolatainkat, de ezeket nem voltunk képesek szervezetileg megerősíteni. Nem álltunk természetesen az eseményeken kívül, sőt, elég jelentősen tudtuk azokat befolyásolni is. Mert például a köztársaság kikiáltását — azután, hogy még a szociáldemokrata miniszterek is hűséget esküdtek a királynak — a Gyárközi Bizottság és a többi forradalmi csoport által mozgósított tömegek kényszerítették ki. A döntő fordulatot azoknak az elvtársaknak a hazatérte hozta meg, élükön Kun Bélával, akik már részt vettek az Októberi Forradalom harcaiban, és megérttették velünk a pártról szóló lenini tanítást: forradalmi párt nélkül eredményes forradalmi harc nem lehetséges. Ezek az elvtársak a Kommunista Párt azonnali megalapítására szólítottak bennünket is. De sokan voltunk —, akik úgy gondolták, hogy egy ideig még a Szociáldemokrata Párton belül kellene megértetni a munkássággal az új párt szükségességét, mert ilyen módon nagyobb tömegekkel alakulhatott volna meg. De az események azt mutatták, hogy e tekintetben teljesen igaza volt Kun Bélának, aki a felmerült kételyek ellenére azonnal, november 24-én megalakította a pártot. Én magam decemberben jelentettem be Kun Bélának csatlakozásomat. Az éppen ülésező Központi Bizottság azonnal tagjai közé kooptált. A pártalapítás döntő fordulatot hozott a forradalmi mozgalom kibontakozásában. Öt hónap sem telt el és máris, Oroszország után először Európában, győzelemre vitte a proletárforradalmat! Hevesi Gyula (balról a harmadik civilruhában) a budapesti katonai parancsnokság tisztiiskoláján 1918-ban 17