Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Gink Károly: Lánchíd

VI. ÉVFOLYAM S. SZÁM 1968 MÁJUS Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költö; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Dr. Kőszegi Margit— Dr. Berti Béla CSEPEL Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE ÉS SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,—Ft félévre 60,—Ft egy évre ... 120,— Ft 68.0734 100 éves az Athenaeum Nyomda [vet mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 161 A TARTALOMBÓL Kiácz György: Margitsziget 6 Polgár Károly: Műalkotások a Margitszigeten 8 Hegedűs András: Egy igen rokonszenves — tehát igen veszélyes — illúzió io Révész Mihály: Krónikás följegyzések 12 Schlett István: „A fejek forradalmasítása"... 15 Benedek Marcell: „A fiatalsággal vigasztalódom" 18 Kuczka Péter: Felfedező úton 20 H. Lányi Piroska: írói összejövetelek Pest-Budán 22 FÓRUM Heim Ernő, Solti Péter, Csorna Antal írásai 26 Vedres József—Maros László : A Bp. Honvéd 34 Radnai Ferenc: A torontói világvárosi kongresszus 38 Kemény G. Gábor: Pest nemzetiségi lapjai 1848 — 49-ben 42 Bozóky Mária, Iszlai Zoltán verse, Gyárfás Endre, Kolozsvári Grandpierre Emil írása A címlapon: Gink Károly: Lánchíd A hátsó borítón: Idb. Lukas Cranach festménye: Szt. Katalin vértanúsága (1502) Gink Károly: Munkás Csepel — a település — most van átalakulóban. A hatalmas gyárcentrum mellett húzódó — még kisvárosias megjelenésűnek sem nagyon tekinthető — városmag most születik újjá. A nagyszabású építkezési terv mintegy 60 hektárnyi területet érint. Nyugaton a Csepel Művek, északon az Ady Endre utca, délen-délkeleten családiházas övezet és üdülőterület határolja. Jelenleg ezen a területen három és félezer ember lakik. A tervezett 10—15 emeletes, esetleg még magasabb épületek 24-27 ezer ember számára nyújthatnak lakáslehetőséget. A kerületnek ez a településrésze az ásatások bizonysága szerint már jóval a magyarok bejövetele előtt is lakott volt. A szigetet a honfoglaló Árpád is szálláshelyéül választotta. Nevét Anonymus szerint Árpád „S e p e 1" nevű lovászmesterétől kapta. Később Csepelt nemcsak mint királyi vadászterületet, hanem pl. 1536-ból fennmaradt írásában Oláh Miklós, majd 1660 körül Evlia Cselebi mint virágzó települést említik. A török kiűzésével járó harcok és járványok azonban úgy elpusztították, hogy az 1690. évi helységösszeírásban mint elhagyott, lakatlan hely szerepel. Az 1720-ban arra utazó Bél Mátyás is csak nyomorúságos, kihalt faluról és a mindent betemető futóhomokról ír. Az elnéptelenedett faluban — hasonlóan a sziget többi településéhez — Mária Terézia uralkodása alatt főleg németek, szerbek, rácok telepedtek le. 1742-ben Csepel már címerrel rendelkező község. Ez a település a szigeten a jelenlegitől északabbra, a nagy-Duna mellett (a mai Szabadkikötő területén) helyezkedett el. Az akkor még szabályozatlan Duna árvize évről évre sok kárt okozott, az 1838. évi pedig 114 házából io6-ot teljesen elpusztított: gyakorlatilag a település megsemmisült. A hatóságok az újjáépülő település helyét a délebben fekvő magaslaton jelölték ki. így került sor Csepel mai helyén való felépítésére. A nagy árvíz szintjét emléktáblán jelölték meg az 1850 körül épített, műemlék jellegű, római katolikus templom falán. E templomon kívül a kerület egyetlen műemléke a kerek védőépítményben álló, erősen megviselt Nepomuki Szt. János szobor, a Budafoki út mentén. A barokk szobrot és a négy nyílású, manzárdtetős védőépítményt 1721-ben emelték. Egykor dombon állott., téglából készített feljáró lépcsővel — ma ipari üzemek veszik körül. A régi község a nagy-dunai réven keresztül inkább a budai oldallal tartott kapcsolatot (Promontor, a mai Budafok éppúgy része volt a ráckevei Savoyai uradalomnak, mint Csepel). Az áttelepített község viszont a kis- (soroksári) dunai réven át Pesthez és a szigeten levő déli szomszédaihoz került közelebb. 1